Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.
Ülésnapok - 1910-658
658. országos ülés 1916 szeptember 7-én, csütörtökön. 27 fizet adóitépen, a Kereskedelmi Bank, a legelső nagy intézet csak 9°/o-ot, a magyarországi Központi Takarékpénztár 5°/o-ot, a Hazai Bank Bo/o-ot. B. Madarassy-Beck Gyula: Még annyit sem fizettek. Simonyi-Semadam Sándor: Lehet, hogy ebben a tekintetben nem adnak helyes adatot a mérlegek. B. Madarassy-Beck Gyula: Nem, csak együtt van a tőkekamatadó val. Simonyi-Semadam Sándor: Bocsánatot kérek, hiszen ez rendben van. Nagyon köszönöm, hogy méltóztatik ezt mondani, mert hiszen ez az én tételem javára szolgál. Ha a tőkekamatadó ebből még levonandó, evidenter még kevesebbet fizetnek. Annál szomorúbb — és a nagy tőkének ez egyik veszedelmes túlkapása, amire rá kell mutatnom, — hogy másoktól veszik el a pénzt, másokkal fizettetik meg helyettük az adót; ez mindenesetre szocziális visszaélés, habár a törvény biztosította is nekik ezt a jogot. A dolog ugyanis ugy áll, hogy az adót mindenképen meg kell fizetni, mert az állam szükségleteit a polgárok adójából fizetik és ha az egyik rész nem fizet, akkor ez a másik rész kárára történik. Szóval azt a vámot, amelyet régen a rablólovagok elszedtek a hajóról, most ilyen módon veszik el. Ez is tehát mellettem szól. Óriási érdeme a t. pénzügyminister urnak, hogy ma egy javaslatot hoz ide, amely sokkal súlyosabban adóztatja meg a pénzintézeteket, mint ahogy eddig megadóztatva voltak. En ezeket az adatokat nem azért mondom el, mintha a mostani javaslat nem ezt korrigálná, hanem mert reflektálni óhajtottam Madarassy-Beck t. képviselőtársam beszédének azon konklúziójára, hogy ezek a pénzintézetek csak jót, nagyot és nemeset tettek, hogy nem szabad hozzájuk nyúlnunk, hogy veszedelmes ezeket az oszlopokat bántani. Én csak meg akartam mutatni a legnagyobb objektivitással, a legpozitivebb adatokkal, hogy eddig is oly szocziális visszaélései vannak a nagytőkének, — bár legális formában — amelyeket korrigálnunk kell. Ezek egyik korrektúrájaként ezt a javaslatot terjesztik a ház elé. A kérdés az, hogy tulajdonképen elégséges-e ez. Én csak felhívom még egy tényre a t. ház szives figyelmét. Nagybankjaink egy specziális üzletággal foglalkoznak, — nagyon kevesen foglalkoznak vele — a devizaforgalommal; az u. n. arbitrage forgalommal. E részben a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank 1913-ban 1877 millió forgalmat csinált, 1914-ben 1886 , milliót, 1915-ben 1138 milliót. A Magyar Altalános Hitelbank 1913-ban 617 milliót, 1914-ben 1190 milliót, 1915-ben 475 milliót. Ez a két bank 1913-ban összesen 2'5,1914-ben 3,1915-ben 1'6 milliárdnál nagyobb forgalmat ért el devizában; a többi intézetek forgalma másfél milliárdra tehető; az összforgalom tehát 3'9 milliárdot tesz ki. Ez tökéletesen illetékmentesen ment végbe. (Igazi Ugy van! bálfelöl.) Itt van megint egy óriási mulasztás és kár. Az intézetek nagy nyereséget mutattak ki ebből ós mindezt szabad volt forgalmi illeték nélkül lebonyolitani. Másutt, Németországban, ez után bélyegilleték jár ; nálunk egy ilyen óriási nagy összeg, 3Va milliárd forgalom tökéletesen illetékmentesen, a bank javára, minden állami szolgáltatás nélkül bonyolittatik le. Lehetséges ezt megengedni, szabad ezt megtűrni? (Igaz! ügy van! balfelöl.) Ennek a deviza forgalomnak eredménye az, hogy valutánk irreálisan és az állam érdeke ellen változik a konjunktúrában. Állami pénzeket, érmeket, ami a mi közkincsünk, vagyonunk, semmiféle nagy pénzintézet játékból eredő nyereségének kedvéért kiszolgáltatni vámmentesen nem szabad. Ez is egy olyan pont, amelyre eddig nem mutattak rá és én ezzel is meg akarom mutatni, hogy a nagytőke mindenkéjjen megtalálja az utat, hogy jövedelmeket szerezzen oly módon, amelylyel ki tud bújni minden köztartozás alól. Ez is egy antiszocziális ténykedés! (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ezzel szembe kellene állítanom, hogy a mostani törvényjavaslat mennyiben fogja meg ezeket a meglehetősen adómentes pénzeket. Ismételten köszönetet mondok a pénzügyminister urnak, hogy volt bátorsága ezeket a nagyhatalmakat egy kevéssé megadóztatni, Kétségtelen, hogy a mostani adójukhoz képest talán 1000%kal is többet fognak fizetni, sőt, miután azt méltóztattak mondani, hogy a Hazai Takarékpénztár semmi adót sem fizet, most pedig fog fizetni, akkor ezt akár milliós perczentnek is lehet nevezni. Ez érdeme a pénzügyminister urnak, azonban meg vagyok győződve, hogy őt ezért nem fogja az antikapitalista vád terhelni. Őt ugyan tréfából és bizonyos jóleső megtisztelésből a nagybankok antikapitalistának mondják, — őnekik jólesik azt mondani, hogy az, aki csak ilyen kevéssé terheli meg őket, már antikapitalista, de azt hiszem, a pénzügyminister ur nem is akar antikapitalista lenni; nem is szabad lennie, mert a tőke feltétlenül szükséges, egyik egyenrangú tényezője a közgazdaságnak ép ugy, mint a földbirtok és a munka, amelyek közül egyiknek sem szabad ekszczedálnia a másik rovására. Nekem az a véleményem, hogy első lépésnek ez a törvényjavaslat mindenesetre valami, bár, ha az ember a nagy adóalanyokat nézi, meglehetősen csekély eredményű, mert ha azt mondjak, hogy az ország összes mobil gazdaságának vezetőitől háborús adó fejében 36 millió préselhető ki, akkor igazán elmondhatjuk, hogy parturiunt montes, nascitur ridiculus mus! Mert végre is onnan várnók a nagy segítséget, onnan akarjuk venni a fedezetet, ahol van. Igaz. 4*
