Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-667

412 667. országos ülés 1916 szeptember 27-én, szerdán. kerülését a legnagyobb mértékben fokozza a kocsmázás. Végül legyen szabad egy aggodalmamnak hangot adnom. Hallom, hogy a várva-várt Jankovich-féle törvényjavaslat a nem magyar hazai nyelveknek a középiskolába való bevezetéséről az idén még nem került tárgyalásra. Felemelt fővel mondhatom, hogy a mi népünk teljes mértékben kivette részét a háború véráldozataiból és vetekszik harczi erényekben a kaposvári vagy a debreczeni fiukkal is. Nem mondhatja senki a mi népünkről, a szlovák népről. . . Muzsa Gyula: Olyan nincs ! Juriga Nándor : . . . hogy ne küzdene a legnagyobb áldozatkészséggel. A vérnek le kell mosni minden gyanúsítást, mert a vér bizonysága nagyobb, mint a gonosz eredetű gyanusitásé. Majd a törvényjavaslat tárgyalása alkalmával leszek bátor bemutatni azokat a százszámra érkezett hálálkodó leveleket, amelyeket a mi fiaink a lövészárkokból irtak haza. Azt irták, hogy nem fáj nekik azokban a mocsaras orosz erdőségekben feküdniök, ha azzal a tudattal halhatnak meg, hogy a háború után a mi iskoláinkban, a mi édes anyanyelvünket találják. Bizonyíthatom a Pesti Hírlap czikkeivel is a mi katonáink hősiességét. Nagyon kérem a t. kormányt, hogy ne odázza el ezt a törvényjavaslatot, hanem vegye mielőbb tárgyalás alá, ugy hogy már az 1917—18. évi tanévben érvénybe is lépjen. A háború bebizonyította, hogy erre maguknak a magyar anyanyelvű embereknek is szüksége van. Szólni kívánok még pár szóval a jövő kérdéséről, arról a témáról, amelyet Apponyi t. képviselőtársam ma reggel olyan szépen kifejtett. Szivemből és lelkemből vette a szót. Hosszasabban akartam volna ezzel a kérdéssel foglalkozni, s de hallva az ő szavait, igazán szerénytelenség volna részemről, ha uj gondolatokat akarnék az ő beszédéhez hozzáadni. Igenis, itt az ideje annak, hogy az állam elhárítsa az összes akadályokat, amelyek útjába állanak annak, hogy az emberek házasságra léphessenek. Muzsa Gyula: El kell törölni a coelibatust! Juriga Nándor: Igenis, az állami coelibatust el kell törölni, ami most megvan pl. a tanítónőkre, hivatalnoknőkre vonatkozólag. Csökkentenünk kell közegészségügyünk megfelelő irányításával a gyermekhalandóságot, mert ha nem lépünk rá arra az útra, amelyet Apponyi t. képviselőtársam ma megjelölt, akkor győzelmünk ellenére is sorvadás vár reánk, mert nem lesz szukkreszczenczia. Ezek után befejezem beszédemet. Nem az egyénekben látom a nehézséget, hanem a rendszerben. A rendeletek a legjobb szándékkal készülnek, de nem segíthetnek azért, mert indolens a társadalom és valóságos kedvtelést talál abban, hogy kijátszsza a rendeleteket. A közönség dicsekszik azzal, hogyan fogja a rendeletet kijátszani. Minthogy a sok rendelet azt bizonyítja, bogy a kormányban megvan a jóakarat, hogy a bajokon segítsen, én a jelentést tudomásul veszem. Elnök: Ki a következő szónok ? Almásy László jegyző: Mattá Árpád! Matta Árpád: T. ház! Minthogy a ház határozata értelmében 6 órakor az interpellácziókra térünk át, az előrehaladott időre való tekintettel kérem, hogy beszédemet holnap mondhassam el. Elnök: Gondolom, a ház hozzájárul, hogy a képviselő ur beszédét a legközelebbi ülésen mondhassa el. Minthogy a ház határozata értelmében 6 óra-^ kor az interpelácziókra kell áttérünk és mindjárt hat óra, megteszem javaslatomat a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve. (Halljuk! Halljuk !) Javaslom, hogy a ház holnap, csütörtökön szeptember 28-ikán délelőtt 10 órakor tartson ülést és ennek napirendjére tűzzek ki folytatólagos tárgyalását a ministerelnök ur ötödik jelentésének a háború esetére szóló kivételes hatalom igénybevételére vonatkozólag. (Helyeslés.) Méltóztatnak e napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ezt határozatkép jelentem ki. Következnek az interpellácziók: elsősorban a kereskedelemügyi minister ur válasza Esterházy Móricz gróf képviselő urnak 1916. évi február hó 4-én és 1916. évi június hó 14-én a hadi konfekcziós munkák tárgyában előterjesztett interpelláczióira. B. Harkányi János kereskedelemügyi minister: T. ház! Gróf Esterházy Móricz t. képviselő ur elsősorban ez év február hó 4-én interpellácziót intézett a ministerelnök urlioz és hozzám némely hadimunka díjazása tárgyában és ugyané tárgyban, kibővítve más kérdésekkel, a hadi konfekcziós munka minimális bére tárgyában ez év június hó 14-én ujabb interjDellácziót terjesztett elő. Bátor vagyok most mind a két interpelláczióra együttesen megadni válaszomat. (Halljuk! HdlljuJc!) A ministerelnök úrtól azzal az indokolással, hogy nem akarja a nyerendő válasz általa kérdés lényegét elbomályosittatni — kizárólag egy dologra nézve kért választ, amelyet hozzám intézett interpellácziójának harmadik pontjában bővebben kifejtett, t. i.: »Hajlandó-e a ministerelnök ur a hadügyi kincstár, valamint a honvédelmi ministerium által az u. n. konzorcziumnak és az egyes nagyszállitóknak a háború eddigi tartama alatt ruházati czikkekért fizetett részletárakat egyenkint, egész összegükben is a házzal megismertetni, akár alapszerződés, akár pótszerződések, jegyzőkönyvek, egyezségek, vagy bármily néven nevezendő czimen fizettettek is azok a szállítóknak ?« T. ház! Késtem válaszommal, mert lehetőleg oly anyagot akartam t. képviselőtársamnak juttatni, melyből kérdéseire teljes felvilágosítást nyerhet. Ép azért csak most van szerencsém