Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-666

666. országos ülés 1916 szeptember 26-án, kedden. 367 ügyvédi kar tulajdonképen másnak a nyomorúságából él, hanem mindenki tudja magát mihez tartani és ne perben legyen kénytelen megtudni a maga jogait és igazságát. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Végzem is szavaimat. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, eléggé igénybe vettem a t. ház türelmét. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Az elmondottakból nekem — sajnos •— azt kell levonnom, hogy nem vagyok abban a helyzetben, hogy a beterjesztett jelentést tudomásul vegyem, nemcsak azért, mert az ilyen rendeletekről szóló jelentés tudomásul vétele bizalmat jelent a kormánynyal szemben, amelylyel — sajnos — nem viseltetem, hanem nem elégedhetem meg azokkal a rendeletekkel, mert nem látom azt, hogy kellő eredményt értek volna el. A rendeletek tárában minden utánjárás és minden tanulmányozás daczára óriási hiányokat láttam, a rendeletek nem terjeszkednek ki kellőleg mindenre, szóval nem található meg bennük az a kellő körültekintő és preventív intézkedés, amelyre ma különösen szükség van és épen azért nagyon sajnálom, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy a jelentést tudomásul is vehessem. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Ki a következő szónok? Kostyál Miklós jegyző: Gróf Pejacsevich Márk. Gr. Pejacsevich Márk (horvátul beszél; majd igy folytatja): Van szerencsém kijelenteni, hogy én és a horvát-szlavon-dalmát országgyűlésből ezen t. házba kiküldött társaim az igen tisztelt ministerelnök urnak a háború esetére szóló kivételes hatalom igénybevételére vonatkozó 5-ik jelentését, amennyiben ez közös ügyeinkre vonatkozik, tudomásul veszszük. (Helyeslés jobbfelöl.) Teszszük ezt azért, mert meggyőződtünk arról, hogy az igen tisztelt ministerelnök ur mindenkor arra törekedett, hogy törvényen alapuló jogait csak olyan mértékben vegye igénybe, amily mértékben ezt a mai súlyos idők rendkívüli viszonyai, valamint az állam és a hadviselés érdekei múlhatatlanul megkövetelték. (ügy van! jobbfelöl.) Azon reményben, hogy a t. ministerelnök ur továbbra is tiszteletben fogja tartani jogainkat, valamint szem előtt fogja tartani érdekeinket, biztosítom őt ezúttal is teljes bizalmunkról. (Helyeslés jobbfelöl.) Csak ezt akartam kijelenteni. (Helyeslés jobb felöl.) Elnök: Ki a következő szónok? Kostyál Miklós jegyző: Huszár Károly, sárvári! Huszár Károly (sárvári) •. T. ház! Ha figyelemmel nézzük a kormány hatalmát, intézkedéseit, berendezkedéseit a nagy világháború alatt, eszünkbe ötlik az a nagy vita, amely ezelőtt két évtizeddel vagy talán annál is régebben néhány évvel lejátszódott a német birodalmi gyűlésen és az ennek kapcsán kifejlődött nagy irodalom amelyben az akkori szocziáldemokráczia, amely alig kelt ki'bölcsőjéből, a polgári társadalommal első szellemi csatáját vivta. Egy Bichter Jenő és egy Bebel Ágoston mérték Össze fegyvereiket. Az egyik az államhatalom és a polgári társadalom védője, a másik a még az utópiák birodalmába tartozó szocziáldemokrácziáé a maga teljesen ki nem épített ideológiájával és gondolkozásával. Az a vita olcsó ólczelődések és olcsó vicczek révén igyekezett egy nagy világjelenséggel és nemzetgazdasági politikai mozgalommal szemben fegyvereket kovácsolni és az emberek gúnyolódtak afelett, hogy az államnak nem lehet megszabnia, ki melyik nap mit egyék, nem lehet azt meghatározni, hogy mennyi ideig kell dolgozni, nem lehet azt meghatározni, hogy az órát igy vagy ugy igazitsák-e az emberek. íme, mindaz, ami akkor utópiának, ami akkor álomnak látszott, a világháború kényszerhatásai alatt bekövetkezett erre a világra. Sajnos azonban, hogy annak a nagy, haladó népmozgalomnak és annak a nagy irányzatnak csak rossz oldalait valósítjuk meg és egy paródiáját léptettük életbe, mert csináltunk egy kommunizmust a terhekben, de a jogokban nem csináljuk meg az arányosítást. (Ügy van! balfelöl.) A népektől az áldozatok makszimumát követeli minden állam, nemcsak a mienk, anélkül hogy a mi államunkban pl. a politikai jogoknak és szabadságoknak csak a minimumát biztosítanák. (Ugy van! balfelöl.) Ez akkora kontraszt, hogy ezt ideig-óráig kivételes rendeletek, lenyűgözött sajtók és felfüggesztett alkotmányok mellett lehetséges fentartani, ez azonban oly beteges állapot az egész államéletben, a társadalmi életben, amelynek ha a háború sokáig fog tartani, Isten óvjon attól minden nemzetet, de nagyon kellemetlen következményei lesznek. Azok, akik azt hiszik, hogy ma, mert a rendkívüli hatalommal vissza tudják tartani a szenvedélyeket, konzervatív érdekeket szolgálnak akkor, amikor minden haladásnak, minden javulásnak, minden szocziális fejlődésnek útját szegi, a konzervatív érdekeknek nagyon rossz szolgálatokat tesznek. (Ugy van! Ugy van! bal felől.) Amikor a mi népünk a lövészárkokban oly hősi áldozatot hoz, aminőhöz hasonló még nem volt a világtörténelemben, amikor az itthon lévő családtagok, asszonyok, gyermekek, aggok elvégzik a frontra ment férfiak nehéz munkáját, lehetetlen, hogy a kormányzó hatalom, a kormányzati többség ezzel a néppel szemben a régi állásponton, a jogok megtagadásának álláspontján megmaradjon. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Akárhogy veszszük a dolgokat, pártpolitikai tekintetek már nem férnek bele a mai időkbe. (Ugy van! balfelöl.) A mai időknek nagy szellemi hullámverései, a lelkeknek az az emócziőja, amelyen egyesek, társadalmi osztályok és népek