Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-665

665. országos ülés 1916 szé natnyi kisegítő eszköznek, köztünk tehát kontro­verziák nem állanak elő. Hát akkor kivel? Ausztriával? Bocsánatot kérek, annak az Ausztriának, amely a maga törvényes köteles­ségét velünk szemben még saját népei joggya­korlatának javára sem tudja, vagy nem akarja teljesíteni a létező alkotmány parancsát, annak az Ausztriának érzékenységére valóban nem kellene és nem volna szabad ebben az esetben tekintettel lenni. (Ugy van! a baloldalon.) Mert az már mégis túlmenne — mondom, én nem tételezem fel, hogy ilyen ellenvetésekkel, nehézségekkel és támadásokkal komoly osztrák tényezők részéről találkoznánk, — de az már mégis túlmenne minden megengedett korláton, ha a monarchia másik államának közjogi és politikai tényezői nem teljesítenék azt az alkotmányos kötelességüket, mely a létező alkotmány teljes funkezionálását lehetővé teszi és azután még tetejébe kifogásolnák vagy meg akarnák akadályozni, nem tudom én minő köz­vetett befolyások utján azt, hogy Magyarország ebben a helyzetben saját elhatározása alapján önmagán segítsen. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbälóldalon.) En az illojalitásnak ekkora fokát nem tudoni feltételezni, ezt nem szabad feltételeznünk. Ha volna, nem volna szabad arra számot vetni. (Ugy van! Taps balfelöl.) Itt a magyar törvényhozás önálló tényéről volna szó, melybe senki másnak beleszólása nincs, nemcsak jogi szempontból nem, — mert jogi szempontból az 1867 : XII. t.-cz. is teljesen önálló magyar alkotás — de még abból a praktikus szempontból sem, hogy tényleg végrehajtható ne legyen, amint hogy valóban közös ügyekre vonatkozó intézkedések nem hajthatók végre abban az esetben, ha a másik fél abba bele nem megy, szóval mind jogilag, mind pedig gya­korlatilag Magyarország önálló intézkedése ez, ugy hogy elképzelhetetlen, hogy bárminemű köz­jogi kontroverziára adhatna alkalmat. Ezért for­muláztam én javaslatomat olyan szerény és csak kisegitő alakban, hogy elejét vegyem minden lehető ellenvetésnek és nehézségnek, hiszen az a közvetlen czél lebeg előttem, lebeg előttünk, lebeg mindnyájunk előtt, hogy abszolút lehetet­lenség épen a mai nehéz és sorsdöntő órákban megengedni azt, hogy a közös ministerek minden direkt alkotmányos ellenőrzés nélkül működje­nek. (Helyeslés és taps a bal- és a szélsőbäl­óldalon.) A hivatkozás arra, hogy a közös ministerek politikáját fedi a magyar ministerelnök társ­felelőssége, nem elégíti ki az alkotmányos élet igényét, mert a ministeri felelősség elsősorban egyéni felelősség. (Ugy van! a baloldalon.) A ministernek a maga resszortjáért helyt kell állania, igaz, hogy bizonyos szolidaritásban van­nak vele általános politikai kérdésekben a társ­ministerek, különösen pedig a ministerelnök a ministertársaival, de ha ez a mínisterelnöki felelősség az ő magyarországi kollégáinak fele­KÉPVH. NAPLÓ, 1910—1915. XXXII. KÖTET. 'ptember 21-én, csütörtökön. Pál lősségét fedezné, ugy hogy ők a felelősségre­vonás alól magukat kivonnák és csak ő volna felelős, ez a mi alkotmányunknak teljes meg­hamisítása volna, teljes felforgatása volna a ministeri felelősség elvének. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbälóldalon.) Hát még akkor, amikor a közös külügyministerről és a hadügy­ministerről van szó, akiknek hogy mennyi függ az egyéniségétől, mennyi függ a hivatali képes­ségétől, mennyi függ a közösen megállapított alapelvek helyes vagy helytelen felfogásától, azt mondanom sem kell, azt nem kontrovertálhatja senki! Hiszen az előtt a képtelen állapot előtt állunk, hogy épen akkor, amikor a közös ministe­rek ténykedése óráról-órára nemzeti létünknek garancziáiról, nemzeti biztosságunkról, a háború győzelmes befejezéséről, a helyes békekötésről döntővé válhatik, épen ezekben az órákban az az egész alkotmányos gépezet, amely rendes időkben néha tartalom nélkül zakatol tovább, épen most, midőn életbevágó tartalommal kell, hogy birjon, felmondja a szolgálatot és nem működik. (Ügy van! Taps a baloldalon.) Lehet-e bárminemű szőrszálhasogatással ilyen állapotot tűrni ? Lehet-e bizonyos szubti­litásokra való hivatkozással megengedni, hogy az alkotmányosság alapelve, a felelősségrevonás lehetőségének elve szüneteljen épen azokkal szem­ben, akik sorsunkat kezükben tartják, akik min­den jüllanatban kiszámíthatatlan károkat okoz­hatnak, akiknek képességétől, rátermettségétől, helyes eljárásuk részleteitől függ az, hogy abból a nagy válságból, amelyet a világháború magá­ban rejt, győzelmesen és megerősödve, vagy pedig meggyengülve kerüljünk ki ? Ez abszolút képtelenség. Es ha azután sikerül a t. minister­elnök urnak bebizonyítani, hogy ebbe a képte­lenségbe nekünk bele kell kerülnünk az 1867­iki alkotmány természete folytán, La neki sike­rül a maga álláspontját győzelmesen keresztül­vinni, ha neki sikerül az, ami az érvelés terén nem sikerült, de a szavazással sikerülhet, ha sikerül megmutatni, hogy a magyar képviselő­ház többsége abban a hitben van, hogy az 1867-iki alkotmány alapján sem igy, sem amúgy nem lehet érvényesíteni a legválságosabb pilla­natokban a felelősség elvét, akkor a t. minister­elnök ur és az a többség, amely vele szavaz, históriai dokumentumot irt meg a 67-iki alkot­mány teljes csődjéről. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha akarják, t. uraim, ám tegyék meg. Kern ez az oldala a kérdésnek az, amely felett a ház ezen oldalán könnyüket fogunk ontani. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A másik oldala, amely még a mi közjogi elvünk diadalra jutta­tásánál is aktuálisabb az, hogy ebből a nagy mérkőzésből diadalmasan kerüljünk ki és olyan békés állapotokat teremtsünk, melyek a nem­zetet abba az erőviszonyba helyezik, amely erő­viszony alapján, kivívhatja a kivivandókat a mi programmunk szerint. Ez a legaktuálisabb ér­41

Next

/
Thumbnails
Contents