Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.
Ülésnapok - 1910-664
664, országos ülés 1916 szeptember 20-án, szerdán. 275 Kérem Rakovszky képviselő urat, legyen csendben. (Nagy zaj.) Gr. Zichy Aladár: Bendre! Rendre! (Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Kérem Zichy Aladár képviselő urat, legyen csendbea. Figyelmeztetem Szilágyi Lajos képviselő urat, nincs joga közbeszőlásokkal és főként ilyen közbeszólásokkal zavarni a tárgyalást. Rakovszky István: Szubvenczionált ember! (Nagy zaj.) Sümegi Vilmos: Terrorizálnak! Elnök (csenget) : Csendet kérek a ház mindkét oldalán! Rakovszky István: Mit bántanak minket! Elnök: Rakovszky képviselő urat ismételten kérem, legyen csendben. Szilágyi Lajos: Ráth Endre becsületszavát adta az ellenségnek, hogy nem harczol! (Hosszantartó nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek a ház minden oldalán! Ráth Endre képviselő urat illeti a szó. Ráth Endre: T. képviselőház! Kérem ezt az az oldalt is, legyen olyan kegyes engem türelmével megajándékozni. Én válaszolni fogok személyenkint is, egyenkint is. (Halljuk! Hattjulc! a baloldalon.) Igen tisztelt Szilágyi Lajos cs. és kir. kamarás, József-utczai harcztéren elvérzett hős, engedje meg, hogy most én válaszoljak. (Mérik taps és derültség a baloldalon.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, ae méltóztassék ilyen hangnemben aposztrofálni egy másik képviselőt! (Felkiáltások a baloldalon: 0 kezdte!) Én figyelmeztettem Szilágyi Lajos képviselő urat is. Sümegi Vilmos: Ez volt a szüzbeszéde! (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Rakovszky István: Joga van a becsületét megvédeni. (Ügy van! Ugy van! a baloldalon.) Elnök: Méltóztassék akkor hozzájuttatni, hogy megvédhesse. (Helyeslés a jobboldalon.) Ráth Endre: Szilágyi Lajos képviselőtársam, akinek ez az első szereplése a házban, még a képviselőházon kivül, mikor ő még vezérkari főnök volt a József-utczai fronton, (Derültség balfelöl.) megígérte, hogy mihelyt képviselő lesz, első kötelessége lesz neki Ráth Endrét kivégezni a parlamentben. Rakovszky István: Igenis, ezt mondta! Tudom én is! Ráth Endre: 0 megkezdte ezt a kivégzést, de méltóztassék megengedni, ha én, akit ön olyan kivégzendőnek tart, nem fogok meghalni addig, amig ön is ki nem lesz végezve. (Derültség.) Ha szükséges a ház engedélye ahhoz, hogy becsületemben megtámadtatván, megvédhessem magamat, kérem a ház engedélyét. Elnök: A ház megadja az engedélyt. Ráth Endre: T. képviselőtársam tudhat mindazokról a dolgokról, amik az ön számára hivatalos titkot képeznek. (Elénk felkiáltások a jobboldalon: Ahá!) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Ráth Endre : Kérem, tessék a végét bevárni. Emlékezhetik a t. képviselőtársam arra, hogy a legutolsó ülésszak alkalmával felmentem önhöz a József-utczai harcztérre és azt kérdeztem: Százados ur kérem, ön katonatiszttársaimnak olyan dolgokat beszél az én becsületemről, amint én tudom, amelyek engem mólyen érinthetnek. Én azt kérdem a t. százados úrtól, igaz-e ez, vagy sem? Erre a százados ur — minden cs. és kir. kamarás bizonyára igy tett volna az ő helyében — megnyomta a csengőt, behívott egy huszárfőhadnagyot és azt mondta neki: Engem a főhadnagy ur valamiért felelősségre akar vonni. On végig jelen lesz, mint tanú. Ami eddig történt, azt nem hallottam. — Erre én elkezdtem megint elölről. T. képviselőtársam végighallgatta, amit egy tiszttársa mond — akit a tiszti kardbojtja egyformává tesz önnel, tisztelt vezérkari főnök ur, mert az a tiszti kardbojt mindaddig, amig el nem veszik tőlem, egyforma a tiszteknél — bárminő is a rangunk. — Amikor egy becsületében megtámadott ember fordult önhöz,, akkor ön nem azt mondta neki: » Tiszttársam, itt félreértés lehet közöttünk!«, — hanem ridegen felállott és azt mondta: »On, ugyebár, Ráth Endre képviselő és főhadnagy!«. , »Igenis, annakidején tetszett nekem gratulálni.* »Akkor"^vegye tudomásul, hogy én önt feljelentem. « (Élénk felkiáltások a baloldalon: Áh!) Németh Károly: Kötelessége! Szilvássy Márton: Ez az egyetlen korrekt válasz! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek képviselő urak! Ráth Endre: Nagyon sajnálom, t. képviselőház, hogy az aktákat nem hoztam el magammal. Itt a házban vannak tanuk arra, hogy őrgróf Pallavicini György urat és gróf Bethlen István urat felkértem, szíveskedjenek ügyemet magukévá tenni és elfáradni Szilágyi Lajos százados úrhoz. És akkor ő arra a kérdésre, mondta-e százados ur e kijelentéseket, igen vagy sem, nem felelt, hanem érdeklődött a megbizottaim kamarás voltuk és katonai beosztásuk iránt, de az iránt nem, amiben egy tiszttársa becsülete forgott szóban. Másnap megtörtént egy nyilatkozat, melyet az ő segédei is aláirtak, melyben kölcsönösen megállapíttatik, hogy sértés nem történt, Szilágyi Lajos vezérkari százados ur kijelenti, hogy neki eszeágában sem volt Ráth Endrét személyében mégsérteni, csak azt helyezte kilátásba, hogy Ráth Endre politikai szereplését annak idején bírálat tárgyává teszi. De még történt valami. Mikor lovagias utón, annak : 35*
