Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.
Ülésnapok - 1910-664
274 664. országos ülés 1916 szeptember 20-án, szerdán. pedig egyszerre rázuditották arra a kétségbeesett népre, hogy azonnal menekülj, mert az ellenség itt van, mely tényleg csak a rákövetkező napon jött be először az ország határán. (Mozgás balfelöl.) Hát kérdem, t. ház, hol vannak ennek a nagy kormánynak és gróf Tisza Istvánnak az a sokszor hirdetett nagysága?! Miben jelentkezik az? Mert nagy államférfinak én azt tudom tartani, akiben nagyobb az előrelátás. És lehet-e előrelátásról beszélni ott, amikor két esztendő óta állandóan készen kellett lennünk a háborúra s amikor az előkészületek összes jelei abban merülnek ki, hogy beterjesztenek itt egy törvényjavaslatot a román nyelvnek az iskolákba való behozatala iránt! (Ugy van! Ugy van! Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) A másik pedig az a védekezés, hogy Magyarország ministerelnöke előtt még ma is fontosabb az, hogy a darabont okvetetlenül ott álljon a folyosón, de Erdély határa álljon védtelenül. (Élénk mozgás balfelöl. Zaj a jobboldalon.) T. ház! A háború már régen folyt. Azt megelőzőleg elhatározták, — bocsánat, hogy ezzel a kis házi ügygyei egy perezre foglalkozom — a törvényszéknek Kézdivásárhelyről Sepsiszentgyörgyre való áthelyezését. A háború folyama alatt irták ki a tervpályázatot. Akkor én bátor voltam a t. ministerelnök úrhoz egy ajánlott levelet irni, amelyben székely népem iránti minden aggódással és keserűséggel fordultam önhöz és kértem, hogy ezt a lakosságot, mely a 84. és 24. ezrednek adja a katonáit, ne zaklassák ilyen dolgokkal, nehogy, ha majd a háborúnak vége lesz, az legyen a reménysége és jutalma, hogy megélhetésinek ezt az egyik főfeltétolét, ezen intézményt elveszik tőle. (Ae elnöki széket Beöthy Pál foglalja él.) Megírtam a ministerelnök urnak: mi biztosit bennünket arról, hogy a háború nem ugy fog befejeződni, hogy a románok bejönnek az ország határain? De a ministerelnök ur előtt fontosabb volt a törvényszék áthelyezésének kérdése, mert Hegedüs Lóránt megígérte programmbeszédóben Sepsiszentgyörgynek, hogy át fogják vinni. Ezt tartották fontosabbiiak, a politikai igéret beváltását, de nem azt, hogy Erdély népességét, hogy azon százezreket megvédjék, akiknek, ha legalább egy hetet adtak volna, vagyonukat, életük minden keresményét biztonságba tudták volna helyezni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) i Meg tud-e ön bennünket nyugtatni azzal, hogy vállalják a felelősséget, mikor nap-nap után, hajnalhasadtától késő estig látok magam előtt olyan embert, akit ismertem nemcsak mint barátot, hanem mint ellenfelet is; aki Higy áll előttem, mint 3—400 ezer koronát érő vagyonnak ura és akinek' gyermekén most kicsi kis színházi schleier van a fején, egy ing a ruhatára és azt kell mondania: »ez minden vagyonom«. (Élénk mozgás a szélsöbaloldalon.) Azt hiszi a ministerelnök ur, hogy minket az ő felelősségvállalása ebben a formában megnyugtat ?! Amikor a szegény kis csizmadia, a timár, az asztalos minden munkaszerszámát otthagyva, itt áll, hogy napi két korona segélyt kapjon Budapesten és egy koronát a vidéken; itt áll télviz előtt, 7—8 gyermeket vezetnek az utczán, kopogtatnak hatóságról-hatóságra, iskoláról-iskolára, hogy..helyezzék el a gyermekeiket, ingért járnak az Ullői-utra, mert csak egy ingük van, azt viselik hetek óta; hát megnyugtat minket ezzel szemben az ön felelőssége? Tessék feláldozni szivének és lelkének és hatalmának minden készséget arra, hogy ezek az emberek kárpótlást kapjanak, mert ezekért a mulasztásokért ön a bűnös, t. ministerelnök ur! (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Gyönyörű dolog ugy nagyúrnak és hatalmasnak lenni, hogy az ember mindig csak Bécs felé néz, a cseheket megvédi Magyarország parlamentjében, megvédi Magyarország parlamentjében Czernint, elnézi a kitüntetését, de a székely népre vonatkozólag beéri azzal, hogy majd kiverjük a határról az ellenséget. (Mozgás a jobboldalon) Azt méltóztatnak hinni, hogy azok az emberek ott csak az életük munkáját vesztették el? Azt tetszenek hinni, hogy ezek az emberek csak a vagyonukat hagyták ott ? Nem ! Ezek otthagyták a magyar kormányba vetett hitüket, reménységüket és helyette megszerezték azt a tudatot, hogy azoknak, akiknek kötelessége lett volna gondoskodni ennek az országnak a megvédéséről, azoknak kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, hogy ennek eleget tegyenek. (Mozgás a jobboldalon) Elhiszem, hogy talán túlragadt engem a hév, elhiszem, hogy kellemetlen ezeket hallgatni. De tessék nekem megbocsátani, mert 15 év óta vagyok ott közöttük, ismerem a csecsszopó tói végig valamennyit és mikor látom, hogy gazdag és szegény egyformán koldussá lett, koldussá a hanyagságért, a bűnös mulasztásért, amikor látom, hogy idegen földeken százezreket áldoznak fel kopasz sziklák megvédésére, de védtelenül hagyják Erdély bérczeit, a bérczekben fekvő aranyat, a föld mélyében fekvő sót, szenet.." Bárczay Ferencz: Segítsen maga is megvédeni Erdélyt! (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Szilágyi Lajos: Mindenki beszélhet, csak maga nem! (Élénk felkiáltások a jobboldalon: Igaza van! Elénk felkiáltások a baloldalon: liendre! Rendre !) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! (Hosszantartó nagy zaj.) Sümegi Vilmos: Terrorizmus ! Palugyay Móricz: Hol volt maga?! Rakovszky István: Aktív katona. (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak. Ráth Endre képviselő urat illeti a szó.
