Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-666

666, országos ülés 1916 s: annak a feladatköre és annak a hivatása, aki ezeket a kérdéseket fogja majd felelős helyzetben és felelős állásban gondoskodás tárgyává tenni. De bizonyos rendkívüli hatalommal kell birnia, az élelmiszerkérdésekre vonatkozólag bizonyos teljhatalmat kell reá ruházni, mert hiszen nem az a czél, hogy a létező három szerv mellett, amely most az élelmiszerellátás kérdésével foglalkozik, még egy negyedik szerv is legyen, hanem az, hogy egyetlen intéző szervet teremtsünk, amelynek dolgába ugyan lehet beleszólása az egyes ministeriumoknak az általuk képviselt külön érdekek szempontjából, de amelynek mégis kellő hatalommal és befolyással kell birnia arra, hogy elsősorban az élelmiszerellátás nagy érdekeit vigye keresztül. (Helyeslés.) Ha sikerülni fog az élelmiszerellátásnak egységes rendezése, akkor még egy dolgot várhatunk ettől, t. i. azt, hogy magát a nagyközönséget is nagyobb mértékben avassuk be azokba a feladatokba és abba a konczepczióba, amelyek ezen a téren fennállanak. Eddig közönségünk tulaj donképen csak az összefüggésből kiszakított egyes rendeleteket ismert meg. Igen sok esetben a társadalom legnagyobb része képtelen volt arra, hogy az egyes rendeletek közti összefüggést, vagy a rendeletek és a nagy hadiczélok közti összefüggést magának kellően megkonstruálja. Ennek következtében nem sikerült a mi közönségünkben felkelteni azt az akaratot, hogy ezeket a rendeleteket valóban komolyan is vegye és azokhoz valóban alkalmazkodjék. Én azt hiszem, hogy a nagy hadiérdekek minden veszélyeztetése nélkül fel lehet tárni a helyzetet, ugy amint van, azt a helyzetet, amely bizonyos korlátozásokat igenis szükségessé tesz és ha a közönséget a helyzetbe beavattuk, akkor inkább kérhetjük segitségét annak az egységes élelmiszer-politikának a végrehajtására, amelyhez nekünk a legközelebbi hónapokban igazodnunk kell. (Igaz ! Ugy van !) Méltóztassék megengedni, t. ház, hogy az élelmiszerkérdések után rátérjek az ipari czikkek fogyasztása terén beállott nehéz helyzetre is és hogy erre vonatkozólag is néhány észrevételt tehessek. (Halljuk! Halljuk!) Kétségtelen, hogy itt, az iparczikkek fogyasztása terén, szintén bizonyos bajok és nehézségek észlelhetők. Ezeknek forrása teljesen ugyanaz, ami az élelmiszerpiacz terén beállott nehézségeket is előidézte: nincs t. i. elég készlet arra, hogy a szükségletet a normális mértékben fedezni tudnók. Itt is meg kell különböztetnünk a készletproblémát és az árproblémát. Ami a készleteket illeti, ebben a tekintetben itt ép az ellenkezője áll fenn annak a helyzetnek, amit az élelmiczikkek terén láttunk. Amig ott Németország volt nehezebb helyzetben, mint mi, addig az iparczikkekkel való ellátás terén viszont mi — Ausztria és Magyarország — vagyunk nehezebb helyzetben, mint Németország. Ismeretes dolog, hogy mig Németország I KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXII. KÖTET. 'zeptember 26-án, kedden. 353 nemcsak az ő saját ipari szükségleteit tudta teljesen fedezni, de igen nagy kivitellel is birt, ugy hogy a háború kezdetekor olyan nyersanyagkészlete volt, amelylyel egy 10 milliárdos exportot akart fentartani, addig nálunk állandóan — és az utolsó években, fájdalom, mindig fokozódó mértékben — reá voltunk szorulva iparczikkekben a külföldi behozatalra. Nálunk tehát az iparczikkek terén sokkal nehezebb a helyzet és sokkal kevésbbé vagyunk képesek saját erőnkből a mi szükségletünk fedezésére szükséges mennyiségeket előteremteni. Ennek következtében az iparczikkek normális fedezésére tulajdonképen egy nagyobb hányaddal kevesebb készlet áll a rendelkezésünkre, mint az élelmiszereknél. Enyhíti azonban a helyzetet az, hogy a behozatal e czikkekben mégsem annyira lehetetlen, mint az élelmiczikkek tekintetében és másfelől az, hogy bármilyen fontos czikkekről legyen is szó, mégsem lehet ezeket annyira az élet feltételeinek tekinteni, mint az élelmiszereket ós inkább lehet a saját szükségletet korlátozni. (Helyeslés.) Ami az árkérdést illeti, ebben a tekintetben is teljesen ugyanaz a helyzet, mint az élelmiszereknél. Az ár ma az iparczikkeknél is a piaczi helyzet alakulásától függ, azaz az iparczikkek árai is ott, ahol az állam nem nyúlt bele kényszeritőleg az árfejlődésbe, addig a határig emelkednek, amelyen túl nem emelkedhetnek, mert különben az illető áru más czikkekkel pótoltatnék, vagy pedig a fogyasztó teljesen lemondana róla. Általánosan panaszolják, hogy a központok keletkezésével függnek össze azok a bajok, amelyek az iparczikkek tekintetében felmerültek. A központoknak vetik szemére, hogy eldugják a készleteket és hogy ők azok, akik emelik az árakat. Ez a felfogás a központok szervezetének és czéljainak teljes félreismerésén alapul. Nézzük meg egy kissé, hogy hogyan keletkeztek ezek a központok. A háború folytán a hadseregnek bizonyos ipari nyersanyagokban való szükséglete nagymértékben emelkedett, ami előidézte, hogy ez anyagok mindinkább eltűntek a piaczről, az árak pedig rohamosan emelkedtek. Ennélfogva e czikkek legfőbb fogyasztójának — a hadseregnek s közvetve az államnak — volt főfontosságu érdeke, hogy megakadályozza e szabad árfejlődést, ami máskép, mint makszimálással nem történhetett. (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) De ismeretes, hogy egyedül a makszimálással semmiféle téren, tehát e téren sem lehetett kielégítő állapotokat teremteni; a makszimálás csak azt vonja maga után, hogy az illető árukból való készletek teljesen eltűnnek. Ezért okvetetlenül szükséges volt megtenni a második lépést, mely a makszimálás közvetlen folyománya: ' a rekvirálást, a készletek hatósági lefoglalását. 45