Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.
Ülésnapok - 1910-664
278 664. országos ülés 1916 s, napokban, midőn hazajöttem Amerikából, igen gyakran vettem igénybe szívességét. Hát ezt elismerem, és a múltban tanúsított szívességeit köszönöm. Csak ugy véletlenül voltam azonban egy telefonbeszélgetésnek tanuja, midőn a t. százados ur kijelentette, hogy »én pedig meg fogom mutatni, hogy Ráth Endre képviselő ur két hét alatt a frontra fog menni«. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Rakovszky István: Gyönyörű! Beck Lajos: Jól megválogatják az uj képviselőket ! (Zaj és felkiáltások a, szélsőbaloldalon : Külügy-Hadügy! Hallatlan!) Szmrecsányi György (közbeszól. Nagy zaj). Elnök: Kérem Szmrecsányi György képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. Ráth Endre: T. képviselőtársaim, az én frontra való menetelemnek a kérdése, azt tudom, hogy már el van intézve. A.zt tudom, hogy ezek után senki, még a legnagyobb ellenségem, sem küldhet ki a frontra. (Mozgás jobbfelől.) És én ennek alapján mégis még egy jelentkezést teszek és becsületemet kötöm hozzá és Isten ugy éltessen engem és családomat, hogy ezek után a biztos felköttetésem tudatában is elmegyek,' de tegye meg Szilágyi Lajos is... (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások balfelől: Az oláhok ellen! Ne hmczegjen itt. Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Ráth Endre : ... aki annyiszor nyugdíjaztatta magát, ahányszor akarta; aki annyiszor lett szolgálaton kívüli, akányszor akarta, azt az egyet tegye meg, hogy jöjjön velem, egy lépéssel legyen szives mindig előttem lenni, (Helyeslés.) de a felebbvalóimtól azt kérem, hogy az én főnökömmé önt ne tegyék! (Helyeslés balfelöl.) Azt hiszem, t. ,ház, hogy a személyes kérdéssel végeztem. (Elénk helyeslés, taps és éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelől.) Szmrecsányi György: Embervadászatot rendeznek ! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Hallatlan! Komiszság! Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kérem Ráth Endre kéj>viselő urat, folytassa beszédjét. Ráth Endre: Ott hagytuk el, ugyebár . . . (Folytonos zaj balfelől.) Szmrecsányi György (közbeszól. Zaj.) Elnök: Csendet kérek, Szmrecsányi képviselő ur. Ráth Endre: Azt hiszem, senki sem tételezi fel rólam, hogy ez a kis inczidens engem a magam tizenöt év óta becsületesen folytatott pályámtól és irányomtól el fog téríteni. Nem, t. ház, odáig megyek, hogy most külön névszerint is — önt is — felelőssé teszem — különben az egész munkapárt benne van — mindazokért a mulasztásokért, amelyek Erdélyben elkövettettek. T. képviselőház! Lehet erre azután sértő válaszokat adni, személyes térre terelni, mindent zeptember 20-án, szerdán. lehet, de az igazságot a maga útjáról elterelni nem lehet. T. ház! A kormány elmulasztotta az előzetes óvintézkedéseket, két év óta folyt a háború és a kétéves háborúban a polgári közigazgatás óvintézkedése kimerült abban . . . (Nagy mozgás a jobboldalon.) Gr. Károlyi Mihály: Ez már nem érdekes?! Ráth Endre: . . . kimerült gróf Bethlen Balázs és Betegh Miklós kormánybiztosi kinevezésében. Személyenként ismerjük ezeket az urakat, személyenként becsüljük őket, de hogy háborús időben, amikor egy országnak milliónyi emberi létszáma és vagyona, üdvösségéről és megmentéséről van szó, hogy ezek az urak akkor nem voltak alkalmasak e kérdés megoldására, azt eléggé megmutatták a bekövetkezett események. Hiszen az előrelátás oly hihetetlen csekély fokát sem tanúsították, hogy legalább a telekkönyveket, a törvényszéki iratokat, amelyek emberek vitális érdekeit érintik, megmenteni próbálták volna. A vasutpolitikáról is voltam bátor az előbb említést tenni. Hivatkozom megint arra, hogy az Agostonfalva, Bikszád, Kézdivásárhely, Bereczk, Sósmező, Onesti és galaczi összeköttetés érdekében ezt a létesíteni hivatott vasút ügyét a kereskedelemügyi ministeriumban, a honvédelmi ministeriumban, a közös hadügyministeriumban számtalanszor megsürgették már a háború alatt is. Egymillió korona letétet helyeztek kitátásba s garancziát vállaltak arra, hogy 1914 deczember 3 l-re megépítik ezt a stratégiailag hihetetlenül fontos vasutat. (Mozgás. Halljuk! Halljuk a bal- és a szélsöbaloldalon.) Kérnék egy kis csendet, elnök ur. Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Ráth Endre: Rég befejeztem volna már interpellácziómat. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ha meg lett volna épitve ez a stratégiai szempontból oly fontos vasút, akkor nem kényszeritettek volna minket, hogy Erdélyt igy feladjuk. És ha mégis igy maradt volna a stratégiai védelmi vonal, a menekülők elszállítása egészen máskép történt volna, mint most, amikor a menekülő-vonatokat fel kellett tartóztatni a lefelé menő katonai szállítmányok miatt. T. képviselőház! Interpelláczióm indokoló részét tulajdonképen már befejeztem. Interpelláczióm másik részében a sürgős intézkedésekre szeretném felhívni a kormány figyelmét. Kezdem itt elsősorban azon, amit az interpelláczióm szövegébe is belevettem, hogy egységes rendeletre és tájékoztatóra lenne szükség, amelyet minden kormányképviselő és szakember és az ottani viszonyokat ismerő tényezők egyértelmű megállapodásával lehetne megcsinálni, mert a rendeletek azon özöne,- amely e kérdésekben napról-napra világot lát, hihetetlen tájékozatlanságot teremtett, hogy az emberek egyénenként