Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-665

665. országos ülés 1916 sz( megbukott, (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon-) csúfosan megbukott, amikor egyik szövetségestársunk elárult, hátba támadott. A német szövetség ellenben bevált. Annak, hogy mi ily hosszú küzdelmek után ennyi ellenséggel meg tudunk birkózni, ennek egyik alapja a német szövetség. (Igaz ! ügy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) A német nemzet ereje, becsületessége, megbízhatósága az a mi létünk egyik sarkköve. Ez a része az alkotásnak bevált. Büszkén hirdethetjük, hogy ennek hivei voltmik, a ministerelnök ur is, én is, de a hármasszövetséget igazán a vita' kedvéért sem védeném. Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy azon állitásom mellett, hogy az olasz háborút meg lehetett volna akadályozni, nem bizonyíték az, hogy annak idejében mikor a tárgyalások folytak, a mi diplomácziánk abban a nézetben volt, hogy ez a háború elkerülhető. Ez teljesen igaz, ez nem bizonyít semmit. De mikor az ellenkező is, hogy a háború nem volt egyáltalában elkerülhető, csakis egy kijelentésre, egy tekintélyre vezethető vissza, akkor szembetűnik az a kérdés, vájjon ez a tekintély oly nagy-e, mikor az épen akkor, midőn a döntés volt, akkor, mikor a helyes megítéléstől függtek oly nagy érdekek, egész más véleményben volt, mint jelenleg. Vagy akkor hibázott, vagy most, de semmi esetre sem lehet következtetni, hogy azt az apodiktikus kijelentését, hogy a háború nem volt elkerülhető, elfogadjuk, miután önmagával is ennyire ellentmondásba került. Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy nem volt részemről helyes azt mondani, hogy másfél év előtt olyan helyzetben volt a monarchia, hogy félelemből kellett engedni. Először is arra kérem a t. ministerelnököt, ne tegyük egymásnak mindig azt a szemrehányást, hogy egy vagy más nyilatkozat által a külföld előtt kompromittáljuk a monarchiát, mert az ilyen szemrehányásokkal, az ilyen esetleges nyelvbotlások aláhúzásával csak fokozzuk azt a hatást, ha van. (Igazi Ugy van! a bal- és a széls.őbaloldalon.) Én annyira hazafiasnak tartom a t. ministerelnök ur intenczióit, hogy nem is tudom komolyan venni, smonczáknak tekintem és parlamenti kis csipkedéseknek, mikor ő ezt aláhúzza. Mert ha csakugyan veszedelem volna az állításomban, akkor bizonyára ő volna az első, aki azon lenne, hogy azt észre ne vegyék. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Hogyha egyszer a szemrehányásokba belemegyünk, az talán kétségtelen, hogy e tekintetben a rekordot a t. ministerelnök ur érte el, de én nem akarok rámutatni, hogy milyen beszédekkel és milyen alkalmakkor, mert nem akarok az ő hibájába esni, csak arra kérem őt és erre kötelezem magamat, hogy kerüljük lehetőleg mind a ketten az olyan nyilatkozatokat, amelyek árthatnak az országnak. (Az elnöki széket'- Beöthy Pál foglalja el.) Ez az egyetlen védekezés ez ellen, nem pedig az, hogy utólagos szemrehányásokkal fokozzuk KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915, XXXII. KÖTET. tember 21-én, csütörtökön. 313 azok esetleges hatását, Es jó volna, hogyha ezt az utasítást tisztelt sajtójának is kiadná. (Helyeslés a baloldalon.) Azután azt mondja a ministerelnök ur és ez nagyon koczkázatos mondás volt, hogy ha nekünk sikerülne azt a benyomást kelteni a nemzetben, hogy nagy botlások történtek, akkor ezzel a hjarezi kedvet lohasztanék. Ez az abszolutizmusnak a bevallása. Ez a mondás azt jelenti, hogy ha sikerül is az uraknak bebizonyítani ezt a nemzet előtt és azt a hangulatot kelteni, hogy rosszul van vezetve, akkor sem fog megváltozni ez a vezetés, csak le fog hűlni a lelkesedés. így okoskodni ministerelnöki székből nem szabad. Ha a nemzetet sikerül meggyőzni arról, hogy a vezetés rossz, akkor én hiszem, remélem és követelom, hogy ennek meg legyen az alkotmányos következménye. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Akkor ellenkezőleg lelkesebben, nagyobb összetartással, nagyobb erővel fog a küzdelem folyni, amelyet csak az lankäszthat, ha azt látja a nemzet, hogy hiába minden törekvés, hiába az általános meggyőződés, itten változás nem lesz, inkább megyünk neki katasztrófáknak, inkább veszítsük el a nemzet bizalmát, mintsem hogy egy külügyminister megbukjék. Pedig volt külügyminister, kit könnyebben megbuktattak ; megbuktatták abban a perczben, amikor talán ministerségének legüdvösebb működését fejtette volna ki. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Azután azt mondják, hogy én védem a derék Sonninót. Ez olyan hangulatkeltés, amire csak az a válaszom : Man merkt die Absicht und wird verstimmt. Sonnino minket csúfosan megtámadott, Sonnino ma a leggyülöletesebb név, ennélfogva természetes, hogy ugy kell beállítani, hogy én védem Sonninót, én enyhítem az ő hibáit, én állok Sonnino mellett és Burián ellen. Bocsánatot kérek, de egy szó sem igaz ebből. Sohasem állottam Sonnino mellett. Teljesen meg vagyok győződve, és nem mostam meggyőződésem, de sokkal korábbi, sőt én figyelmeztettem Burián külügyministert igen korán arra, hogy tudom is, hogy Sonnino a háborút akarja. De ebben azután nincsen semmi ellenmondás azzal a ténynyel s azzal a véleményemmel szemben, hogy a háborúért, mint magamat kifejeztem, mégis nagyrészt Burián hibái felelősek. Mert hiába akar egy minister háborút, az ezzel még nem dőlt el. Sok példát tudok erre. Ott van 1859-ben Cavour, aki szerződést kötött Francziaországgal és akart minket megtámadni. Egy hajszálon múlott, hogy megbukott volna, csak az osztrák diplomáczia mentette meg azzal, hogy utolsó perczben, mikor lejárt a szerződés, akkor egy ultimátumot küldött Olaszország ellen. Bismarck 1866-ban háborút akart. Egy hajszálon múlt a Gablenz-féle tárgyalások alkalmával, hogy ezt el ne érje és megint az osztrák diplomáczia ügyetlensége mentette ki a hínárból és tette lehetővé, hogy Bismarck saját királyának és országának nagy közvéleménye ellenére a háborút meg40