Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-658

658. országos ülés 1916 szeptember 7-én, csütörtökön. 23 (Az elnöki szélcet Beöthy Iái foglalja el.) Letetnek pillanatok valamely állam életében, amikor ezen túlteszi magát és egy császárvágással csorbítja a meglévő jogokat egy nagyobb érdek szempontjából. Elérkeztünk mi oda, hogy már ezt a császárvágást kell alkalmaznunk ? Én azt hiszem, hogy nem és ezért nagyon meggondolandónak tartom nemcsak azt, hogy jogos-e, de azt is, hogy indokolható-e, czélszerü-e, helyes-e, hogy az állam törvényhozásilag adott ígéreteibe vetett bizalmat ilyen rendelkezéssel megingassuk. Nagyon ajánlom a t. háznak, méltóztassék ezt a kérdést konszideráczió tárgyává tenni, méltóztassék meggondolni, vájjon ezt a nagy jogi és erkölcsi tökét, amely a törvényhozás ígéreteinek szentségében rejlik, szabad-e ilyen módon veszélyeztetni. Végül kénytelen vagyok még röviden utalni arra, hogy — és itt is osztom részben a gazdasági szervezetek és az Országos Ijjaregyesületek aggodalmait — akkor, amidőn a részvénytársasági adót oly nagy mértékben emeli a javaslat, nem lő-e túl a czélon két irányban? Az egyik az, hogy amikor a pénzintézetekre tetemesen magasabb adót vet ki, amit indokoltnak tartok, ugyanakkor emeli az ipari részvénytársaságok adóját is, holott ezek képezik a magyar iparfejlődés alapját. Ezt nagyon megfontolandónak tartom, mert igaz, hogy az ipari részvénytársaságok adóemelése növeli az állam jövedelmeit, de nagyon félek, hogy ártalmas lesz ipari életünkre nézve, pedig az ipar a legjobb adóalany, mert nemcsak maga adózik, hanem az adóalanyok egész tömegét vonja maga után. Tartok tőle, hogy ezt a számos adóalanyt nem fogjuk-e megrontani, kisebbíteni, nem fogjuk-e az ipar fejlődését gátolni azáltal, ha az ipari részvénytársaságokat ennyire megadóztatjuk. A másik a szövetkezetek és a kis vidéki pénzintézetek kérdése. Nem akarom a t. házat a részletekkel fárasztani, hiszen előttem szólott t. képviselőtársaim igen behatóan foglalkoztak ezzel a kérdéssel, ezért csak egyszerűen rámutatok arra, hogy olyan törvényhozási intézkedést ebbe a javaslatba belevenni, amely pl. a betéteknél a nagyvállalatoknak, egypár nagy budapesti banknak megint nagyobb előnyöket nyújtana a 2000 vidéki intézettel szemben, ezt nem tartanám igazságosnak és így remélem; hogy a részleteknél a törvényjavaslat megfelelő módosításnak fog alávettetni Végül ami a szövetkezetéket illeti, igen röviden csak arra vagyok bátor utalni, hogy szerintem legjobb lenne, ha azt tennék, amit előttem szólt t. barátaim emiitettek, hogy a szövetkezeteknél maradjunk meg a Wekerle-féle 1909. évi törvény rendelkezésénél, az igazán altruista alapra fektetett szövetkezetek, amelyek 5%-nál több dividendát nincsenek jogosítva fizetni, amelyek tehát igazán, nem ugy, mint a Haditermény Részvénytársaság . . . Teleszky János pénziigyminister: Az sem adhat többet! Gr. Batthyány Tivadar: Kérem szépen, nézze minister ur, én tudom, hogy alapszabály szerint nem szabad többet adni, de van épen elég mellékilleték, tetszik tudni, erről itt ne beszéljünk, talán a ministerelnöki jelentés tárgyalása során lehet erről szólni. Ép azért hangsúlyoztam a szövetkezeteket, mert a Haditerménynek sem szabad több dividendát adni, mint 5%-ot. A különbség az, hogy amig a Haditerménynél a vezető tényezőknek módjukban van különböző tranzakcziók utján nem direkt a Haditermény pénztárába, de más pénztárakba bizonyos nyereségeket bevezetni, addig azoknál a nyomorult kis falusi szövetkezeteknél, amelyek 5%-nál nagyobb dividendát nem adnak, számbamenő összegek semmjfélo mellékcsatornákon el nem vonhatók. Épen ezért helyeslem előttem szólt t. barátaim nézeteit és abban a véleményben vagyok, hogy az 5°/o-nál nagyobb dividendát nem adó szövetkezeteknek különös kedvezményben való részesítése feltótlenül indokolt. Ezeket kívántam a t. ház figyelmébe ajánlani és amennyiben ezek figyelembe vétetnek én a javaslatot elfogadnám, ha nem, kénytelen lennék az ellen a harmadik olvasásnál szavazatomat leadni. (Helyeslés a baloldalon. ) Elnök : Szólásra ki következik ? Hoványi Géza jegyző: Simonyi-Semadam Sándor! Simonyi-Semadam Sándor: T. képviselőház! A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójáról már a korábbi adójavaslatoknál történt említés. Méltóztassék megengedni, hogy én visszatérjek és reflektáljak báró Madarassy-Beck G-yula t. képviselőtársam nagyon értékes, a tárgyat nagyon objektíve ós történelmi sorrendben megvitató beszédére. (Halljuk!) Kétségtelen, hogy a túloldalról még ilyi n objektív, a részvénytársaságok és a fináuczkörök érdekeit minden pártszemponttól menten tárgyaló beszédet nem hallottunk. Nagyon örülök, hogy a vitát, amely ezen a téren szinte lecsúszott az objektivitás teréről és magáról a tárgytól is eltért, t képviselőtársam beszéde visszavezette az őt megillető mederbe. T. képviselőtársam beállította a bankokat, egészen helyesen ugy, hogy azok nélkül Magyarország közgazdasága azt a fejlődést el nem érhette volna, amelyet tényleg elért. Kétségtelen, hogy a pénzintézetek, különösen a bankok, óriási szolgálatokat tettek közgazdaságunknak. Nagyon helyesen hivatkozott ő a 70-es idők pénztelen és hitel nélküli világára és megállapította azt, hogy tulajdonképen egyedül a nagy intézeteknek köszönhető, hogy a külföldi tőke . . . (Zaj jobhfelől.) Azt hittem, hogy még egy szónok beszél velem együtt. (Derültség.) Kétségtelenül igaza van báró Madarassy-Beck t. képviselőtársamnak, mikor azt mondja, hogy a bankoknak nagy közgazdasági szolgálatai nélkül