Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.
Ülésnapok - 1910-666
352 666. országos ülés 1916 s zeptember 26-án, kedden. zák. Ezt pedig sokkal nagyobb hibának tartanám, mint az árak magasságát. A termelőkkel szemben tehát, azt hiszem, mást, mint a rekvirálás erélyes keresztülvitelét, megkívánni szükségtelen. (Helyeslés jobbfelől.) Szükséges azonban bizonyos intézkedés aziránt, hogy a közvetitők utján való árdrágítások feltétlenül elkerültessenek. Mert, tisztelt ház, lehetetlen állapot az, amely nálunk ma fennáll, (Halljuk ! Halljuk I) mikor azon nyomorúságos helyzetből, amelyben sok tekintetben vagyunk, egyetlen osztály huz hasznot : az áruügynökök hada, (Igaz ! ügy van !) mely napról-napra, hétről-hétre szaporodik. Minden árut meg lehet kapni ebben az országban, hogy ha az ember a makszimális áron felül kellő nagy összeget igér. (Mozgás.) Ez teljesen illegitim neme a kereskedésnek, hisz oly árukkal folyik üzérkedés, amelyek el vannak vonva a szabad forgalom alól. Itt csak a legszigorúbb fellépéssel és ellenőrzéssel lehet rendet teremteni, ez pedig feltétlenül szükséges. (Helyeslés.) Más eszközt erre nem tudok, mint szigorú büntetéseket megállapítani s e szigorú büntetéseket esetleg gyorsított eljárás vagy rögtönitélő bíróság segélyével a legszigorúbban alkalmazni. (Helyeslés.) Hozzáteszem, hogy ezen visszaéléseknek, — mert hiszen itt, ahol rendeletileg korlátozott forgalomról van szó, másról, mint visszaélésekről nem beszélhetünk — ezen visszaélések üldözését nem elégséges a hatóságokra és a rendőrségre bíznunk. Magának a közönségnek is helyt kell állni magáért s ahol ily visszaéléseket lát és tapasztal, meg kell tennie azon lépéseket, melyek alkalmasak arra, hogy az illető bűnösök elvegyék méltó büntetésüket. (Helyeslés.) Legyen szabad még egész röviden utalnom arra is, hogy nézetem szerint igen nagy mértékben kívánatos volna, ha az egész élelmiszerellátás ügye — amire különben a t. földmivelésügyi minister urnak a minap itt a házban tartott beszéde alapján kilátásunk is van — egységes sezrvezethez jutna s egységes vezetés alá helyeztetnék. Én ettől az egységes szervezéstől és vezetéstől a magam részéről sokat várok, feltéve, hogy azt helyesen és okosan csináljuk meg. Mindenekelőtt azt várom tőle, hogy azon jxroblémák, melyek az élelmiszerügyekre vonatkoznak s melyek a dolog természeténél fogva bizonyos gyors elintézést követelnek meg, sokkal hamarabb és sokkal ekszpeditivebb utón fognának ekképen elintéztetni, mint eddig, amikor egy aktát hiába intéztek el az egyik ministeriumban két nap alatt, hetekig kellett még egyik ministeriumból a másikba vándorolnia, ugy hogy hetek teltek el, amig ezekben az igen fontos kérdésekben döntés történhetett. A másik, amit az egységes rendezéstől várok, az, hogy az egész élelmiszerellátás ügye bizonyos egységesebb konczepezió szerint fog kezeltetni. Én igen nagyra becsülöm azok' tevékenységét, akik ezekkel a kérdésekkel eddig foglalkoztak és tudom, hogy épen azok a központi tisztviselők, akik e kérdések intézésével meg voltak bizva, a mi tisztviselői karunknak diszéhez tartoznok. De maga a rendszer képtelen és tesz lehetetlenné minden egységes konczepeziót, amikor három különböző ministerium — mindegyik a maga külön szempontjából — szól ezekhez a kérdésekhez. Ezek a külön szempontok igen fontosak és igen nagyjelentőségűéit, különösen béke idején, de most az élelmiszerellátás szempontjainak dominálniuk kell fölöttük és az élelmiszerellátás szempontja mögött minden más — különben bármilyen jogosult — érdeknek is háttérbe kell szorulnia. (Igaz! Ugy van!) A szervezés művészete, t. ház, abban áll, hogy lehető csekély apparátussal a lehető legnagyobb eredményeket mutassuk fel. Mi eddig ebben a tekintetben épen a fordított rendszert követtük annak folytán, hogy három ministerium foglalkozott ezekkel a kérdésekkel. Az az apparátus, amelyet minden egyes kérdésnél meg kellott mozgatni, igen nagy volt, de az eredmények fordított arányban állottak a kifejtett erőfeszítéssel. (Igaz ! Ugy van !) Azt hiszem továbbá, bármilyen nehéz legyen is, mégis könnj^ebb része a dolognak az egyes rendszabályokat megkonczipiálni és kiadni. A nehezebbik része az, hogy ezeknek a rendszabályoknak végrehajtása azután olyan emberek kezébe kerüljön, akik egyesegyedül és kizárólag ezeknek a kérdéseknek tudják szentelni figyelmüket és tudnak arra ügyelni, hogy minden egyéb érdek háttérbe tolásával minden megtörténjék, ami szükséges ahhoz, hogy ezek a rendszabályok necsak papiroson maradjanak meg, hanem valóra is váljanak. Én meg vagyok győződve, hogy elbírjuk azt az éhségoffenzivát is, amelyet ellenségeink ellenünk intéznek. De a közönségnek látnia kell azt a generálist, aki iránt megvan a teljes bizalma és aki nem foglalkozik egyébbel, mint hogy a defenzívát szervezze és a mi ellenálló képességünk érdekében szükséges intézkedéseket kellően és minden melléktekintetre való figyelmen kívül megtegye. Csak még egyet vagyok bátor ezzel kapcsolatban megemlíteni, hogy kívánatosnak tartanám, ha az, aki e kérdések intézésével megbizatik, minden érdekkörtől távol állna. Ugy gondolom, hogy maga a mai helyzet teljesen elégséges arra, hogy a termelőket megvédje. Akinek az érdekei a mai viszonyok mellett nincsenek kellően megvédve, az inkább a fogyasztó ; azért az egész szervezetben tekintettel kell lenni arra, hogy itt a fogyasztók érdekei nagyobb mértékben érvényesüljenek. Nem akarok beszélni arról, hogy élelmiszerdiktátor kell-e, hogy milyen nagy hatalmat kell adni annak, aki e kérdéseket intézni fogja. Hiszen Németországban is inkább tréfásan nevezték diktátornak a Kriegsernäkrungsamt vezetőjét. Senkit nem irigylek, aki magas állásban van és ezért Baco szerint háromszoros rabszolga, de legkevésbbé irigylem azt, aki az erre a czélra szervezendő hivatal élére fog kerülni. Valóban nem irigylendő
