Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.
Ülésnapok - 1910-659
659. országos ülés 1916 szeptember 12-én, kedden. 43 kívánok intézni Simonyi-Semadam Sándor és vele néhány képviselőtársamhoz, névszerint Haller István, gróf Esterházy Mihály lés Ábrahám Dezső tisztelt képviselő urakhoz. Az utóbbi időben mind a négy tisztelt képviselőtársam felszólalásában kísértett egy közgazdasági irodalom, amely egy Czenzor álnév alatt bujkáló úrtól származik. Vagy direkt hivatkozás történt erre a Czenzor-féle Hteraturára, mint Haller István és gróf Esterházy Mihály képviselő urak részéről, vagy pedig fejtegetéseikben t. képviselőtársaim esetleg hivatkozás nélkül is erősen támaszkodtak Czenzor úrra. Én nem arra kérem a t. képviselőtársaimat, hogy ezeket a könyveket — kettőről van szó, »Gyakorlati adópolitika« az egyik, »Kereskedelmünk állása a nemzeti életben* a másik — ne olvassák el, hanem arra, hogy olvassák el jobban és nézzék meg egy kissé erősebbeu kritikai szemmel. Simonyi-Semadam Sándor: Wagnert is ajánlom ! B. Madarassy-Beck Gyula: Wagnerre rá fogok térni azonnal, de nem hiszem, hogy t. képviselőtársamnak öröme lesz belőle. Olvassák el tehát jobban ! Ezeknek az iratoknak a tudományosság álruhájában megjelenő tartalma ugy konstrukeziójára, mint adatai csoportosítására nézve meg nem áll, teljesen hamis és olyan rosszakaratú és gyermekesen tendeneziózus. hogy ehhez hasonló pamfletet nagyon régen nem olvastam, közgazdasági téren soha. Haller István képviselő ur felhozta ezen röpirat vastagon nyomatott részét, hogy t. i. Magyarország földbirtoka tízszer annyi adót fizet, mint az ingó tőke. Bocsánatot kérek, nem nevetséges-e ez ? Szabad-e ily adattal ellenőrzés nélkül a képviselőház elé jönni ? Ez az irat nem érdemli meg, hogy itt a ház színe előtt részletes kritika tárgyává tegyem. Nem is hivatkoztam volna reá, ha nem láttam volna azt, hogy az utóbbi időben kezd a közgazdasági tudomány egyenes kutforrásává válni odaát és minden beszéd állandóan Czenzor úrra támaszkodik. Én Simonyi-Semadam képviselő úrral szemben csak azt jegyzem meg, hogy ez a Wagner Adolf czitátum, mely szórói-szóra bennfoglaltatik a Czenzorban is, ennek a kiváló berlini tanárnak egy könyvéből van véve, amely itt van nálam és a melyben folytatólag Wagner kifejti azt is, hogy követeli a többi termelő erőkkel együtt a földbirtoknak is részleges államosítását. Erre azonban a Czenzor ur nem hivatkozik, mert Wagner ur konzekvens a maga erősen államszoeziaíisztikus teóriáiban, ellenben Czenzor ur eklektikus, válogatós, csak azt használja fel, ami neki tetszik, a többit egyszerűen félrecsapja. Ez az a rendszer, amelyet Czenzor ur összes számbeli adataiban is követ. Méltóztassék ebben az irányban meggyőződésüket a könyvnek kissé alaposabb elolvasásával megerősíteni. Még csak egy kérdéssel kívánok foglalkozni beszédem során, ezzel is csak általánosságban, t. i. a pénzügyi bizottságnak - az adójavaslat tekintetébeneszközölt módosításaival. Nem megyek bele a részletekbe. Azt hiszem, a mai szituáczióban immár felesleges a törvényjavaslat részleteivel foglalkoznom, annál is inkább, mert hiszen nagyon erős és nagyon világos fejtegetéseket hallottunk e részben. Ezzel a kérdéssel azonban foglalkozni kívánok, mert azt hiszem, hagy a pénzügyi bizottság intencziói tekintetében — legalább amenynyire azt én a felszólalásokból látni vélem — egy félreértés forog fenn, amely talán könnyen eloszlatható. Abban, azt hiszem, mindannyian megegyezhetünk, hogy ez a törvényjavaslat a jaénzügyminister ur által benyújtott összes adójavaslatok között a legradikálisabb, a legenergikusabb és — mondhatnám — közgazdasági szempontból a legmerészebb is. Hogy mennyire az, azt igyekezni fogok röviden illusztrálni. Itt van először a kulcs kérdése. Erről nem kell tovább beszélnem, erről Hantos képviselő ur épen az imént nyilatkozott, csak konstatálom azt, hogy 12—18%-ban megállapított kulcs az összes joótlékok hozzászámitásával a minimális kulcsnál nem 2, hanem legalább 3.6%, a második fokon nem 4, hanem legalább 7.2% emelést jelent átlagos számítás alapján. Igen radikális a javaslat azért is. mert hiszen egy hozadéki adónál progresszív skálát alkalmaz, amely tulaj donképen csak személyi adóknál lehet séges, ennélfogva igen erősen illusztrálja a pénzügyminister urnak azt a tendencziáját, hogy itt a pénzintézeteknek minél erősebb megterhelését kereste. De Tendkivül radikális, újszerű és minden tekintetben merész az adómentesség kérdésében, amelyet igen érdemes két irányból megvilágítás tárgyává tenni. Az egyik vonatkozik magukra az adómentes papírokra, a másik az intézetekre. Az adómentesség kérdésének jogi megvitatásába nem megyek bele, csak azt jegyzem meg, hogy a formula, amely az adómentességet az állampapírokra és a többi kibocsátmányokra vonatkoztatja, a következő : »A járadékkötvények és az azokon lévő kamatszelvények minden fennálló bélyegilleték és adótól mentesek és a teljes bélyegilleték és adómentesség azok részére a jövőre is biztosíttatik.« Ugyanígy hangzik az adómentesség kérdése a záloglevelekre és az egyéb adómentes £>apirokra nézve. Ez a formula igen erős és a Wekerle-féle törvényjavaslatok tárgyalásánál igen hosszú parlamenti vita tárgya volt, — amint emlékezni méltóztatnak — boldogult emlékű Sághy Gyula még legutóbbi beszédében is lándzsát tört az adómentesség teljes érvénye érdekében. Én ennek daczára — mondom — a jogi kérdés fejtegetésébe nem megyek bele, még pedig két oknál fogva. Az egyik az, amelyre már rámutattam előbbi felszólalásom alkalmával. Én tényleg azt látom, hogy az adómentesség következtében főleg nagy intézeteinkre nézve oly adóanomália fejlődött ki, amelyet a mai viszonyok között, a rendkívül megnövekedett állami szükségletek mellett fentartani nem lehet. A másik ok az, - hogy elismerem, hogy tisztára interpretáció 6*