Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-659

659. országos ülés 1916 szeptember l2-én, kedden. 4-o papiroknak elhelyezése érdekében és azon czélból, hogy főleg a legjobb intézeteink egy hirtelen, rendkívüli, aránytalan uj adóteher által ne terheltessenek meg oly mértékben, hogy az osztalékpolitikájukat is befolyásolhassa és másrészt arra szorítsa őket, miszerint értékpapírjaik eladásával más, tán kevésbbé biztos, de jövedelmezőbb befektetést keressenek, tartotta a bizottság a módosításokat szükségesnek. Beszédem végéhez jutottam. Ennek az álláspontnak a gyengítését én egyáltalában nem látom fenforogni Hantos Elemér t. barátom iménti beszédében és az általa felhozott adatokban. Mert ilyen beállításban nem argumentum az, hogy, ha jól emlékszem, 21 intézetnek van csak 20% ot meghaladó értékpapírja, vagy hogy nem tudom hány intézet egyáltalában értékpapírokat nem tart, mert ennek a törvényjavaslatnak egyenes intencziója igenis az adómentes jövedelmeknek ezentúl való megterheltetése és csak ott kivan a pénzügyi bizottság kivételt tenni, a hol azt nem a pénzintézetek szempontja, hanem országos fontosságú hitelpolitikai konsziderácziók kívánják meg. A törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Kérdem a t. házat, kiván-e valaki szólni ? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan szólni. Teleszky János pénzügyminister: T. ház! A jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavaslat tárgyalásának vitáját tulaj donképen a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok, főleg a nagy bankok kérdése dominálta és ebben a kérdésben én már annyiszor kifejtettéin álláspontomat, amelyet egyébként annyira dokumentál maga a törvényjavaslat, amely, amint azt Beck Gyula t. barátom megjegyezte, az összes jelenleg tárgyalt adótörvények között a legmélyebben nyúlt bele az illető adókötelesek érdekébe és a legmesszebbmenő megterhelést jelenti a mai megterheléssel szemben, hogy, azt hiszem, ezzel az igen világos állásfoglalással szemben teljesen felesleges, hogy bővebben fejtegessem álláspontomat a nagy bankokat és a nagytőkéket illetőleg. Ezért egészen röviden a törvényjavaslat egyes részleteire és a vitában kifejtett ellenvetésekre szorítkozom. (HalljuJí I Halljuk!) Mindenekelőtt tiltakoznom kell az ellen, minthogyha bizonyos ellentét állana fenn köztem, az eredeti törvényjavaslat között és ama törvényjavaslat között, amelyet a pénzügyi bizottság ajánl a t. háznak elfogadásra. Én beismerem, hogy az általam eredetileg benyújtott törvényjavaslat bizonyos irányokban radikálisabb volt, mint az a törvényjavaslat, amely most a tárgyalás alatt áll, de teljesen eltekintve attól a kérdéstől, hogy vájjon nem helyesebb-e mindig inkább radikálisabb intézkedéseket kívánni és azután bizonyos tekintetben engedni valamelyest, mint az ellenkező irányzat: nem látok ellentétet fenforogni a pénzügyi bizottság álláspontja és az én álláspontom között. A. pénzügyi bizottsággal teljesen egyetértőieg állapítottuk meg azokat a módosításokat, amelyek az eredeti törvényjavaslaton keresztül vezettettek és ezen módosításokhoz hozzájárultam azért, mert az ezen törvényjavaslat intézkedései tekintetében a különböző érdekeltségi körök részéről megnyilvánult aggályok és óhajok meggyőztek arról, hogy a mai körülmények között első lépésnek talán túlságosan radikális az a lépés, amelyet az eredeti törvényjavaslatban tenni szándékoztam és azért igenis kötelességemnek tartottam erről a nagyon radikális álláspontról annyira, amennyire feltétlenül szükséges, eltérni, anélkül hogy ezáltal jelentékenyen veszélyeztessük azokat az érdekeket, amelyek az eredeti; törvényjavaslat módosításánál előttem lebegtek. Mert ha alaposan méltóztatnak megnézni azokat a módosításokat, amelyeket a pénzügyi bizottság a javaslaton tett, akkor meg méltóztatnak látni, hogy azok az eredeti javaslathoz képest nem olyan messzemenők, amint első pillanatban látszanak és semmi esetre sem olyan messzemenők, mint ahogy azt az érdekeltség kívánta, aminek ma is tanúi voltunk Hantos t. barátom felszólalásánál az érdekeltség egyik ekszponenssnek óhajait illetőleg, amelyek mindenesetre sokkal messzebb mennek, mint azok a módosítások, amelyeket a pénzügyi bizottság a javaslaton tett. Ez a módosítás tulaj donképen két részből áll. Az egyik az, hogy az értékpapírok ezimén befolyó jövedelemnek adómentesen való levonását elvben fentartva, ezt megengedi amaz értékpapírok jövedelmét illetőleg, amelyek meghaladják a betétek 20%-át. A felszólalt t. képviselő urak nagy része azt méltóztatott mondani, hogy ez az intézkedés csak nagy bankokra nézve előnyös. Ebben a nézetben nem osztozom. És itt sajnálatomra ismét egy tévedésére kell rámutatnom a statisztikát illetőleg gróf Esterházy Móricz t. képviselő urnak, aki a statisztika alapján kimutatja, hogy csak az intézetek egy kategóriájára áll az, — ugy emlékezem 21 pénzintézetre, amelynek saját tőkéje 4—8 millió között van, — hogy ezek értékpapirállománya meghaladja a 20%-ot. A t. képviselő ur elfelejti, hogy ez a statisztika, amely egészen helyes és a levont következtetés is helyes, csak átlagokról beszél, azaz csak egy csoportja ezen 4—8 millióig saját tőkével biró intézeteknek az, amelynél az értékpapírok állománya, átlagban véve, az egész csoportra nézve meghaladja a 20%-ofc. Ez azonban nem jelenti azt, t. ház, hogy a többi csoportokban nincsenek oly intézetek, amelyeknél ez szintén megvan, habár a csoport átlagánál nem haladja meg az értékpapír a 20%-ot, sőt alatta van. Mert, tisztelt ház, az átlagoknak az a természete, hogy nagyon különböző nagyságú számokból keletkeznek. Eltekintve attól, tisztelt ház, hogy ekkép az átlag alá a 4—8 millió koronáig terjedő saját tőkéjű, tehát nem a legnagyobb inté-