Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-658

658. országos ülés 1916 szeptember 7-én, csütörtökön. 21 nősen azért tartom itt kiemelendőnek, mert Mszen a részvénytársasági szervezetek képezik azoknak a vagyoni médiumoknak, hogy ugy mondjam a képviseletét, amelyek anyagi viszonyaik alapján az adó fizetésére legelsősorban képesek, magyarán mondva, itt vannak a legnagyobb vagyonok képviselve ezeknek a részvénytársulatoknak keretében és kebelében. Hosszasabban lehetne erről meditálni, de konklúzióm az, hogy a törvényhozás nem hiábavaló, sőt igen szükséges munkát teljesített akkor, midőn ezen javaslatokat ugy hiányai, mint jó oldalai szempontjából alaposan áttanulmányozta, tárgyalta és megvitatta, mert ez szükséges volt, különösen akkor, midőn a t. pénzügyminister ur nem volt abban a helyzetben, hogy jóval előbb meghallgassa a szakkörök kívánalmait s javaslatait, hogy azután ezen ankétszerü tárgyalások folytatásaképen tegyük vizsgálatunk tárgyává ezeket a kérdéseket. Azt hiszem, hogy a ház önérzettel mutathat e tárgyalások lefolyására és arra, hogy midőn, sajnos, ma már határainkon köröskörül ágyuk dörögnek és világrengető harczok folynak, akkor bennünk — helyesebben mondva a házban és a ház összességében — megvolt az a kötelességtudás, hogy alaposan tanulmányoztuk ezen adókérdéseket. Válaszom azonban a felvetett kérdésre az, hogy szükséges lesz ezen javaslatokat átdolgozni, szükséges lesz igen hamar ujabb ilyen javaslatokkal jönni és erre az esetre már most egy kérelmet intézek a t. minister úrhoz. Ezzel nem állok egyedül, mert ezt a ház ezen oldaláról, ha jól emlékszem, gróf Esterházy Móricz t. barátom is felvetette, de a pénzügyi bizottságban is emiitették és az előadó ur is érintette, ez t. i. arra vonatkozik, hogy abba kell hagyni az előző 157 törvénynek, különböző életben maradó ós törlendő, ujakkal pótlandó szakaszoknak az idézését, mert még a legintelligensebb embernek is egyszerűen megértenie az olyan törvényeket, amely egy sereg előző törvény egy sereg szakaszát idézi, amelyek egyes pontjai módosíttatnak, kihagyatnak, avagy meghagyatnak. A törvénynek és azt hiszem, elsősorban az adótörvénynek olyannak kell lennie, hogy azt minden adófizető polgár maga megérthesse, de legalább is megérthessék az intelligencziához tartozók. Ámde ezeket a most hozandó törvényeket ezekkel a pótlásokkal, módosításokkal és idézetekkel senki fia meg nem értheti, ha nem áll az íróasztalán rendelkezésére az egész 30 vagy 50 évre visszamenő adótörvényhozás és ha nincs ideje arra, hogy mindezen adótörvényeket végig is böngészsze. Kérelmem tehát oda irányul, hogy kódekszeket méltóztassék csinálni, ha majd a reformra kerül a sor és ne ismét ilyen idézetekkel, módosításokkal méltóztassék operálni, hanem egész rendszeresen összefoglalni több, de legalább egy törvényben az összes egy tárgyra vonatkozó, életben maradó vagy életbeléptetendő törvényeket. Másik kérésem az, hogy méltóztassék, majd ha revízió alá veszi ezeket a törvényeket az igen t. minister ur, a nagy plutokráczia érdekeit egy kissé félretenni és legyen szives a t. pénzügyminister ur elméjének és szivének azt a rekeszét az adójavaslatok tárgyalásakor is felnyitni ós irányadónak venni, amely a benne rejlő és nagyon kifejlett szocziális érzéseket rejti magában. A pénzügyminister ur, erről a helyről is készséggel elismerem, azokban a szocziális kérdésekben, amelyek az ő resszortjához tartoznak, igen messzemenő jóindulatot és szocziális érzést tanúsított. Kérem, hogy tanúsítsa ezt abban is, hogy ne protezsálja oly rettentő mértékben a mi milliomosainkat, multimilliomosainkat, mint ahogy azt ebben a javaslatban lefektetni szives volt. Mert ha mindig hiba a vagyonerőseket nagyobb mértékben támogatásban részesíteni, legnagyobb hiba ma, a háború következményei folytán amúgy is előállott rettentő súlyos gazdasági és egyesekre nézve különösen megnehezedett anyagi viszonyok közepette. Nekem azonkivül a jövőre nézve még egy kérésem van: Hogyha az arra hivatott minister ur és szakközegei arra a meggyőződésre jutnak, amint kell hogy jussanak, hogy a törvények ebben a formában nem alkalmasak, nem felelnek meg, ne méltóztassanak azokat így végrehajtani, hanem jöjjenek néhány hónapon belül végleges törvényjavaslatokkal és majd csak azokat hajtsák végre. Mert egészen bizonyo*, ha az adótörvények komplekszumát egyszer végrehajtják, egy-két-három évig beleszoktatják az embereket e rendeletek és törvények labirintusába, ha azután, bár javítási czéllal, két-három év múlva újra akarják ezeket módosítani, azt az adófizető közönség alig veszi be, a komplikáczió, a zúgolódás, az elégületlenség és egyéb kellemetlen következmények oly sora keletkezik, amiknek előidézése legkevésbbé lehet kívánsága a pénzügyi kormány felelős tényezőinek. Ezeket kívántam itt pro futuro előrebocsátani és mielőtt néhány megjegyzésemet magára a törvényjavaslatra megtenném, engedje meg a t. ház, hogy egy kérést intézzek az adókivetés tekintetében is a pénzügyminister úrhoz. Jól méltóztatik tudni, hogy az adókivető közegek mindig bizonyos bizalmas rendelkezések alapján járnak el és egészen bizonyos, hogy amidőn a pénzügyminister urnak most álmatlan éjszakákat okoznak a gondok, hogy hogyan fedezze a háború fokozódó kiadásait, egészen bizonyos, hogy az adókivetések és behajtások tekintetében szigorú rendelkezések fognak kimenni. Egyes vidéki városokból, hogy csak egyet említsek, Zentából például, már oly égbekiáltó tényeket hallottunk az adókivetés terén, pénzügyi közegek oly tényeit, amelyek szerint oly őrült adókat próbálnak kivetni különböző czimeken, hogy az ember elrémül, hogy mi lesz