Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.
Ülésnapok - 1910-667
$67. ország&s ülés 1916 szeptember 27-én, szerdán. 413 a ház asztalára letenni a következő szerződéseket és egyéb iratokat: a hadügyminister urnak 64.101. kereskedelemügyi ministeri szám alatt iktatott átiratával érkezett szerződéseket; az egyik a gyapjú-, a másik a pamut- és lenárukra vonatkozik. Továbbá a hozzájuk való árelemzési táblázatokat, mert hisz t. képviselőtársam tudni fogja, hogy a szerződések ugy vannak szerkesztve, hogy a szükséges árelemzési táblázatok nélkül az ember nem nyerhet tájékozódást e dologban. Azután bemutatom a honvédelmi minister úrtól beérkezett gyapjú-, pamut- és lenipari szerződéseket, két darabot; harmadszor a hadügyminister ur 58.339. szám alatt iktatott átiratának mellékleteit és pedig a megrendelt gyapjú-, pamut- és lenruházati czikkekről szóló kimutatásokat és azok egységárainak megjelölését. Ilyen kimutatás hat darab van, melyek az 1914 október havától 1915 október haváig terjednek. Továbbá bemutatom a honvédelmi minister urnak négyrendbeli kimutatását, melyek a háború kitörésétől ez év szeptemberéig terjednék, végre az általam a kisiparnál közvetlenül megrendelt konfekcziós munkákról szóló kimutatásokat. Ez iratokat ezennel a ház asztalára teszem és azt hiszem, tartózkodhatom attól, hogy a részletekbe is belemenjek, mert hiszen t. képviselőtársamnak módjában lesz ez iratok alapján megadni önmagának a választ az általa föltett kérdésekre. Természetesen készséggel állok rendelkezésére, amennyiben egyes pontokra nézve bővebb választ kíván. Különben módjában is lesz ez adatokat a ház szine előtt, is szóvátenni. Még csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy magukról a szerződésekről nem akarok nyilatkozni, kritikát nem akarok felettük gyakorolni. Tudtommal a közös hadseregbeli szerződések 1910-ben kötettek, a honvédség szerződései 1908-ban, 10 évre terjedőleg. Ezekről bővebben nem kívánok nyilatkozni, csak annyit jegyzek meg, hogy tudtommal a kereskedelemügyi minister sem a szerződések kötésére, sem azok végrehajtására nem gyakorolt befolyást, közreműködése egyedül arra szorítkozott, hogy iparkodott a kisipar számára bizonyos kvótát megállapítani. így a közös hadsereggel való szerződésbe 10% jelöltetett meg mint minimum, amely a kisiparnak juttatandó, a honvédségi szerződésben 25%. A t. ház szíves engedelmével a hozzám intézett interpelláczió harmadik pontjára a mondottakon kivűl nem akarok ezúttal reflektálni; azt hiszem, tekintettel a ház idejére, ezt helyeselni méltóztatik. Mert ha a részletekre is kitérnék, soká kellene igénybe vennem a t. ház türelmét és igy azt hiszem, helyén való, hogy egyszerűsítsem az eljárást és amint már jeleztem; az iratokat bocsátom a t. ház rendelkezésére; . (Helyeslés jobbról.) Ami interpelláló t. képviselőtársamnak első kérdését illeti, amely igy szól: »Hajlandó-e a t. kereskedelmi minister ur sürgős vizsgálatot elrendelni az iránt, hogy az 1916. évi február hó 18-án 88.586. sz. alatt kibocsátott rendeletével megálla jutott hadimunkabérek és feltételek tényleg betartattak-e és amennyiben nem tartattak be, minő megtorló intézkedéseket tett és a megkárosított munkásokat miképen kárpótoltatja ?« erre nézve van szerencsém a következőkben válaszolni. (Halljuk!) Az én kezdeményezésemre vezethető vissza az, hogy 1915 februárban a honvédelmi minister ur is azon ruhaneműmegrendeléseknél, melyeket ő kiadott, először kötött ki minimális munkabéreket. Ezt publikáltuk és ezáltal közvetve iparkodtunk befolyást gyakorolni arra, hogy ezek a minimális munkabérek mintegy standardkép általánosittassanak. De méltóztassék figyelmet fordítani épen arra a különbségre, hogy ez tulajdonkópen csak mint egy szerződési pont volt megállapítva, tehát csak azokra volt kötelező, akik ezt a megrendelést elfogadták. Ugyanilyen természetű volt és ezt követte az én rendelkezésein a kisiparnak kiadott munkákra nézve. Ez a rendelet, melynek szocziálpolitikai tartalmáról t. képviselőtársam dicsérőleg emlékezett meg, bár dicséretét szatirikus megjegyzésekkel fűszerezte, azzal, hogy ez inkább csak irott malaszt és gyakorlati értéke szerinte nem épen nagy, minthogy annak hathatós ellenőrzésére, hogy ez a rendeletem általában a konfekcziós iparnál betartassák, nem találtam, módot. Ugyanilyen megjegyzéseket fűzött ahhoz a későbbi, februárban kiadott 88.586. számú rendelethez is, mely a minimális munkabérek betartását a hadügyminister ur által kiadott rendelésekhez fűzte. Legyen szabad felhívnom figyelmét arra, hogy ugy mint az előbb említett honvédelmi ministeri megrendelésnél, az általam a kisiparosoknak juttatott megrendeléshez fűztem azt a feltételt, hogy a minimális munkabérek betartassanak, s ezt egy bizonyos szankczióhoz is kötöttem, de korlátoznom kellett ezt — mert máshoz nem is volt módom — azokra, akik a megrendelés alapján vállaltak munkát és megállapítottam, hogy a konfekczionálási átalányösszegeknek csupán 15%-át számithatja fel a vállalkozó koczkázat és nyereség czimén, a többiből levonhatja a kiadásokat, de csakis ezeket és a maradékot kell munkabérben a munkásoknak juttatni. Ezt ellenőriztettem a kamarák és az ipartestületek által. Végre szankcziót iparkodtam szerezni ennek azáltal, hogy a végleszámolást hozzám kell benyújtani. Ugyanigy áll a dolog a 88.586. számú rendeletnél is. Ez kiterjed ugyanazon munkákra, melyeket a cs. és kir. hadügyminister ur a hozzám intézett közlés szerint kiadott, de ennek szankcziója szintén csak az, hogy amennyiben ezek be nem tartatnak, erről hozzám jelentést
