Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.
Ülésnapok - 1910-659
34 659. országos ülés 1916 adókulcs leszállítására az adóreform elhalasztása miatt nem került a sor. A képviselőház tárgyalásai folyamán a hadiadó megállapítása, általában a háborús adózás megállapítása során egyetlen olyan javaslat nem tétetett, amely a meglévő adókulcs felemelését czélozza. Ugron Gábor: A házbéradó ! Hantos Elemér : A házbéradót 1909-ben máskép szabályozták, t. i. nem a nyers jövedelmet, hanem a tiszta jövedelmet vették alapul, így tehát a kulcs nem hasonlítható össze és nem fejezhető ki semmi esetre sem százalékszerü arányban. Ez az első adónem, amelynek adókulcsát felemelik. Ennek az adónemnek a kulcsa eddig 13% volt, 10% a vállalati adó és 3% a jövedelmi pótadó. Most már nézzük, hogyan emelkedik ezen vállalatok adókulcsa. Legenyhébb fokon ezeknek a vállalatoknak adókulcsa 20%-kal emelkedik, t. i. legalacsonyabb fokon 15'6%-ot tesz ki. Ez azonban csak a legalacsonyabb fok, mert a vállalat jövedelmezőségének arányában ez a 20%-tói 100%-ig emelkedik. De ha az adónak csak legenyhébb kulcsánál maradunk, akkor is azt látjuk, hogy az állami adó 15"6%, ehhez járul azután a vármegyei pótadó, járul az általános betegápolási pótadó, járul a községi pótadó, járul a kamarai illeték, ugy hogy legenyhébb esetben, a községi pótadónak igen alacsony kulcsát véve fel, a vállalati adó Magyarországon 25 % körül fog mozogni ; ott azonban, ahol a községi pótadó a 30%-ot meghaladja, ott, ahol — mint némely helyen — 100%-nál is többet tesz ki, némely helyen 200%-ot, ott nem 25, hanem 40— 50% lesz a vállalati adó. Ez azt jelenti magyarul, hogy a vállalatok, amelyek ezt az adót fizetik, az év felét kizárólag a köz javára tartaznak szentelni, az évnek felében tisztán a köz javára dolgoznak. A vállalatoknak ilyen súlyos megterhelésével sehol nem találkozunk. Ausztria is felemelte a napokban a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adóját. Megjelent egy császári pátens, amely a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójáról részletesen intézkedik. Ha sösszehasonlitjuk az osztrák részvénytársaságok adóterhét a magyar részvénytársaságok adóterhével, akkor a következőket látjuk : Ausztriában 10% volt eddig a vállalati adó. Ezt a vállalati adót felemeli a pátens további 2%-kal, tehát 12% lesz az adó. Ausztriában azok a társaságok, amelyek 6%-nál kisebb, vagy 6%-ot meg nem haladó jövedelemre tesznek szert, 12%-kal lesznek megterhelve, holott Magyarországon ugyanezek a vállalatok 15'6%-kal lesznek megterhelve, mihez súlyosbító körülményül járul az. hogy nálunk a felemelt állami adó után még a községi pótadót is kell fizetni, holott az osztrák császári pátens nagyon bölcsen kimondja, hogy a hadipótlék, Kriegszuschlag után semmiféle helyhatósági pótadó nem szedhető. A 10%-os jövedelmezőségnél az osztrák császári pátens 16'8%-ot ró ki, de itt is csak a 10%-os alapadó után fizetendő szeptember 12-én, kedden. a helyhatósági pótadó, holott minálunk az adó egész mennyisége után fizetendő a községi pótadó. A külföldi példából kiindulva, de a gyakorlati tapasztalat után is az adókulcs tekintetében három konkrét javaslattal volnék bátor a t. ház elé járulni. Az első javaslatom vonatkozik arra, hogy az adófokozatok ne 10%-nál kezdődjenek. A pénzügyminister ur javaslata ugyanis nagyon helyesen azt a szempontot tartja szem előtt, hogy a vállalatokat a jövedelmezőség arányában kell megadóztatni és e tekintetben fokozatokat állit fel, amelyek 10 %-os jövedelmezőségnél kezelődnek, aminek következménye, hogy egy vállalat, amely 3 vagy 4%-ot jövedelmez, ugyanúgy adózik, mint egy vállalat, a mely 9—10 %-ot jövedelmez. Ebben az intézkedésben nincs méltányosság, miért is első indítványom az, hogy tartsuk szem előtt az osztrák példát és a fokozatot ne 10%-os jövedelmezőségnél, hanem 6%-osnál kezdjük és a 6%-on aluli jövedelmet hajtó vállalatoknál hagyjuk meg a mai 13%-os adókulcsot. E mellett szól az is, hogy aki ma pénzzel rendelkezik és állampapírokat vásárol, minden rizikó nélkül jut 6%-os jövedelem birtokába, amelyet semmiféle hozadéki adó nem terhel,mert legfeljebb vagyonadót és jövedelmi adót fog fizetni, amelyek a legmagasabb fokon is csak 10 %-ot tesznek ki. Az első konkrét prepozícióm tehát az, hog} r a pénzügyminister ur által javasolt adóskála toldassék meg alsó végén egy olyan fokozattal, amely szerint a 6%-ot meg nem haladó jövedelmezőséggel bíró vállalatok adója marad a mai 13 százalék. Hogy pedig az államkincstárt emiatt anyagi hátrány ne érje, másik javaslatom arra irányul, hogy szüntettessék meg az a különböztet és, amelyet az igen tisztelt pénzügyminister ur javaslatában proponál, amikor az ipari vállalatokat enyhébben kívánja megadóztatni, mint egyéb részvénytársaságokat. Ennek ennél a skálánál semmi jogosultsága nincs. Nincs erre preczedens a külföldi törvényhozásban, a magyar törvényhozásban is az egyedüli preczedens a Wekerle-féle 1909. évi törvény, amely kimondotta, hogy az ipari részvénytársaság 7%-kal más részvénytársaság 10%-kal adózik. Ennek megvolt az a jogosultsága, amit Wekerle nyíltan megmondott, hogy a pénzintézetek nagy értékpapirállományokkal rendelkeznek, amelyek kamatait levonhatják, mig az ipari vállalatok ezt nem tehetik. (Zaj balfelől.) Ma azonban ugy áll a helyzet, hogy Magyarországon 2000 intézet nem vonhatja le az értékpapírjainak kamatjait. A másik ok, amely miatt a Wekerle-féle rendezés indokolt volt, de ma nem az, hogy a mai rendezés a részvénytársaságok adóterhét jövedelmezőségük arányában állapítja meg és hogy ha egy vállalat 10%-ot keres, teljesen mindegy, hogy azt mint ipari részvénytársaság keresi-e, vagy mint pénzintézeti részvénytársaság. De eltekintve ettől, ha körülnézünk az országban, azt látjuk, hogy az ipari vállalatok a háború konjunktúrái következtében fényesen állanak,
