Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-666

666. országos ülés 1916 szeptember 26-án, kedden. 357 akkor a visszaélések, legalább addig, amikor a nagykereskedésbe jut az áru, vagy a nagykereskedőktől első kézbe jut, jóformán ki van zárva, és mindenféle abnormis árképződést meg lehet akasztani, mert e szervezetekbe az államnak és a kormány képviselőjének igen nagy szerepe jut. Nem lesz kielégítő állapot akkor sem, ha az egyes iparágak ily végleges szervezése sikerül mert egyfelől akkor sem lesz elég szappan a normális szükséglet fedezésére egyfelől, másrészt pedig akkor is elő fognak fordulni az eddigi tapasztalatok szerint, hogy kéz alatt fognak vásárolni, amennyire lehet, drágább készleteket, de azért ily utón, nem a központok elnyomásával, de az ipar teljes megszervezésével, a központok teljes kiépítésével igenis elő lehet idézni, el lehet érni a viszonyok lényeges megjavulását. Hogy aztán mennyiben fog sikerülni a rendes állapot megteremtése, az kettőtől függ. Először is attól, hogyan leszünk a nyersanyagkészletek összehozásával, és hogyan tudunk az ezek lefoglalása tárgyában kiadott rendeleteknek érvényt szerezni. Másodszor függ attól, hogy hogyan tudjuk a kiskereskedelmet nagyobb mértékben ellenőrizni, azt a bizonyos Kettenhandelt, amely a nagykereskedőtől relatív olcsó áron átvett készleteket összevásárolják apró tételekben és amikor nagyobb mennyiségű készlet van rendelkezésre, akkor azt a makszimális áron jóval felül adja el. Ennek az állapotnak kell valamilyen utón véget vetni. Hogy miben állnak ezek a bajok, arra nézve egy példát vagyok bátor felemlíteni. (Halljuk!) Itt van pl. a pótkávé, amely a háború alatt természetes okokból megdrágult, de amelyet a gyárak most is oly áron bocsátanak a kereskedők rendelkezésére, hogy azt a kiskereskedelemben 2 K 20 fillérért lehetne eladni. Ezt a pótkávét egyesek apró tételekben számtalan kiskereskedőnél összevásárolják és így juttatják bizonyos kereskedőkhöz, akik aztán most tényleg 4 — 8 korona közt mozgó áron adják el az árut, oly horribilis magas áron, amelynek semmiféle közgazdasági jogosultsága nincs. E tekintetben sem lehet egyebet mondani, mint azt, hogy az ily visszaéléseknek és illegitim drágításoknak szigorú büntetéssel kell elejét venni, esetleg ármegállapitó bizottságot is lehetne létesisiteni e tekintetben, de a fődolog, amelylyel javulást lehetne elérni, a büntetések szigorítása. Nem akarom tovább igénybe venni a t. ház figyelmét, (Halljuk! Halljuk!) csak azt a konzekvencziát vonom le, hogy a békés gazdaságnak fentartása, az azon elvekhez való ragaszkodás, amelyet a békében gazdasági kérdésekben szem előtt tartottunk, ma teljesen lehetetlen. Tudom, hogy az utolsó időben erős áramlat indult meg aziránt, hogy a teljesen szabad forgalom helyreállításában kell megtalálni a létező bajok gyógyszerét. Magam részéről abszolúte nem tudok ebben a nézetben osztozni és -azt hiszem, hogy ebben az esetben nemcsak az élelmipiaczon, de minden más piaczon a legnagyobb nehézségek és bajok állnának elő. De ugy hiszem, hogy azokat az intézkedéseket, amelyek a háború által felvetett gazdasági problémák terén szükségesek, minden túlzás nélkül, anélkül, hogy gyakorlatilag elérhetetlen terrénumokra akarnánk kiterjeszkedni, de következetesen és lehetőleg minden hézag nélkül kell végrehajtani. A félig érvényesített félrendszabályok rendszerével szakítani kell. Hogy mennyiben fog sikerülni rendet teremteni e gazdasági kérdések terén, az nagy mértékben függ közigazgatási hatóságainktól. Én remélem, hogyha sikerülni fog felkelteni bennünk azt az érzést, hogy valóban komoly, magával az egész hadviselés czéljaival összefüggő feladatok teljositéséről van szó, meglesz kétségtelenül hatóságainkban is az az akarat, hogy ezeket a kérdéseket oly szigorúsággal és oly crélylyel kezeljék, mint ahogy az feltétlenül szükséges. Amire továbbá törekednünk kell, az az, hogy közönségünk ezekben a kérdésekben nagyobb fegyelmezettséget tanúsítson. Meg kell értetnünk a közönséggel, hogy számolnia kell igényeinek leszállításával és hogy az erre vonatkozó rendelkezéseket betartani minden egyes állampolgárnak feltétlenül érdeke. Éreznie kell mindenkinek, hogy katonák vagyunk mi is itt benn az országban és szintén alá kell vetnünk magunkat ezekben a súlyos időkben azoknak a legfőbb parancsoknak, amelyeket életbevágó érdekeink elénk szabnak. (Helyeslés.) Azt a sajátságos megfigyelést lehetett tenni a háború alatt is, hogy a népek — nemcsak a mienk — a legsúlyosabb, mondhatnám, tragikus áldozatokat, melyekkel a háború jár, sokkal nagyobb megnyugvással viselik el, mint azokat az apró, ezekkel össze sem mérhető kellemetlenségeket, melyekkel a megsulyosodott életviszonyok jártak. De meg vagyok győződve, hogyha közönségünkkel sikerül megértetni, hogy miről van szó, amikor a gazdasági élet szabad fejlődésébe az állam kénytelen belenyúlni és ha meg lesz benne a kellő bizalom, hogy a hatósági rendelkezések valóban nagy czélt szolgálnak és olyanok, hogy a czélt biztosítani is képesek, akkor alá fogja rendelni a maga kényelmi igényeit és támogatni fogja az állami hatóságokat abban a törekvésben, hogy az állam intézkedéseinek érvényt szerezzenek. (Helyeslés.) Még egyet vagyok bátor említeni. Egyes történt intézkedések ellen kritikának kétségkívül helye van. Senki sem fogja állítni, hogy minden, ami történt, a legjobban történt; bizonyosan sok intézkedés van, amelyet jobban lehetett volna megtenni és amelyet jobban is tettek volna meg, ha nem abszolat uj feladatokkal álltunk volna szemben. Minden kritikát, mely pozitív javaslatokat ad arra nézve, hogy mit lehet tenni az állapotok javítására, kétségkivül