Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-659

659. országos ülés 1916 szeptember 12-én, kedden. 39 kezetek országos kongresszusa nevében is, amely kérte ezen rendelkezés ientartását és amit részemről is annál inkább vagyok bátor kérni, mert hiszen ez a javaslat egészen váratlanul, meglepetésszerűen került a t. káz elé és ezeknek a hitelszövetkezeteknek és vezető férfiaknak módjuk sem volt állást foglalni ezen uj rendezéssel szemben. Abban a reményben, hogy az igen t. pénzügyminister ur az egyértelműen elhangzott felszólalásoknak engedve, ettől a szakasztól el fog tekinteni, most ennek a szakasznak birálatába bocsátkozni nem óhajtok ; ezt esetleg a részletes tárgyalás során fogom megtenni. Ezzel be is fejezem felszólalásomat és összegezve az elmondottakat, azt hiszem, megállapíthatom a következőket : A törvényjavaslat az 1909 : VIII. t.-czikkel szemben haladást jelent annyiban, amennyiben a nyivános számadásra kötelezett vállalatok adóját a hozadéki adórendszer alapjára hefyezi vissza ; hogy a vállalati adót ismét tisztán hozadéki adónak deklarálja. Haladást jelent ez a törvényjavaslat az 1909 : VIII. t.-czikkel szemben annyiban is, amennyiben a vállalatok adóterhét a vállalatok jövedelmezőségéhez viszonyítja. Ami azonban a részleteket illeti, t. ház, a javaslat egyes intézkedéseiben vannak aránytalanságok és igazságtalanságok. Ezek főleg abban mutatkoznak, hogy nem különböztet eléggé kis és nagy intézetek, nagyobb és kisebb jövedelmezőségű vállalatok közt, viszont különbséget tesz ipari és egyéb vállalatok közt. És ez az aránytalanság és az adóterheknek igazságtalan elosztása az, amiért elsősorban felszólalni bátorkodtam. Az állam moloehjának fokozódó étvágya egyre több és több eszközét viszi el a magángazdaságoknak és mindenki tisztában van azzal, hogy ez az étvágy a jövőben még mohóbb lesz ; hogy a magángazdaságok feleslegeit még nagyobb mértékben fogja fogyasztani. Mennél nagyobb mértékben fog ez bekövetkezni és mennél súlyosabbak lesznek az adóterhek, annál szorgosabb;an fogják kutatni az állampolgárok azt, vájjon ezek a terhek egymás között arányosan vannak-e elosztva, összes javaslataim és módositványaim, amelyeket voltam bátor előterjeszteni, arra vonatkoztak, hogy ezen adónem keretében a terhek arányosabban osztassanak el és midőn arra kérem a tisztelt házat és az igen tisztelt pénzügyminister urat, hogy igénytelen megjegyzéseimet megszívlelni és jóindulatú figyelmére méltatni szíveskedjék, a javaslatot magát általánosságban elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök : Ki következik szólásra ? Hoványi Géza jegyző: Haller István! (Felkiáltások : Nincs itt!) Elnök: Haller István képviselő ur nincs jelen. Ki a következő szónok ? Pál Alfréd jegyző: Báró Madarassy Beck Gyula! B. Madarassy-Beck Gyula: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) A hármas adójavaslat közös általános vitája alkalmával az előttünk fekvő törvényjavaslat tekintetében nagy vonásokban már nyilatkoztam és nem volt szándékom a t. ház szives türelmét még egyszer igénybe venni, azonban az a körülmény, hogy igen sok t. képviselőtársam beszédem egyes részleteire visszatért,, továbbá az a másik tény, hogy a javaslat tekintetében a pénzügyi bizottság által eszközölt módosításokra és főleg azok intenczi ójára nézve egy, véleményem szerint könnyen eloszlatható félreértés forog fenn, amely félreértésbe, azt hiszem, Hantos Elemér igen tisztelt képviselőtársain is beleesett : késztet arra, hogy ha rövid időre is, még egyszer igénybe vegyem a t. ház szives figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Előbbi beszédemben volt szerencsém kimutatni annak a nézetemnek helyességét, hogy el kell Ítélni azt a rendszeres kampányt, amely a bankok ellen itt a képviselőházban vezettetik. Egy hang (balfelőíj : Joggal! B. Madarassy-Beck Gyula: Hiszen, hogy joggal-e, vagy nem joggal, arról nyilatkoztam abban a beszédemben. Kun Béla : Csak a nagybankok kapzsisága az, ami elit élendő ! B. Madarassy Beck Gyula: A magam részéről bankjaink erejét, gazdagságát, fejlődését az országos közgazdasági élet legerősebb támaszának tekintem. Voltam bátor előbbi beszédemben kimutatni azt. hogy a bankok ellen emelt az a kifogás, hogy a hadinyereségből túlságosan kivették a részüket, nem állhat meg, és pedig azért nem, meH ugy az iparfejlesztés, mint Ausztriával való specziális viszonylatunknál fogva egyenesen országos érdek volt ez a részvétel. Volt szerencsém kimutatni azt, hogy az árdrágításra vonatkozó támadások a gyakorlati élet megvilágításában nem állhatnak meg. Kimutattam azt, hogy a hadinyereségadóra nézve álütólag kapott kedvezmény igen komoly háttérrel birt a rentabilitási elvben és az előbb megjelent osztrák rendeletben. Voltam bátor igazolni, hogy az az állítás, miszerint az adóztatás terén a bankok kedvezményekben részesültek, sem a múltra, sem a jövőre nézve nem állhat meg. A múltra nézve egyetlen kivételt az adómentesség intézménye képez, amely nem az intézetnek adott kedvezmény, csak előnynyé fejlődött ki. Szóval én arra baziroztam felszólalásomat, hogy ezt a rendszeres kampányt a bankok ellen, a tőke igen szükséges védelme szempontjából Magyarországon egyenesen veszélyesnek tartom. Azzal a beállítással szemben, amelyet voltam bátor ennek a kérdésnek felszólalásomban adni, egyetlenegy argumentumot sem hallottam, amely lényegbe vágott volna, néhány gazdaságpolitikai kitéréstől eltekintve, amelyekre vissza fogok térni. Csak egy dolgot ragadok ki most, amit gróf Esterházy Móricz igen tisztelt képviselőtársam hozott elő, hogy a vagyonadónak a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokra ki nem terjesztésében kedvezmény foglaltatik. A. kérdésre Hantos tisztelt képviselőtársam is kiterjeszkedett és ahhoz, amit