Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-659

32 659. országos ülés 1916 Szinyei- Merse Félix jegyző: Hantos Elemér ! Hantos Elemér: T. bá* ! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok megadóztatásának kérdése vörös fonálként liuzódik végig a t. házban. A lietek, sőt hónapok óta tartó adóvitának nem volt egyetlen szónoka, ki a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adóját valamely vonatkozásban ne érintette volna. Csak nagyon természetes, hogy most, mikor a kérdés napirendre került, mélyebb medret ás a vitának. Első tekintetre ngy látszik, mintha a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója a pénzügyi tudománynak, az adópolitikának, az adótechnikának rendkívül bonyolult problémája volna. Ha azonban közelebbről vizsgáljuk, azt látjuk, hogy ezen adó, mint két vállalati forma : a részvénytársaság és szövetkezet testére szabott specziális adónem az adópolitika tisztázott kérdései közé tartozik. A t. ház tanácskozásaiban, valamint a sajtóban nem is az adóprobléma volt az, amely a szónokokat, a közvéleményt elsősorban foglalkoztatta, hanem inkább az a hangulat nyilatkozott meg ebben a vitában, amely az ezen jogi formában működő vállalatokkal szemben szokott meg nyilatkozni. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok főtipusa a részvénytársaság. A részvénytársaságoknak zöme, kétharmada Magyarországon bank, pénzintézet, takarékpénztár, szóval olyan vállalat, amely bankszerű ügyletekkel iparszerüleg foglalkozik. Az a népszerűtlenség, amely a közönségnek ezen vállalatokkal szemben megnyilatkozó hangulatát jellemzi, elsősorban és a legfelszinesebb megitélés mellett onnan ered, hogy a bankok tőkéből állanak és hitelt nyújtanak, a közönség egy része pedig adósokból áll, akik a hitelezett öszszegeket visszafizetni tartoznak. A természetes antipatia a bankok ellen abból is ered, hogy a bankok nem mindenkinek adhatnak kölcsönt, aki e végből hozzájuk fordul és viszont mindenkitől, akinek kölcsönt adtak, azt visszakövetelni kénytelenek. De ezen felszines magyarázatnál, tisztelt ház. van ennek az antipatiának, van ennek az animozitásnak a bankokkal szemben mélyebb magyarázata is. (Halljuk ! Halljuk !) A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok, részvénytársaságok, bankok és általában minden nagyobb organizáczió körében idővel szükségképen kifejlődnek bizonyos oligarchikus típusok, bizonyos vezető egyéneknek, bizonyos ekszponált vezetőknek túlsúlya a gazdasági élet többi tényezői felett. Ez a jelenség, tisztelt ház, kapcsolatos a tőkének akkumulativ és konczentrativ természetével, ami viszont a modern kapitalizmusnak egyik természetes tünete. A legtöbb felszólalás ezen kapitalisztikus irányzat ellen hangzott el és a kapitalizmus túlkapásait, túlhajtásait kívánta erősebben megadóztatni. ö ömmel konstatálhatjuk, t. ház, hogy azon nagyszabású beszédek után, amelyeket e tárgyban az igen tisztelt pénzügyminister ur és báró Beck Gyula t. képviselőtársam a házban elmondottak, eptember l2-én, kedden. a bgutóbbi napok szónokai körében már kezd elismerésre találni az a nézet, hogy a tőke a nemzeti termelésnek egyenrangú tényezője és elismerésre talál az a szerep, amely a tőkét megilleti a nemzet gazdasági életében. A kapitalizmus irányzatával szemben, t. ház, mint a gazdasági élet uralkodó irányzatával szemben a törvényhozás tehetetlen; legföllebb azt teheti, hogy a kapitalizmus egyes túlhajtásait visszaszorítja, egyes kinövéseit lenyesi. Ennek tere, t. ház, azonban nem az adótörvény; ennek tere nem az adópolitika, mert az adótörvény sohasem szolgálhat np^eszszália gyanánt a gazdasági, a társadalmi vagy a politikai élet kinövéseivel szemben. Az állam, t. ház, amely valamely vállalatnak szerinte jogosulatlan vagy erkölcstelen nyereségét, keresetét súlyosabb adóval kívánná sújtani, az az állam részesedést kérne az illető vállalat jogosulatlan jövedelméből, az az állam legitimálná ezzel a részesedéssel az illető jövedelmet, az az állam bűnrészesévé válnék annak a vállalatnak, az az állam aláásná nemcsak az adómorált, hanem aláásná létének erkölcsi alapjait. A t. túloldal ezen kapitalisztikus irányzat visszaszorítása czimén kívánta a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok súlyosabb megadóztatását. Az igen t. előadó ur az ő rendkívül tömör és éleselméjü fejtegetésében szemlét tartott a t. ellenzék ezen követelései felett. A t. túloldal már a hadinyereségadó tárgyalásánál is követelte, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok ugyanazon adókulcscsal terheltessenek, mint a fizikai személyek ; majd a hadi jövedelmi adó és a vagyonadó tárgyalásánál közölte ezen adónemeknek a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokra való kiterjesztését; és valamennyi adójavaslat tárgyalásánál hangsúlyozták, hogy a kormány jogosulatlan előnyökben részesiti a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokat a természetes személyekkel szemben. Návay Lajos t. képviselőtársam az ő emlékezetes beszédében utalt arra, hogy ez a szemrehányás, ez a vád csak akkor volna jogosult, ha az adój avaslatok egész komplekszusából az derülne ki, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kevésbbé súlyos adóval vannak megterhelve, mint a magánszemélyek. Erre a szemrehányásra, erre a vádra az előttünk levő törvényjavaslat adta meg a választ. Az igen tisztelt pénzügyminister ur a jövedelmi adó kiterjesztéséről szóló törvényjavaslat indokolásában 36 millió koronára teszi azt a jövedelmi többletet, amelyet ettől az adójavaslattól vár. Ez az egyetlen javaslat tehát annyit fog jövedelmezni, mint a vagyonadóról és a jövedelmi adó kiterjesztéséről szóló törvényjavaslatok együttvéve. Vagyis az adózók egy kis kategóriája : a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok oly adótöbblettel terheltetnek meg, amilyen adóteher a polgárság összességére kiterjesztett vagyoni adóból és a jövedelmi adó kiterjesztéséből háramlik. Első látszatra, t. ház, ez megadja a választ arra a kérdésre, hogy vájjon a nyilvános számadásra köte-