Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-663

663, országos ülés 1916 s adót kivetni a lengyel népre. Egészen termesze­tes, hogy az adózásnak ősi formájához nyúltak azonnal és a fejadót hozták he Oroszlengyel­országhan az adózási politika legnagyobb dicső­ségére. Megtörtént a pénzügyi igazgatás terén, hogy ötven egynéhány szeszgyárost rávettek arra, hogy vegyék föl szeszgyáraik üzemét, fölbiztat­ták, hogy elpusztított szeszgyáraikat újra beren­dezzék, amikor pedig újra elkészültek ezzel a háborús viszonyok folytán igen tekintélyes és drága berendezkedéssel, felemelték a szeszadót, ezt pedig az a kijelentés követte, hogy, tekintet­tel a behozandó szeszmonopoliumra, az elárusi­tást beszüntetik. Ezek mind olyan hibák, amelyek a legsú­lyosabb politikai következményekkel járnak és amelyeket még fokoznak a katonai hatóságok részéről jövő invektivák. Munkásosztagokat léte­sítenek annak ellenére, hogy az ottani polgárok még idegen alattvalók, ezenkívül nlunkásoszta­gokat a monarchia területére vittek, amelyek hivatva lettek volna az aratási munkálatokat végezni. Nein lett volna ez ellen kifogása, ha megfelelő formában történik a dolog, annak a polgárságnak, mert hiszen hozzánk tartozónak érzi magát, de olyan formában történt, amely valóban minden panaszt jogossá tesz. Sorozó bizottságok utján alakították meg a munkás­osztagokat és aki meg nem jelent a bizottság előtt, csendőrrel hozatták el, kordonokkal vettek körül egyes községeket, összefogdosták az embe­reket és ugy osztották be őket a hadimunkákat vagy aratási munkát végző osztagokba. Mindez nem alkalmas arra, hogy megszerezzük Ausztria és Magyarország számára a lengyel nép szimpá­tiáját, így szerettette meg magát a lengyelek­kel az osztrák közigazgatás. Azonban nemcsak ebben az irányban van­nak ellentétek, hanem ott is állandóan ellenté­tek vannak, ahol szembeállítják az osztrák köz­igazgatás alatt álló területeket Oroszlengyel­ország azon részeivel, amelyeket a németek köz­igazgatnak. A németek 1915 május 3-án, a lengyel alkotmány ünnepe alkalmából, nagyszabású len­gyel nemzeti akcziót vezettek be. Több százezer ember minden osztályt és pártot felölelve erősen manifesztáló gyűlést tartott Varsóban és ez a nagygyűlés a legteljesebb szabadsággal folyhatott le. Von Beseler főkormányzó hazafias lengyel nemzeti beszédet mondott az összegyülteknek, a »Swiat« külön száma, mely tele volt illusztrá­cziókkal, csak ezzel a gyűléssel foglalkozott, az a Swiat czimű lap, melynek ugyanezen számait az osztrák czenzura rendelkezése miatt csak lopva, a legnagyobb nehézségek utján, tudták Oroszlengyelország azon részébe juttatni, mely­ben az osztrákok közigazgatnak. 1791 május 3-ának jelentőségéről a németek által igazgatott Lengyelországban felolvasásokat tartottak, még pedig a németek tudtával és hozzájárulásával minden nagyobb városban és községben. Kiváló szeptember 19-én, kedden. 221 német államférfiak Lengyelország jövendő sor­sáról beszélvén, egy nagy, hatalmas, egységes Lengyelországot ígérnek, lehetőleg porosz patro­nátus alatt. Azalatt, mig a németek felhasználják az alkalmat, hogy minél magasabban lobogtassák a lengyel nemzet lelkesedését, mit csinálnak az osztrákok? Május 3-át hat nappal megelőzőleg, április 28-án betiltották a május 3 íki ünepséget. Krakó várparancsnokának kérésére ugyan meg­engedte a legfőbb katonai parancsnokság ezt az ünnepet Lublinban és még egy pár városban, de más helyeken, pl, Pietrokovban házmotozá­sokkal, padlófelszakitásokkal és razziákkal ünne­pelték meg a május 3-iki lengyel alkotmányt. Ily módon elriasztják a lengyeleket tőlünk s tolják a rosszabbik esetben az oroszok, de min­den esetben a németek karjaiba. A németek más téren is gondoskodnak erről. Varsóban felállítják a lengyel egyetemet, fel­állítottak egy legmagasabb szakképzettségre kva­lifikáló technikai főiskolát ugyanakkor, mikor az osztrák közigazgatás Pulawy-ban még egy apró gazdasági iskolának reorganizáczióját sem engedi meg. A németek feltámasztják a Maciesz Polska-t és tiszta lengyel népiskolákat állítanak fel, ugyanakkor az osztrákok csak Itegirungskomis­särek elnöklete alatt engednek meg megalakulni bizonyos községi tanácsokat, mely községi taná­csok tagjai lengyel állampolgárok is lehetnek. A németek az 1815. évi kongresszus aktái­hoz és az orosz czárok manifesztumaihoz ragasz­kodnak, lengyel állampolgárokról, a lengyel királyság alattvalóiról beszélnek, mi pedig az 1907. évi hágai konvenczióra támaszkodunk és ma is orosz alattvalókról beszélünk. A németek Litvániának Lengyelországhoz való csatolását máris megígérték a lengyeleknek, pedig az nem is lengyel lakosság, nálunk még annyit sem tudtak kivívni, hogy a lengyel lakosságú cholmi kerületet odaígérték volna. Május 25.-én a varsói postán behozták a németek a lengyel nyelvet, nálunk az egész postaigazgatás teljesen német. A lengyel politikai világ válaszúton van a két központi hatalom között. A németekkel nem nagyon szimpatiroznak, mert megismerték a közelmúltban a porosz közigazgatás erős kezét, az osztrák közigazgatás azonban, teljes mérték­ben megutáltatta magát (Igán! Ugy van! a baloldalon.) És mégis az én tudomásom szerint ezek az emberek a mi dinasztiánkhoz ragaszkod­nak, azonban önálló kormányzatot óhajtanak, esetleg trialisztikus alapon. (Igaz! Ugy van! balfelöl) Lehet bizonyos viszonyok között kisebb nem­zetek megnyeréséről beszélni. Azt is tudom el­képzelni, hogy egy hatalmas állam lakossága más nemzetiségűek egy részét iparkodik magához asszimilálni és elnyerni, azonban lehetetlen egy nagy, egységes nemzetiséget, mely régi történe­lemmel, nyugati kultúrával bir, egyrészt saját

Next

/
Thumbnails
Contents