Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-664

282 664. országos ülés 1916 szeptember 20-án, szerdán. Gróf Wiekenburg Márk külügyi osztályfőnök ur 1913. évi delegácziós ülésekben azt mondta róla: »Ez a ur, egy uri felfogású gentleman.« Én ezt konczedálom. Hiszen nálunk a diplomácziai kvalifikáczió nem áll egyébből gróf Wiekenburg Márk felfogása szerint sem, mint vasalt nadrágból és uri felfogásból. Azonban ennek az urnak az uri felfogás mellett más tulajdonságai is vannak. Ennek van feje, amely fej igen furcsán szokott gondolkozni. Ezt a gondolkozásmódját már gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam is felszinre hozta az 1913. évi delegácziós üléseken. Méltóztassék megengedni, hogy anélkül, hogy interpeüácziómat el akarnám nyújtani, csak nagyon röviden egy pár szemelvényt hozzak a t. ház elé. Gróf Czernin Ottokár közjogi elmélete ugyanis tagadja Magyarország alkotmányos folytonosságát. Miben áll — kérdi — Magyarország ezen ezeréves alkotmányának a folytonossága? Mária Terézia halála után a magyar alkotmány több mint egy évtizeden át szünetelt, mig II. József császár halálos ágyán azt újból meg nem erősitette. Ez, fájdalom, igaz, t. ház, de nem jogosult, mert ez csak az erőszak kifolyása volt. (Olvassa) : »Ferencz József császár 18 éven át abszolutisztikusán uralkodott. Legújabb időben, a Febérváry-regime alatt a katonaság kergette szót az országgyűlést. Ha ezekkel a történelmi tényekkel szemben az alkotmánynak szakadatlan fennállásáról beszélnek, ugy ez ugyanolyan, mint ha valaki a I. napóleoni időket a béke szakadatlan korszakának nevezi.« Jönnek a konzekvencziák, t. ház. (Olvassa:) »A világtörténelemben alig van példa arra, hogy drasztikusabban függesztették volna fel az alkotmányt, mint ez Magyarországon Kossuth forradalma és a Habsburgoknak Debreczenben kimondott trónfosztása, a világosi fegyverletétel és az ezt követő 18 éves hadijog révén történt. Semmiféle más ország alkotmányosságának folytonosságát nem szakították meg annyiszor abszolutisztikus eszközökkel, mint Magyarországét és semmiféle álokoskodással nem lehet túltenni magát azon a tényen, hogy az ezeréves jogfolytonosság csak utopia«. (Felkiáltások balfelöl: Czernin mondja est!) Igen, Czernin mondja. De jönnek a további konzekvencziák: (olvassa:) »Mit is értenek a magyarok nemzet alatt? Ha ezt a fogalmat azonosnak veszszük Magyarország lakosságával, ugy ebből a magyar »nemzetäségre« — hangsúlyozni kivánom ezt a szót: nemzetiségre, mert ez jellemzi az ő egész politikai és közjogi felfogását •— »40°/o esik, vagy még kevesebb*. (Felkiáltások balfelöl: Hallatlan !) Azt mondja azután végső konklúziójában (olvassa) : »Mindinkább tért foglal az a gondolat, hogy a monarchiának csak a nagyosztrák alapon van jövője és hogy az alkotmányossági káosznak egyetlen lehetséges megoldása a nemzeti« — értsd: nemzetiségi — »autonomia eszméje «. Sümegi Vilmos: A magyar pénzt azért elfogadta! Ábrahám Dezső: Ezt az urat mi fizetjük, ez az ur képviseli a mi érdekeinket ott, ahol tudjuk, hogy épen az irányadó körök a legmélységesebb gyűlölettel vannak eltelve a monarchia, de különösen Magyarország ellen. (Ugy van! balfelöl.) Vájjon ez a t. gróf Czernin Ottokár ur, mint a mi külügyi képviselőnk nem mulasztotta-e el, hogy informálja az udvari köröket, különösen Románia őrangyalát, a román királynét a magyar közjog tekintetében s a román aspirácziók jogosulatlan volta iránt? Hát, t. ház, ez a hadi érdemkeresztes ur bölcs ember, okos ember akkor, ha a magyar közjog elveinek a nyaka kitekeréséről van szó. De már most nézzük: hogyan funkczionált ő a maga resszórtjában. Erre nézve ismét visszatérek gróf Wiekenburg Márk osztályfőnőknek kijelentésére (olvassa): »Természetes, hogy a külügyministerium gróf Czernin Ottokárnak idézett politikai nézeteivel és közjogi felfogásával egyáltalán nem azonosítja magát és teljesen távol áll tőle.« De hogy ennek konzekvencziájakép a t. rendkívüli követ urat onnan elmozdítsák, ez természetesen nem következett be, illusztrálásául annak a politikai rendszernek, amely azután a jelen sajnos eredményeit produkálta. Azt mondja továbbá: (Olvassa.) » Kiválóan lelkiismeretes tisztviselő« — már t. i. Czernin — »és uri felfogású gentleman.« íme, ez a legfőbb kvalifikácziója nálunk egy diplomatának. Én elismerem, hogy sáros csizmával a királyi lakosztályba belépni nem lehet. De még sem tartom egy diplomata legfontosabb és egyedüli kellékének, hogy uri felfogású gentleman legyen. Azt mondja továbbá: (Olvassa.) »Bukarestben vagy bármely más állásában semmi esetre sem fog más politikát csinálni, mint azt, amely a külügyi hivatalnak politikája és amely ismét nem lehet más, mint olyan, amely teljes összhangban van a monarchia két államának közjogával és oly felfogással, mely ennek a közjognak megfelel.« Hát az igen t. külügyi osztályfőnök ur, politikai múltja ellenére, elég naivsággal rendelkezik. Nézzük már most, hogy ez az uri felfogású gentleman mint diplomata — most nem beszélek arról, hogy a magyar közjogban milyen a felfogása — hogyan teljesítette kötelességét. Szintén a delegácziós üléseknél csak egy rövid ugrást teszek a Balkán-háborúba. Tudjuk ugyanis a balkáni kisebb államoknak Törökország ellen indított hadjáratáról, hogy ez a bukaresti békével végződött. Azt is tudjuk, hogy ez a bukaresti béke semmiképen sem nyerte meg a mi külügyministeriumunk tetszését, sőt ez is jó-