Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-664

664. országos ülés 1916 szeptember 20-án, szerdán. 285 Hogy ez indokolva volt, látszik abból, hogy ez a két gyermek a hazautazás után meg is kapta a skarlátot. Ellenben a • gróf családjának többi része, t. i. Czernin grófné és felnőtt leánya, kik Brassóig elkísérték a kis gyermekeket, együtt utaztak gróf Czerninnel vissza Bukarestbe és a hadüzenet után együtt utaztak el onnan, gondolom, most is együtt utaznak valahol Oroszországban. Ezt kötelességemnek tartottam megjegyezni és ezzel a felvilágosítással szolgálni, mert csakugyan nagyon furcsa szinben tüntette volna fel bukaresti követünket, ba ő családját augusztus közepén haza küldte volna. Magára az interpelláczióra csak azt válaszolhatom, hogy erről a kitüntetésről előzetes tudomásom nem volt. Hiszen ily dolgokat nem is szoktunk egymással közölni; a közös szolgálatban lévő funkczionáriusok kitüntetéséről volt szó. De a magam részéről egyáltalában nem érzem magamat indíttatva arra, hogy e kitüntetés ellen állást foglaljak vagy az ellen tiltakozzam. Az indokokat, azt hiszem, már elmondtam a múltkor. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Elnök: Kivan az interpelláló képviselő ur szólni ? Ábrahám Dezső: T. ház! Nem tartanám gavallér dolognak, ha a felelet azon részét, mely gróf Czernin családjára vonatkozik, tudomásul nem venném. De nem gróf Czernin gyermekei iránt akartam érdeklődni, hanem azon ingerenczia iránt, melyet a ministerelnök ur a kitüntetésre gyakorolt, ami nemcsak joga, hanem kötelessége az 1867 : XII. t.-cz. értelmében, mely megszabja, hogy a közös ügyekre minden tekintetben érvényesítse a maga befolyását. Mert nem nagy megnyugtatás ránk nézve, hogy a ministerelnök ur azt mondja, hogy ő megbízik egyik vagy másik kollegájában. Nem személyi bizalomról van szó, t. ministerelnök ur, hanem arról, hogy az 1867 : XII. t.-cz. önnek kategoriczc kötelességévé teszi, hogy minden közös érdekű ügyre nézve tájékoztatást nyerjen és abba beleszóljon. Ez már második beismerése a ministerelnök ur tájékozatlanságának. Nemcsak arról nem volt tájékozva, kit tüntetnek ki, hanem sokkal fontosabb ügyről sem. Nem volt tájékozva — mint gróf Apponyi és Andrássy indítványának tárgyalásakor kisült, — az egész hadműveleti kérdésről, Erdély védelmének mikénti rendezéséről. Az, hogy ilyen kérdésre ily feleletet ad, tán nem egészen életbevágó dolog, ámbár fontosnak tartom, mert hiszen ily minucziózus kérdéseken nyugszik egy ministeri felelősség. De nagyon jellemző a ministerelnök ur gondolkozására, hogy azt mondja, nem tartotta kötelességének, hogy az 1867 : XII. t.-czikkben neki biztosított jogokat minden irányban érvényesítse. Gr. Tisza István ministerelnök: Ezt sohasem mondtam. Ábrahám Dezső: A választ nem veszem tudomásul. Elnök: Kérdem, móltóztatik-e a ministerelnök ur válaszát Ábrahám Dezső képviselő ur interpellácziójára tudomásul venni ? (Igen! Nem!) A ház a választ tudomásul veszi. Ki következik? Pál Alfréd jegyző: Szterényi József! Szterényi József: T. ház! Számolva az idő előrehaladott voltával, bár interpelláczióm tárgya rendkívül sürgős és fontos, igyekezni fogok lehető tömören és röviden előadni interpelláczióm megokolását, kérve a t, ház szíves türelmét. E joggal sem élnék, ha az erdélyi menekültek lakóhelyeinek evakuálása körül tanusitott kormányzati eljárásra vonatkozó beszédemben előterjesztett arra a kérésemre, mely a menekültek kártalanítására vonatkozik, a t. ministerelnök ur reflektált volna. Minthogy azonban ez a kérdés talán félmilliónál több erdélyi lakost érdekel, kénytelen vagyok ezzel, a menekültek segélyezésének kérdésévei újból előhozakodni, most már kiegészítve a kérdést. Nem akarom sötét színekkel ecsetelni azt a szomorú helyzetet, melyben a menekülők sok ezernyi tömege él, hisz pártkülönbség nélkül mindannyian egyetértünk tán e 'kérdésben, hogy az államnak kötelessége segíteni azokon a százezernyi tömegeken, melyek földönfutókká lettek önhibájukon kivül, segíteni átmenetileg addig, amig a kaján betörő ellenség Erdély földjéről kiűzetvén, a menekültek ismét visszatérhetnek hajlékaikba, de segíteni azután azon anyagi károk megtérítésével, amelyeket a betörés következtében szenvedtek. Amit én interpelláczióm tárgyává elsősorban teszek, az a rendszertelenség, amely az egész segélyezési akczióban ezidő szerint még tapasztalható. Amit én kifogás tárgyává teszek, az a szűkmarkúság, amelylyel az államhatalom e menekülők iránt ezidő szerint még viselkedik. Amit kifogás tárgyává teszek, az a széttagoltság, amelyben a segélyezési akczió folyik, túlnyomó mértékben a társadalomra hárítva, amely ebben a kérdésben is a legtiszteletreméltóbb magatartást tanúsította, oly áldozatkészséget, amelyet a társadalomnak ebben a háborúban tanúsított igazán nagy áldozatkészsége mellett még keveset láttunk. Hiszen alig pár nap alatt a társadalom közel három millió koronát adott öszsze, és ha nincs különösen az a két napilap: az »Az Est« és a »Pester Lloyd«, amelyek ezen összegek legnagyobb részét összegyűjtötték; ha a sajtónak a társadalom felrázására irányuló az a nemes törekvése nem nyilatkozik meg olyan fényesen, ahogy megnyilatkozott, akkor nagyon szomorú képét látnók a mi szegény erdélyi menekültjeinknek, még annál is szomorúbbat, aminőt az ő mostani állapotuk mutat. Méltóztassék egy futó pillantást vetni azokra a tömeglakásokra itt Budapesten, ahol egyikmásik helyen puszta szalmán, rothadt szalmán