Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-658

24 658. országos ülés 1916 sz< Magyarország nem kapta volna meg azokat a nagy tőkéket, amelyek a mobil gazdasági élet megindítására feltétlenül szükségesek. O nagyon szépen beállította és teljesen igaza van, hogy az állami hitelélet igényei ezek nélkül a nagybankok nélkül nem nyertek volna relatíve OIQSÓ módon kielégítést és végkonkluziója az, hogy ne bántsuk közgazdaságunknak ezeket a nagy oszlopait, mert ha azokat rengetjük, nem lehetetlen, hogy összedől az egész közgazdasági épület és az idegen töke, ha ráijesztünk, köszönés nélkül távozik, az itthoni töke pedig elbújik. Egészen az utolsó konklúzióig nagyon helyes volt t. képviselőtársam beszéde, különösen annyiban és abból az egy szempontból, hogy retrospektív képet adott és elmondotta helyesen, okosan, objektíve és nagy tudással, hogy mint fejlődött közgazdasági életünk a bankok működése kapcsán. A konklúzióban azonban téved. 0 t. i. beállította azt, hogy az idegen tőke nálunk az az ónási tényez", aiuelv, ha köszönés nélkül távozik, akkor ónási baj lesz belőle. Óriási tévedés És ez nem egyszerű vélemény, hanem tény, mert liiszen Magyarország beigazolta, hogy idegen töke segítsége nélkül körülbelül fi milliárdot tudott mobilizálni és az állam rendelkezésére bocsátani. De annyiban is korrigálnom kell őt, hogy bizony az idegen tőke ma nincs is itt, azt nem kell megijeszteni, mert már elment, nem kell tehát félni tőle, hogy elmegy Méltóztassék visszaemlékezni a háború előtti időre, a Balkán-zavarok idején Francziaország és Belgium kezdte kivonni tökéjét. Idegen tőke! Hát milyen idegen tőke volt Magva orszáyon ? Mindenki nagyon jól tudja, hogy niHJdnem kizárólag franczia és belga tökéről lehetett szó, nagyon kis mértékben hollandi tőkéről, még kisebb mértékben német tőkéről, angolról pedig alig. Mert hogy áll a dolog? A pénz az nem olyan internaczionális valami, mint aminőnek beállítani szeretik. A pénz az mindenütt más és más politikai eszköz; mennél fejlődöttebb valamely ország közgazdasága, annál nagyobb mértékben áll a pénz az állam szolgálatában. Méltóztassék csak Erancziaország pénzügyi gazdaságát megfigyelni. Nagyon régen, ha jól tudom, a ?0-es években hozták meg azt a törvényt, amely szerint a franczia caisse d'épargne-okban elhelyezett pénzért állampapírokat kell venni, az összes takarékpénztárak állami ellenőrzés alatt állanak és minden évben a körülbelül 1—2 milliárdig befolyó uj takarékösszeg állampapirokba fektettetik. Ez a megfejtése annak is, hogy a franczia állampapír nívója sohasem hullámzik, mindig állandó, hiszen a piaczon mindig óriási vevője volt, akivel nem lehetett konkurrálni ós minden évben tudtak 1—2 milliárdot arra fordítani, hogy vásárolják az állampapírokat. A franczia pénznek ez a kormányzati ellenőrzése még toeptember 7-én, csütörtökön. vább ment. Méltóztatik emlékezni, a Balkánháború idején a franczia kormány megtiltotta, hogy a franczia tőkepénzesek pénzüket oly államoknak adják kölcsön, amelyek nem tartoznak az ő politikai szövetségébe. Méltóztatik emlékezni, hogy egy franczia intézetnek, amely abban az időben Magyarországon helyezett el tűkét, nagy bírságot kellett elszenvednie, azért, mert a kormány tilalma ellenére egy u. n. nem barátságos országban helyezte el tőkéjét. Ez fényes bizonyítéka annak, hogy kulturált pénzgazdasági területeken sehol sem tekintik a tőkét internaczionálisnak, azt mindig a nemzeti érzés, a nemzeti törekvések szolgálatába állították. Ne tessék azt hinni, hogy az az idegen tőke, amely hozzánk jött, valaha is a magyar nemzeti érzések szolgálatába állott. Az mindig kísérlet volt arra, hogy keressen, tapogatódzék és kötelékeket szerezzen, amelyekkel abba az irányba vonzzák Magyarország politikai tendencziáit, amelyek a tőkés államnak előnyösek, hogy lehetőleg minket a német szövetségtől gazdaságilag függetlenítsen. Miután akkor a német tőke még nem volt oly erős, hogy külföldre is elmenjen s így hozzánk nem igen jött, a franczia tökének módjában állott hozzánk is elfáradni és érdekkapcsolatokat keresni. Mikor látta azonban, hogy minden kísérlete a politikai téren hiábavaló, mert a német politikai szövetséget nem tudta megingatni, lassan kivonult s amint az Madarassy-Beck t. képviselőtársam mondja, köszönés nélkül távozott. Ennél hirtelenebben és ennél erőszakosabban idegen tőkét még nem vontak ki a magyar pénzpiaczról. 0 jobban tudja ezt, mint én, mert oly intézi't vezetésében vesz részt, mely, egészen helyesen, nagyértékü idegen franczia és belga tőkét hozott Magyarországba s ezzel óriási szolgálatot tett. Nagyon jól értem, hogy ő, hogy ng-y mondjam, családi tradiczióval nézi a franczia tőkét és a belga tőkét, szóval azt, amit idegen tőkének nevezünk. Talán nem bántom meg, ha azt mondom, hogy a Beck-családnak sikerült a legtöbb ezen a téren, ők tudták a legnagyobb szolgálatot tenni a magyar közgazdaságnak annak idején azzal, hogy épen franczia és belga tőkét hoztak Magyarországba; értem tehát azt, hogy ő fél attól, hogy ezek a tőkék nem fognak minket többé felkeresni. De ennek ideje elmúlt és ha van valami hiba és hiány az ő különben nagyon objektiv beszédében, az az, hogy ő megáll ennél a pontnál és nem megy tovább ós nem vizsgálja a bankok fejlődésének jövő lehetőségeit jó és rossz irányban és kihatását a magyar közgazdasági életre. Mert arra is van elég példa a külföldön, mi nagyon fiatalok vagyunk arra, sőt idegenkedünk attól, hogy az államhatalom, vagy maga a nemzet saját érdekeinek, saját politikájának szolgálatába állítsa bele az egész nemzeti tőkét, hanem u. n. internaczionális szabadságot vindikálunk a tőkének,