Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.
Ülésnapok - 1910-667
402 667. országos ülés 1916 szeptember 27-én, szerdán. beteg anyák és csecsemők klinikája legyen, hanem a normális lefolyású szülés és a normális viszonyok megfigyelése a fontos. A német birodalom egész területén az orvosok turnusokban járnak szünidei kurzusokra, ott megtanulják a legkiválóbb tekintélyek vezetése mellett a tudományok ezen ágának minden csinját-binját, Németországban ápolóés gondozó nőket képeznek, részint olyanokat, akik hivatásosak akarnak lenni, részint olyanokat, akik csak a szükséges tudást akarják elsajátítani. Ilyen intézetek révén terjed a tudás először a szakférfiak közt, akiknek képzettsége talán nem terjed ki erre az ágra, terjed a társadalom magasabb rétegei közt, terjed egész sereg nőnél, akik képesek arra, hogy a gondozásban az orvos segítségére legyenek és terjed az egész népben. Ezen az utón be kell állítanunk a gondozónők intézményét. Ezzel az intézménynyel a Stefánia Csecsemő- és Ányavédő Szövetség már meglehetős széleskörű kísérletet tett a fővárosban. Az eredmény meglepő. Legkiválóbb nő- és gyermekorvosaink kurzusokat tartottak, melyeket nagyszámú művelt nő látogatott, ezek aztán a gondozónői állásra pályáztak. A fővárosban szeptember l-ig csak 12 gondozónő működött, számuk szeptember óta 37-re emelkedett. Itt van előttem egy fővárosi jelentés, mely ezeknek a gondozónőknek szocziális működését illusztrálja. A gondozónőknek feladata többek között, hogy házasságonkivüli születéseknél iparkodjanak házasságot létrehozni az apa és az anya között és amennyiben ez nem lehetséges, az apát kötelességének teljesítésére szorítani, a nőnek útbaigazítást adni. Dr. Engel Zsigmond hivatásos gyámnak szeptember 2-án kiadott jelentése, mely 12 védőnőnek 4 havi tevékenységéről szól, azt mond a, hogy felvettek körülbelül 1300 tényállást, csupán a házasságon kivül születetteknél, melyek alapján az árvaszék hivatásos gyámja kötött körülbelül 30 perenkivüli egyezséget, beadott 300 keresetlevelet, amelyet már is körülbelül 100 marasztaló Ítélet fejezett be. Ez körülbelül kétszerese a védőnők tevékenysége előtti 4 hónapi eredménynek. Létrejött körülbelül 100 esetben az utólagos házasságkötés, amely különben nem jött volna létre, szóval a természetes atya kötelességére volt figyelmeztetve. Ez a szocziális oldala a gondozónők tevékenységének, a higiénikus oldaláról nem is akarok beszélni. Ezek képzett nők, akik első segélyt nyújtanak, tanácsot tudnak adni, akik szükség esetén az orvoshoz fordulnak, akik az orvos rendeletének végrehajtása fe ett őrködnek. Ennek az intézménynek be kell hálóznia az egész országot. (Helyeslés a baloldalon.) Méltóztassék elgondolni, itt két nagy kérdést oldunk meg egyszerre. Ez szocziális kérdés a nőkre nézve is, mert annak a sok nőnek, aki önhibáján kivül nem tud családot alapítani, nem tudja női természetes hivatását betölteni, aki ma mind a tanítónői pályára tódul, ugy hogy ministerségem alatt nekem egyik legfájóbb gondom volt, hogy a jó végbizonyitványnyal ellátott tanítónőknek egy harmadrészét nem tudtam elhelyezni, itt nyílik e gy u j> a n °i kedélynek, a női ösztönnek, a női ügyességnek annyira megfelelő pálya, a gondozónői pálya, melyből, hogy ugy mondjam, a higiénikus segitőnői intézmény nőheti ki magát, mely Ang'iában már a háború előtt volt. Ha elképzeljük a preventív intézkedéseket, az anyasági biztosítás létrejövetelét, ha elképzeljük a nemzet vezetéséve' foglalkozó összes tényezőknek a csecsemőgondozás elemeiben való jártasságát, ha elképzeljük az orvosok nagyobb számát, ;obb kiképzését, az egész ország behálózását ezekkel a hivatásos gondozónőkkel; akkor kimaradhatatlan, hogy aránylag rövid idő alatt ne tudjunk ennek a betegségnek a nyakára hágni, ne tudjuk elérni, "vagy megközeliteni azt az állapotot, melyet p. o. Norvégia mutat, hol a csecsemőhalandóság perczentje 7% a mi 20%-unkhoz képest. Ez egyszersmind egy óriási szocziálpolitikai értelemben vett áldás terjesztése az egész társadalomban. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez a gondolat nem marad a hivatásos gondozónőknél, ez a gondolat, ez a hivatás, az ebben való közreműködés magához vonzza a nemesebben gondolkozó nőket, a társadalom vagyonosabb osztályait is. A Stefánia-szövetség által rendezett kurzusokon nemcsak hivatásos gondozónők vettek részt, hanem hölgyek, kik egyáltalában nem gondoltak arra, hogy ebből kereseti forrást csináljanak, hanem hogy a maguk otthonában segítségére lehessenek a tudatlan, szegény népnek és létesült ezen megható alapon, a gyermek és nő közti viszony alapján egy bizonyos áldásos összeköttetés és kölcsönhatás a társadalom különböző rétegei közt, ugy hogy ki sem mondható, hogy a gyermekhalandóság kérdésének megoldásával mennyi más kérdést oldunk meg együtt és terelünk a megoldás útjára. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a kérdés a társadalomnak és az államnak vállvetett működésével oldható csak meg. Es ebben egy társadalmi mozgalom indult meg —• hogy az egész kép legyen a t. ház szeme előtt — mely engem megtisztelt azzal, hogy a maga élére állított, elnökévé választott, ez a gróf Lónyay Elemérné, Stefánia herczegnő védnöksége alatt álló anya- és csecsemő védelem az ország első ginekológusainak és gyermekorvosainak közreműködésével, mely igyekszik ezt a társadalmi akcziót ezen a téren országossá és egységessé tenni. (Helyeslés.) Hogyan ? Ugy, hogy mindazokat az egyesületeket, amelyek már léteznek és ezzel foglalkoznak, vagy ezzel is foglalkoznak, a maga szövetségének körébe beveszi, irányítja, támogatja ; megállapítja, hol nincsenek ezen egyesületekés oto ityenek életbehivására törekszik. E tekintetben a legtágasabb kört enged az ő autonómiájának. Eddig is a Stefánia-szövetség keretében vannak katholikus nővédő egyesületek, református közjótékonysági egyesületek, izraelita nőegyesületek, mindegyik csinálja a dolgot a maga módja szerint, csak higiénikus, észszerű irányítással és tanácsadással látja el őket ez a szövetség. Ahol pedig
