Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.
Ülésnapok - 1910-663
663, országos ülés 1916 s adót kivetni a lengyel népre. Egészen termeszetes, hogy az adózásnak ősi formájához nyúltak azonnal és a fejadót hozták he Oroszlengyelországhan az adózási politika legnagyobb dicsőségére. Megtörtént a pénzügyi igazgatás terén, hogy ötven egynéhány szeszgyárost rávettek arra, hogy vegyék föl szeszgyáraik üzemét, fölbiztatták, hogy elpusztított szeszgyáraikat újra berendezzék, amikor pedig újra elkészültek ezzel a háborús viszonyok folytán igen tekintélyes és drága berendezkedéssel, felemelték a szeszadót, ezt pedig az a kijelentés követte, hogy, tekintettel a behozandó szeszmonopoliumra, az elárusitást beszüntetik. Ezek mind olyan hibák, amelyek a legsúlyosabb politikai következményekkel járnak és amelyeket még fokoznak a katonai hatóságok részéről jövő invektivák. Munkásosztagokat létesítenek annak ellenére, hogy az ottani polgárok még idegen alattvalók, ezenkívül nlunkásosztagokat a monarchia területére vittek, amelyek hivatva lettek volna az aratási munkálatokat végezni. Nein lett volna ez ellen kifogása, ha megfelelő formában történik a dolog, annak a polgárságnak, mert hiszen hozzánk tartozónak érzi magát, de olyan formában történt, amely valóban minden panaszt jogossá tesz. Sorozó bizottságok utján alakították meg a munkásosztagokat és aki meg nem jelent a bizottság előtt, csendőrrel hozatták el, kordonokkal vettek körül egyes községeket, összefogdosták az embereket és ugy osztották be őket a hadimunkákat vagy aratási munkát végző osztagokba. Mindez nem alkalmas arra, hogy megszerezzük Ausztria és Magyarország számára a lengyel nép szimpátiáját, így szerettette meg magát a lengyelekkel az osztrák közigazgatás. Azonban nemcsak ebben az irányban vannak ellentétek, hanem ott is állandóan ellentétek vannak, ahol szembeállítják az osztrák közigazgatás alatt álló területeket Oroszlengyelország azon részeivel, amelyeket a németek közigazgatnak. A németek 1915 május 3-án, a lengyel alkotmány ünnepe alkalmából, nagyszabású lengyel nemzeti akcziót vezettek be. Több százezer ember minden osztályt és pártot felölelve erősen manifesztáló gyűlést tartott Varsóban és ez a nagygyűlés a legteljesebb szabadsággal folyhatott le. Von Beseler főkormányzó hazafias lengyel nemzeti beszédet mondott az összegyülteknek, a »Swiat« külön száma, mely tele volt illusztrácziókkal, csak ezzel a gyűléssel foglalkozott, az a Swiat czimű lap, melynek ugyanezen számait az osztrák czenzura rendelkezése miatt csak lopva, a legnagyobb nehézségek utján, tudták Oroszlengyelország azon részébe juttatni, melyben az osztrákok közigazgatnak. 1791 május 3-ának jelentőségéről a németek által igazgatott Lengyelországban felolvasásokat tartottak, még pedig a németek tudtával és hozzájárulásával minden nagyobb városban és községben. Kiváló szeptember 19-én, kedden. 221 német államférfiak Lengyelország jövendő sorsáról beszélvén, egy nagy, hatalmas, egységes Lengyelországot ígérnek, lehetőleg porosz patronátus alatt. Azalatt, mig a németek felhasználják az alkalmat, hogy minél magasabban lobogtassák a lengyel nemzet lelkesedését, mit csinálnak az osztrákok? Május 3-át hat nappal megelőzőleg, április 28-án betiltották a május 3 íki ünepséget. Krakó várparancsnokának kérésére ugyan megengedte a legfőbb katonai parancsnokság ezt az ünnepet Lublinban és még egy pár városban, de más helyeken, pl, Pietrokovban házmotozásokkal, padlófelszakitásokkal és razziákkal ünnepelték meg a május 3-iki lengyel alkotmányt. Ily módon elriasztják a lengyeleket tőlünk s tolják a rosszabbik esetben az oroszok, de minden esetben a németek karjaiba. A németek más téren is gondoskodnak erről. Varsóban felállítják a lengyel egyetemet, felállítottak egy legmagasabb szakképzettségre kvalifikáló technikai főiskolát ugyanakkor, mikor az osztrák közigazgatás Pulawy-ban még egy apró gazdasági iskolának reorganizáczióját sem engedi meg. A németek feltámasztják a Maciesz Polska-t és tiszta lengyel népiskolákat állítanak fel, ugyanakkor az osztrákok csak Itegirungskomissärek elnöklete alatt engednek meg megalakulni bizonyos községi tanácsokat, mely községi tanácsok tagjai lengyel állampolgárok is lehetnek. A németek az 1815. évi kongresszus aktáihoz és az orosz czárok manifesztumaihoz ragaszkodnak, lengyel állampolgárokról, a lengyel királyság alattvalóiról beszélnek, mi pedig az 1907. évi hágai konvenczióra támaszkodunk és ma is orosz alattvalókról beszélünk. A németek Litvániának Lengyelországhoz való csatolását máris megígérték a lengyeleknek, pedig az nem is lengyel lakosság, nálunk még annyit sem tudtak kivívni, hogy a lengyel lakosságú cholmi kerületet odaígérték volna. Május 25.-én a varsói postán behozták a németek a lengyel nyelvet, nálunk az egész postaigazgatás teljesen német. A lengyel politikai világ válaszúton van a két központi hatalom között. A németekkel nem nagyon szimpatiroznak, mert megismerték a közelmúltban a porosz közigazgatás erős kezét, az osztrák közigazgatás azonban, teljes mértékben megutáltatta magát (Igán! Ugy van! a baloldalon.) És mégis az én tudomásom szerint ezek az emberek a mi dinasztiánkhoz ragaszkodnak, azonban önálló kormányzatot óhajtanak, esetleg trialisztikus alapon. (Igaz! Ugy van! balfelöl) Lehet bizonyos viszonyok között kisebb nemzetek megnyeréséről beszélni. Azt is tudom elképzelni, hogy egy hatalmas állam lakossága más nemzetiségűek egy részét iparkodik magához asszimilálni és elnyerni, azonban lehetetlen egy nagy, egységes nemzetiséget, mely régi történelemmel, nyugati kultúrával bir, egyrészt saját
