Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.
Ülésnapok - 1910-664
284 664. országos ülés 1916 bármely államban, hogy amikor ilyen esetek fordulnak elő, akkor követ továbbra is megmarad állásában, sőt még magas kitüntetést is akasztanak a nyakába. A t. ministerelnök ur itt állandóan epizódokra hivatkozik. Ilyen epizód volt neki a lucki epizód is, amelynek következménye lett azután az oláh beavatkozás. Méltóztassék megengedni, hogy én egy másik epizódot hozzak itt elő, mintegy parallel szembeállítva a mi diplomácziánk munkásságát nem a nagy diplomác/.ia, nem az angol diplomáczia cselszövényes munkásságával, csak egyszerűen kis balkáni diplomatáknak a munkásságával. Méltóztassanak megengedni, hogy én abban a naiv egyszerűségben adjam elő a dolgot, amint hallottam. (Halljuk! Halljuk!) Mikor a balkán-háború kitört, egy igen megbízható haditudósító barátom Belgrádban járt és találkozott ott a belgrádi követtel, aki különben szintén a kitüntetettek között van most. Azt kérdezte tőle: Kegyelmes uram, tudja-e, mi újság? — Azt felelte erre belgrádi követünk: Hogyne tudnám! A monarchiának megvolt a demarsa. Nem lesz háború Törökország ós a balkáni államok között. — Kérem, kegyelmes uram, tudja meg, hogy már három óra óta a montenegrói ágyuk dörögnek. így vannak a mi diplomatáink értesülve. Méltóztassék megengedni, hogy egy másik epizódot is elmondjak. Ugyanez az uri ember pár hét múlva Belgrád utczáin járkálva találkozott egy kis maszatos gyerekkel, akinek nagy lekváros kenyér volt a kezében. A gyerek, mikor magyarul hallotta beszélgetni az urakat, odaszólt: »Bácsi, én is tudok ám magyarul«. Kisült, hogy a gyerek egy magyar anyának és egy szerb harcztéren lévő belgrádi apának a gyermeke. Hirlapiró ismerősöm megkérdezte a gyermeket, hogy honnan jön. Azt mondta: Hartwig néninél voltunk, mert akiknek az apja a harcztéren van, azok mind Hartwig nénihez járunk uzsonázni, ruházkodni, játszani. Ez azoknak a lekicsinyelt belgrádi diplomatáknak a munkálkodása. Anélkül, hogy Vilmos császárnak, az egész magyar közvéleményben tisztelt nagy uralkodónak az alakját bármi tekintetben is itt aposztrofálnám, méltóztassanak megengedni, hogy egy klasszikus kifejezést használjak ő róla, ami, azt hiszem, nem lesz sértő rá nézve, mert olyan keretben fogom alkalmazni. Vilmos császár maga birodalmának első vigécze. 0 a Németbirodalom első kereskedője, aki birodalma érdekeit leginkább szemmel tartja és előmozdítja. A mi diplomatáink ennél sokkal nagyobb urak. Ezek nem veszik maguknak ezt a fáradságot. Nekünk nem ilyenfajta- emberek kellenek, nekünk uri felfogású gentlemanok kellenek. A mi diplomatáink főkelléke a fehér keztyü, a vasalt nadrág és a vasalt ábrázat. Et sic fractur illabatur orbis, mindegy, csak a hadikereszt legyen meg. Mindegy Erdély hatszeptember 20-án, szerdán. százezer menekültje, mindegy az ország ezen legszebb részének a feldulása, a székelyfalvak felégetése: csak gróf Gzernin és társai ne haragudjanak. (Lgy van! a baloldalon.) Mindezek után bátorkodom a következő interpellácziót előterjeszteni (olvassa): Interpelláczió a ministerelnök úrhoz. 1. Gyakorolta-e a ministerelnök ur a gróf Cernin Ottokár bukaresti nagykövet legutóbbi kitüntetésénél őt megillető és őt kötelező befolyást? 2. Időszerűnek tartja-e a ministerelnök ur az ország egyik legszebb részének pusztulásakor azon rendkívüli követ kitüntetését, aki épen oly országnál volt akkreditálva, melynek királya és népe orvul reánk tört? (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Tisza István ministerelnök: Gróf Ozernin volt bukaresti követünk nézve már egy korábbi alkalommal nyilatkoztam. Másrészről — és ezért kérném, ne értsék félre hallgatásomat azok a t. képviselő urak, kik ma interpellálnak, amennyiben nem felelnék egyik-másik interpelláczióra — nem szeretnék most incziclentaliter oly kérdéseket érinteni, melyeket természetszerűleg érintenem kell majd abban a felszólalásomban, melyben a most napirenden lévő vita során holnap a t. ház idejét igénybe kell vennem. Ha most a t. képviselő ur interpellácziója kapcsán egy pillanatra felszólalok, ezt azért teszem, hogy oly konkrét kérdést intézzek „el, melyre nézve holnap a vita során kellett volna nyilatkoznom, melyet azonban igen könnyen elintézhetek ma s ezzel megkönnyithetem holnapi feladatomat. A t. képviselő ur, ugy ahogy a vita során már egy vagy más képviselő ur tette, megemlékezik egy hírlapi közleményről, mely gróf Mikes Zsigmondné állítólagos nyilatkozatait adja vissza. Magukról e nyilatkozatokról csak annyit tudok, hogy azokat egy-két nappal ezelőtt gróf Mikes Zsigmond hozta előttem szóba, aki útközben volt Budapesten, mert súlyos betegsége miatt gyógyíttatnia kell magát. Én addig nem is tudtam az egészről. O kifejezte megütközését a közlemény felett, mely egy nem a nyilvánosságnak szánt beszélgetésnek nem ugyan készakarva elferdített, de nem hű visszaadása. Különben, aki elolvassa e nyilatkozatot, egyes részletekből láthatja, hogy gróf Mikesné bajosan nyilatkozott ugy, mint ahogy azt az újságíró visszaadja. Hanem ebben a közleményben foglaltatik az az állítás, — s ezért kell nyilatkoznom — hogy gróf Czernin családja augusztus 12-én, vagy nem tudom, mely napon, menekült volna Romániából. Ez az állítás nem felel meg a tényállásnak. Igenis, gróf Czernin két kis gyermekét, aki vele volt, tekintettel arra a körülményre, hogy romániai tartózkodási helyükön, ugy Bukarestben, mint Sinajában, nagy skarlátjárvány volt, hazaküldte csehországi birtokára.
