Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-667

667. országos ülés 1916 SÍ mert akkor aszerint tudnak számolni. így történt 1914-ben, 15-ben és az idén is. 14-ben a kormány a búzatermést becsülte 36 millió métermázsára, aztán lassan lefelé ment 32-ig, s a vége az volt, hogy nem volt sem 36, sem 32, kanem 28 millió. Nem lett volna jobb erre előre figyelmeztetni a közönséget ? Ilyen tévedések lehetetlenek ; nem lehet 10 millió métermázsával tévedni becslésben. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ez szándékosan történt, hogy elhitessék az országgal, hogy tejbenvajban fürödhetik, hogy a termés nemcsak nem rossz, hanem még kivitelre is telik. Tavaly a sajtóban, melyet a kormány ellenőriz, melyben mostan a czenzura utján megtilthatja a valótlan hirek közlését, olyan hireket terjesztettek, hogy olyan óriási lesz a termésünk, mint még soha : beszéltek 50 millió, majd 46 millió métermázsa búzáról. S a vége az volt, hogy nem volt több, mint 36 millió ; azután utólag még kimutattak 2 milliót, amit még később találtak. De természetesen azt, hogy mennyi kell vetőmagra, sohasem mutatják ki, ugy hogy ezek a számok nem mutatják azt a mennyiséget, mely tényleg fogyasztásra kerülhet. Ezek bruttó, nem nettó számok. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az idei termésről a kormány egyáltalán nem adott kimutatást. Ez megint a másik véglet. Azelőtt telekürtölték a sajtót, hogy milyen nagyszerű termés lesz, az idén semmi jelentést nem adtak. Természetesen, az elkényeztetett közönség, mely mindig csak jó hireket kap, melyet mindig optimisztikus képekkel traktálnak, meg volt ijedve ; talán túlságos nagy ijedtség is mutatkozott, épen. mert semmiképen nem világosították fel. Pedig, ahogy értesültem, az idei termés nem lényegesen kevesebb, mint volt a 14-ik évi : 28 millió métermázsa. 14-ben volt 28,600.000, tehát az idei termés csak 600.000 métermázsával rosszabb. Igaz, hogy az idén a kukoricza- és a burgonyatermés a lehető legrosszabb. Ha ki lehetett mutatni 14-ben a termést, miért nem lehetett kimutatni most, mikor ez sem katasztrófálisabb, mint volt a 14-iki ? Ih/en volt a kormány elj termésbecsléseknél és most a ministerelnök ur bevallja egy beszédében, hogy bizony az egész háború alatt rossz volt a termés : 14-ben, 15-ben és 16-ban is. így persze a nagyközönségben a minimumra száll a termésbecslések iránti bizalom. Hiába fogják majd mondani, hogy 50 millió métermázsa terem, nem hiszi el senki. A kormány, amely drákói szigorral tud fellépni valahányszor saját érdekeiről van szó, gyengének bizonyul, mikor a közélelmezés dolgában kell intézkedni. A czenzura azt meg tudja tenni, hogy mikor a sajtó az élelmi szeruzsorát akarja feltárni, erélyesen megtiltja, hogy e visszaéléseket, e panamákat szellőztessék. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Pedig a nagyközönség ellenőrzése ily dolgokban nagyon is szükséges, mert ha a nyilvánosság előtt nincs meg a kellő ellenőrzés, azokat az élelmiszer-uzsora révén meggazdagodó kereszeptember 27-én, szerdán. 389 kedőket sokkal nehezebben és ritkábban fogják rajtakapni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De mig az élelmiszer-uzsorával szemben a kormány erélytelennek mutatkozik, más kérdésekben, melyek abszolúte nem érintik a hadvezetőség érdekeit, drákói szigorral lép fel és szinte vérlázító módon tilt meg bizonyos mozgalmakat, amelyeknek semmi összefüggésük nincsen a hadvezetéssel, így megakadályozza a választói jog reformjára vonatkozó népgyüléseket és az erre vo.natkozó agitácziós kampányt, pedig e propagandának igazán semmi összefüggése nincsen a hadvezetőség érdekeivel. T. ház ! A kormány rendszere a háború alatt minden téren elégtelennek, képtelennek bizonyult és, mondhatom, csődöt mondott. Ugy külpolitikai mint belpolitikai téren, a hadvezetés terén, a beikormányzat terén, az élelmiszer-politika terén egyaránt egyre-másra követték egymást a kormány sikertelenségei. Ezekkel a sikertelenségekkel szemben és azért, mert olyan életbevágó kérdés az, hogy ezek az ügyek épen a háború alatt a lehető legjobban vitessenek, szükségesnek tartjuk, hogy itt alapos, gyökeres rendszerváltozás történjék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hogy mi a választójog érdekében propagandát akarunk folytatni; hogy mindent el akarunk követni oly czélból, hogy a nép széles rétegei a választójog utján bevonassanak az ország politikai vezetésébe : mindez azér teszszük, mert a mostani rendszer képtelennek bizonyult és szükséges, hogy még a háború alatt a mostani választójog uj törvény által megváltoztattassék. (Helyeslés balfelől.) Érre igazán elérkezett az utolsó perez, mert ha a bajokon nem tudunk segíteni ; ha az élelmiszer kérdésében is olyan hibákat fogunk elkövetni, aminőket elkövettünk és amelyek nem kisebbek a hadvezetőség által elkövetett hibáknál, akkor katasztrófa következhetik be. Állítom, hogy Magyarországnak nemcsak erkölcsi, de anyagi ereje is van, a háború továbbvitelére. (Ugy van! balfelől.) Ámde, ha az élelmiszerkérdés kezelésének eddigi rendszere és módszere megmarad, akkor kérjtelenek vagyunk a jogosan táplált nagy igényeknek megfelelni. (Ugy van ! balfelől.) Hogy milyen békét fogunk köthetni, az, ismétlem, nem tisztán fegyvereink sikerétől, hanem attól függ, hogy meddig leszünk képesek élelmiszerrel ellátni magunkat. Igen súlyosan esik latba az is, hogy nem szabad odáig engednünk fejlődni a dolgokat, hogy akkor keljen békét kötnünk, midőn az élelmiszerhiány arra rákényszerít ben-" nünket. Ez súlyosabb, rosszabb béke volna annál, amelyet a legnag^^obb csatavesztés előzne meg. Hiába fogunk nagy területeket meghódítani, az ellenséget itt-ott megverni, (Ugy van! balfelől.) ha benn az országban nem lesz elegendő élelem ; ha kitör az éhínség. Ha ilyen presszió alatt lennénk kénytelenek békét kötni, ugy az a béke nemcsak a legszégyenteljesebb, de a legmegsemmisitőbb béke is lenne. Mondom, az anyagi erő ép ugy megvan, mint az erkölcsi, azt csak elő kell hívni és meg