Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-658

26 658. országos ülés 1916 szeptember 7-én, csütörtökön. mert látjuk nemcsak nálunk, de külföldön is, hogy tulajdonképen ezek a nagy dolgok már előre vetik árnyékukat. Hiszen ez nem nálunk született uj gondolat és nem magyar antipatia. Méltóztassék Adolf Wagnernek a »Einanzwissenschaften und Staatsocialismus in der Zeitschrift für die gesamten Staatwissenschaften« czimü könyv 122. oldalán elolvasni a következőket. Méltóztassék megengedni, hogy németül olvassam (olvassa) : »Das Grosskapital wird ökonomisch, sozial, politisch immer mächtiger und bewährt seine Anziehungs- und Verschmelzungskraft. Die bisherigen Klein-, Mittel- und selbst Grossbetriebe und Güter werden in ihrer Widerstandsfähigkeit gegen die aufsaugende Tendenz des privátén Grosskapitals untergraben. Ein Enteignungs- und Bnterbungsprozess greift Platz. Latifundien, Pächterwesen, Proletariertum sind über kurz oder láng die immer allgemeinere Eolge. Neue Abhängigkeitsverhältnisse grosser Volksschichten von Privatkapital entstehen. Wilde Spekulationen ergreifen immer mehr wirtschaftliche Gebiete. Die notwendigen Eückschläge davon, Krisen und flaue Perioden, verbreiten unendliches Elend über Schuldige und Unschuldige. Zum Spielobjekt wird alles, Mobil und Immobil, zu Spielern allé, jeder suckt die Konjunkturen (akárcsak a háborús konjunktúrát nálunk) auszubeuten und zu seinem Vorteil zu venden, sie selbst künstlich zu schaffen. (Felkiáltások balfelöl: Ez az!) Der Geriebenste und Gewissenloseste siegt und den letzten beissen die Hunde«. Ezt egy olyan nagy német nemzetgazdász mondja, akinek kétségtelenül hitelt adhatunk, hogy Németországban^ ezeket a jelenségeket ő tényleg megtalálta. Én azt hiszem, nem kell igen nagy kutatás és igen nagy széjjeltekintés Magyarországon, hogy ennek hasonló nyomaira akadjunk. Hiszen az egész drágasági vita és az öszszes szemrehányások nagybankjainknak élelmiszerekkel való kereskedése ellen tulajdonképen ezeket a bűnöket rójják fel, ezeket hányják szemükre. Báró Madarassy-Beck Gyula t. képviselőtársam megállt annál a pontnál, ameddig a bankok tényleg csak jót, szépet és helyeset hoztak az országnak. Nem tehetek róla, ha az idő elérkezett és azt kell látnunk és rá kell mutatnunk, hogy már túlhaladtuk ezeket az állapotokat és árnyoldalai is jelentkeznek a nagy konczentráczióknak és a nagytőkének árnyoldalai, amelyekről a háború előtt csupán azok mertek beszélni, akik bizonyos beavatottsággal látták a bankok belső ügyeit, amelyeket azonban ma már majdnem mindenki lát, aki a közéletet, a közforgalmat kissé megfigyeli, (Ugy van! balfelöl.) Ki mert volna arra gondolni ezelőtt négy évvel, hogy egyik legnagyobb pénzintézetünk zsirüzletet fog csinálni ? (Ugy van ! bálfelöl.) Meg vagyok róla győződve, hogy annak vezetősége undorral visszautasitotta volna, mint hozzá nem illő gondolatot! Egy sereg ilyen dolgot hozhatnék fel, de — mondom —. nem azért szólalok fel, hogy ezeket a szemrehányásokat felújítsam, mert azok elmondattak; hogy azonban ezek tények, azt nem lehet letagadni. De menjünk tovább. Milyen perspektívát ad a mi bankjainknak mostani geszcziója a jövőre ? Voltam bátor egyik korábbi beszédemben felhozni a minister urnak beadott összesített mérlegéből levont eredményeket. Az előadó ur szives volt arra hivatkozni. Amint elolvastam a naplóból, talán nem egészen fedik az ő intenczióit a szavak, mert ő az általánosítást kifogásolja, mondván, hogy abban tévedek, de konczedálja és elismeri, hogy a számszerű adatok helyesek. Én kimutattam azt, hogy amilyen mértékben növekednek a pénzintézetek tőkéi és amilyen mértékben konczentráczió folytán felszívnak magukhoz nyereségeket, olyan mértékben apad a közszolgáltatás, az adózás összege. Kimutattam azt, hogy 680 intézet, amelynek tőkéje 200.000 koronát meg nem halad, jövedelmének 33%-át vagyis egy harmadát fizeti adóképen. További 496 intézet 200 000—400.000 korona alaptőke közt ugyanennyit fizet. Már a többi 287 intézet, amely 400.000 — 700.000 korona alaptőkével rendelkezik, csak 30%-ot, hasonlóképen 194 intézet 700.000—1,200.000 korona alaptőkével. 1,200.000 koronán felül egész 2 millió koronáig 101 intézet jövedelmének már csak 29%-át fizeti adóképen, 61 intézet 2 millió korona alaptőkével 4 millió koronáig 25%-ot, 21 intézet 4 millió korona alaptőkétől 8 millióig 20%-ot és 12 intézet, amely 8—12 millió alaptőkével rendelkezik, 18%-ot, 5 intézet 12 milliótól 25 millióig pedig 17%-ot. Ez az összesített mérlegnek az eredménye, amelyet a pénzügyminister ur szives volt a Pénzintézeti Központról szóló törvényjavaslathoz mellékelni. A pénzügyminister ur akkor, amikor ezt első izben szóvá tettem, szíves volt azt válaszolni, hogy ezek a mérlegek nem ilyen czélból készültek. Hiszen az kétségtelen, azt konczedálom, hogy ezeket a mérlegeket nem adózási szempontból csinálták, de ha méltóztatik konczedálni, hogy a törvény azt kívánja a pénzintézetektől és mi tényleg abban a hitben is vagyunk, hogy ők mérlegükben valóságot mondanak és hogy ők mérlegükben legalább köztartozásaik tekintetében valótlan tényeket nem mondanak, akkor az igazság mégis az, hogy a mint haladnak a pénzintézetek tőkében és forgalomban, olyan mértékben kevesebb adót fizetnek (Ugy van! balfelöl.) En folytattam ezt a kiszámítást, — akkor is voltam bátor felemlíteni — ugy hogy a skála, amint akkor is megemlítettem, következőképen halad: a Hazai Takarékpénztár, egyike a legnagyobb és legszebb intézetünknek csak 11%-ot