Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-664

280 664. országos ülés 1916 addig, amig ő fel nem tárhatja a helyzetet, amig szabadon nem nyilatkozhatik, addig mindenki függeszsze fel véleményét. Mi, akiknek politikai vezére is a ministerelnök ur, természetesen felfüggesztettük véleményünket (Felkiáltások balfelöl: Az természetes! Halljuk! Halljuk! jobbról.) és várunk mindaddig, amig ő a helyzetet feltárhatja és akkor tárgyilagos kritikát fogunk mi is gyakorolni. De azt, hogy az erdélyi betöréssel ennyi haj és szenvedés zúdul az ország egyik részére, hogy ezt a t. túloldalon ülő urak kortesczélokra használják fel . . . (Peresekig tartó nagy zaj és felkiáltások a balés a szélsbbalóldalon : Ohó! Nem járja! Hallatlan.' A képviselők a bal- és a jobboldalról a terem közepén csoportosulnak.) Elnök (csenget): Csendet kérek! (Szavai a zajban nem hallhatók.) Sümegi Vilmos: Pfuj! Pfuj! (Szakadatlan nagy zaj és közbeszólások a ház minden oldalán.) Elnök (hosszasan csenget): Csendet kérek, méltóztassanak a képviselő urak helyeiket elfoglalni! (Folyton tartó nagy zaj.) Rakovszky István: Felfüggeszteni az ülést! (Állandó nagy zaj.) Elnök: Először is figyelmeztetem a szónokot . . . (Nagy zaj.) Kun Béla: Szubvencziós újságíró! Szubvencziót kap a kormánytól! (Zaj jobbfelöl. Felkiáltások a baloldalon: JJgy van!) Elnök: Teljes lehetetlenség, hogy az elnök megfeleljen kötelességének ilyen zajban. (Folytonos nagy zaj a jobb- és baloldalon). Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Gr. Andrássy Gyula: Halljuk az elnököt! Simontsits Elemér: Halljuk az elnököt! (Zaj.) Bartos János: Mennyi sznbvencziót kap ? (Folytonos nagy zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! (Folytonos nagy zaj és közbeszólások a ház minden oldaláról.) Beöthy László: Halljuk az elnököt! (Felkiáltások a jobbóldalon: Halljuk az elnököt!) Szmrecsányi György: Ez itt nem beszél többet! (Nagy zaj.) Gr. Zichy Aladár (közbeszól). Elnök: Kérem Szmrecsányi György és gróf Zichy Aladár képviselő urakat, szíveskedjenek csendben maradni. (Zaj.) Csendet kérek a ház mindkét oldalán. (Felkiáltások a jobb- és a baloldalon : Halljuk az elnököt! Figyelmeztetem Szilágyi Lajos képviselő urat, hogy ilyen inszinuácziókkal illetni a ház egyik oldalát a parlamenti illemmel össze nem fér és meg nem engedhető, kérem tehát, hogy jövőben tartózkodjék ettől. (Nagy zaj és felkiáltások a balés a szélsobaloldalon: Rendre! Bendre!) Az ülést öt perezre felfüggesztem. szeptember 20-án, szerdán. (Szünet után.) Elnök: A felfüggesztett ülést újból megnyitom. T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az után a sajnálatos inczidens után, amely épen mostan előfordult, a ház egyik oldaláról azon szemrehányással illettettem, mikép a ház elnökének fegyelmi jogát az elhangzott kijelentések után nem,gyakoroltam az illető képviselő úrral szemben. Én nem tudom, méltóztattak-e hallani szavamat vagy nem; nekem a gyorsírói jegyzetek e perezben nem állanak rendelkezésemre, de ugy emlékezem, hogy azt mondtam: figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ilyen inszinuácziókkal illetni a ház másik oldalát, ellenkezik a parlamenti illemmel és meg nem engedhető. (Igaz! Ugy van!) Kérem tehát a képviselő urat, hogy jövőben tartózkodjék ilyen kifejezésektől. (Felkiáltások a ház minden oldalán: Ugy van ! Ezt mondta!) Én azt hiszem, hogy teljes félreértése lenne a házszabályok intenczióinak és az eddigi gyakorlatnak, ha ezt az elnöki figyelmeztetést a fegyelmi jog enyhébb gyakorlásának méltóztatnának venni, mintha rendreutasitást gyakoroltam volna. (Helyeslés.) Nagyon kérem a t. házat — az utóbbi nem könnyű időben volt alkalmam tanúbizonyságát adni annak, hogy igyekszem a lehetőséghez képest emberileg méltányosnak lenni és itt az elnöki székben pártatlanságomat minden tekintetben demonstrálni — ne méltóztassanak azt, hogy tényleg megfelelhessek elnöki hivatásomnak, lehetetlenné tenni azáltal, hogy kijelentéseimnek elébe vágnak, vagy kijelentéseimet azok valódi értelmétől eltérően magyarázzák. (Helyeslés a ház minden oldalán.) Szilágyi Lajos kéjmselő ur kéri a ház engedélyét, hogy félreértett szavai valódi értelmének helyreállítása czéljából felszólalhasson. Azt hiszem, a ház a kért engedélyt megadja. Huszár Károly: Kérjen bocsánatot! (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Szilágyi Lajos: Bocsánatot kérek a t. háztól az előbb használt kifejezésért. (Általános élénk helyeslés.) Egész felszólalásomnak tisztán az volt a czélja, hogy leszögezzem, hogy az erdélyi menekültek sorsa, szenvedése és anyagi kára épugy kiváltotta mibelőlünk is a kötelesség és részvét érzéseit, mint a túloldalon ülő t. képviselőtársaimból. (Helyeslés.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! Azt hiszem ugyan, hogy a kérdés t. barátom kijelentésével el van intézve, de azért mégis méltóztassanak megengedni, hogy a magam részéről is kifejezést adjak annak, mennyire kívánatosnak tartom, hogy a mostani időkben, midőn a nemzet életérdekei forognak koczkán, a magyar képI viselőház tárgyalásai minden szenvedélytől, min-