Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-667

667. országos ülés 1916 szeptember 27-én, szerdán. 415 módozatok mellett való kiadást a varrógépgyáTak általában űztek, ezeket is igen szigorúan kritizálta t. képviselőtársam. Legyen szabad megjegyeznem, hogy nálunk a gyakorlatban igen gyakori neme ez az ügyleteknek; ez az u. n. pactum reservati dominii és ez kiterjed az áruk egész csoportjára, Írógépekre, zongorákra és számtalan más czikkekre is, amelyek részletfizetésre adatnak el. Hogy itt visszaélésekre bő alkalom van és bogy talán épen annál az osztálynál, amely a varrógépeket részletfizetésre veszi, igen gyakran súlyos visszaélésekre és mondjuk az áruuzsorának egy csúnya nemére vezet, azt abszolút nem tagadom. Némi megnyugtatásul szolgál, hogy az a gyakorlatban mindig kogniczió tárgyát képezte, mikor visszaéltek a vevő szorult helyzetével és meggyőződésem szerint nálunk a biró nem ítélte volna meg a részletfizetésképen nyert összeg visszatartását oly esetben, mikor pl. az illető vevő nem vállalt újból munkát. De bármiként legyen is a dolog, én azt belátom, hogy különösen azok csoportjánál, akik varrógépeket ily módon vesznek, a mostani nehéz háborús helyzetben helyén van a külön gondoskodás és ép ezért igen t. kollégám, az igazságügyminister ur nem zárkózik el az elöl, hogy ez árurészletügyIefcre kidolgozott törvényjavaslatának egy részét már most speczialiter a varrógépügyletekre beállítva, rendeletileg érvényesítse és biztosítsa a varrógépvevőt a visszaélések ellen. Azt hiszem, t. képviselőtársamat és az egész házat ezen kijelentésem, illetőleg t. kollégámnak ezen ígérete meg fogja nyugtatni. T. képviselőtársam interpellácziójának második pontja ugy szól (olvassa) : »Miképen óhajtja a kereskedelmi minister ur a hadimunkát szervezni arra való tekintettel, hogy a szerződésileg eddig le nem kötött munkát elsősorban a kisiparosság kapja, a szerződésileg már lekötött nagy komplekszumokat pedig a nagyvállalkozók olyan hadiözvegyekkel és hadbavonultak családjaival legyenek kötelesek munkáltatni, akiknek más kereseti forrásuk nincs.« En meg vagyok győződve, hogy t. képviselőtársam interpellácziójának ez a pontja az, melyre a legnagyobb súlyt helyezi, mert itt nem a hibák felismeréséről és esetleg azok megtorlásáról van szó, hanem a jövő biztosítását tartja szem előtt. Én ezt akkép iparkodom elérni, hogy a kereskedelmi ministernek mérvadó befolyást kívánok biztosítani a rendelések kiadásánál. Ha ez sikerül, j>edig a tárgyalások ugy biztatnak, akkor különös figyelemmel leszek azon szempontokra, melyeket t. képviselőtársam interpellácziójában felemlít, hogy tudniillik a kisiparosoknak megfelelő munka jusson, a nagyiparnak jutandó munkánál pedig biztosittassék a megfelelő munkaalkalom elsősorban a hadiözvegyeknek és árváknak. Mint - méltóztatnak tudni, a konf ekczionálási ipar alkalmas arra, hogy a rokkantügygyei kapcsolatosan foglalkozzunk vele. Ugyanis a rokkantak egy része ezen munkát végezheti s ép azért a rokkantügyi hivatal átvette az úgynevezett Eötvös-téri műhelyt, mely eddig a honvédelmi minister ur kezelésében volt és iparkodik azt a rokkantügygyei kapcsolatba hozni. Azért tartom ezt különösen helyénvalónak, mert azon rokkantaknák, kiknek keresetképességük esetleg korlátolt, munkabére itt individualizálható; erre pedig más vállalkozó nem igen kapható. A dolog természete szerint és az ügy sikere érdekében csak lépésről-lépésre szabad e téren előremenni, s mindaddig ezen műhelyt kibővíteni s esetleg más vidéki városokra kiterjeszteni elhamarkodott dolog volna, mig hosszabb időre való munkaalkalom biztosítva nincs. Ezen fáradozom most, s ha ezt elértem, akkor lesz ideje annak, hogy a rokkantiigyi hivatal e műhelyeit szaporítsa. En a t. házat és t. képviselőtársamat biztosithatom, hogy sok szeretettel és nagy figyelemmel kisérem ezt az ügyet és szem előtt tartom mindazokat a szempontokat, melyek t. képviselőtársamat is interpellácziójában vezették. Lehet, hogy t. képviselőtársam azt tartja, hogy a tempó igen lassú, hogy az eddig elért siker őt nem elégíti ki. Ez esetre bátorkodom figyelmébe ajánlani azt, hogy a kritika sókkal könnyebb, mint a tulaj donképeni végrehajtás. Ne téveszsze szem elől. -t. képviselőtársam, ugy a személyi, mint a tárgyi nehézségeket, amelyek ezen ügyben elénk tolulnak. Biztosithatom t. képviselőtársamat, hogy ha lépésről-lépésre haladunk is, ne nem fogom elmulasztani mindent elkövetni, hogy előbbre vigyem ez ügyet és hiszem, hogy legközelebbi alkalommal tényleges eredményekről fogok a tisztelt háznak beszámolhatni. Kérem a t. házat méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kivan az interpelláló képviselő ur szólni? Gr. Esterházy Móricz: T. ház ! Mindenekelőtt köszönettel tartozom az igen tisztelt kereskedelemügyi minister urnak, hogy ilyen hosszasan válaszolt interpellácziómra. Engedjék meg, hogy én is azzal kezdjem, amivel a minister ur kezdte válaszát. Anélkül, hogy hosszabb történelmi rekapitulácziókba bocsátkoznám, egészen röviden jelezni kívánom, hogy itt a házban múlt évi deczember hó 27-én Huszár Károly t. képviselőtársam az összkormányhoz intézett interpellácziót. Ennek egyik kérdése a ruházati czikkek egységáraira vonatkozott. A t. honvédelmi minister ur azt válaszolta, — természetesen máskéj) nem is válaszolhatott abban a pillanatban, — hogy vannak még egyes pontjai az interpellácziónak, amelyekre most választ természetesen nem tudok adni, pl. arra, hogy milyen egységárak vannak ennél vagy annál a nagyobb vállalkozónál. Erre én ez évi február 4-én körülbelül ugyanazt a kérdést intéztem a t. ministerelnök úrhoz. Erre ma méltóztatott válaszolni. Hangsúlyozom