Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-663

220 663, országos ülés 1916 szeptember 19-én, kedden. mi történt? Kerületeket alkottak, az általuk kormányzott Orosz-Lengyelországban minden kerület élére állítottak katonai parancsnokot, központi szer? nélkül. Ahány kerület, annyi szokás. Szakképzettség hiánya és a lengyel nyelv nemtudása természetes, általános ismertető jele volt e kerületi főnököknek. A legjobb katonától sem lehet kívánni, hogy tudja a lengyel nyelvet, ismerje a közigazgatást, az iskolaügyet, az adóügyet, a törvénykezést, és emellett tisztában legyen a közigazgatási ügyek egész labirintusával. Legalább. ha adtak volna a katona mellé hozzáértő czivilhivatalnokokat, de apró írnokok és teljesen alárendelt hivatalnokokon kívül más czivilt nem neveztek ki; szóval, teljes katonai uralmat szerveztek, másféle, mint katonai hivatalnok, e területeken nem volt. Es a legnagyobb bajt az követte el, hogy a közigazgatási hibákon kívül a legkényesebb nemzetgazdasági problémákhoz is hozzányúltak a kerületi főnökök, és valósággal nagy elkeseredést okoztak. Hiszen tudvalevő dolog, hogy a gyáripar óriási mértékben szenvedett, pedig meglehetősen fejlődött, nagy gyáripar volt OroszLengyelországban. A háborúban egyrészt meg kellett szűnnie a gyáraknak, mert az ellenség elpusztította őket, másrészt azért, mer a szükséges nyersanyag hiányából kifolyólag nem működhettek. De tömegesen előfordult az is, hogy a katonai hivatalnokok összecsomagolták a működésben lévő gyárakban még rendelkezésre álló nyersanyagot, felpakolták és vaggonszámra szállították Ausztriába és bocsátották az ottani osztrák gyárak rendelkezésére. Elképzelhető, mily elkeseredést szült ez az orosz-lengyel állampolgárokban, mikor ily intézkedéssel megfosztották kenyerüktől és kenyérhez juttatták a nyersanyag hiányában szenvedő osztrák gyárosokat. Ugyanezek a hibák sürün ismétlődtek magában a parasztközigazgatásban. Az orosz uralom alatt a lengyel paraszt használhatta a maga nyelvét, megkapta a maga igazságát. Itt nem volt elég, ha lengyelül tudott. Hiszen a hatóságok egyáltalán nem tudnak lengyelül, úgyhogy az orosz-lengyel paraszt feltétlenül rosszabb helyzetbe került a mostani közigazgatásban, mint amilyenben volt akkor, amikor a közigazgatás lengyel volt. Igen érdekes szimptomára kell itt ráutalnom. Nagyon kérem a t. házat, hogy ne méltóztassék félremagyarázni azt, amit mondandó vagyok. Mert könnyen félremagyarázhatnák. A lengyeleknek régi ellensége volt, mert mindig kijátszották a lengyelekkel szemben politikai okokból, az ottlakó lengyel zsidókat. Hihetetlen, amit ez a zsidóság ott szenvedett, úgyszólván összezsúfolták őket Orosz-Lengyelországban a legutóbbi időkben is. Nem egészen tiz év előtt kezdődött meg ez az akczió, az északi vidékekről, Litvániából is beleszorították az összes zsidókat Lengyelországba, akik nem tudnak még lengyelül sem. Kihasználták egymással szemben ezt a két fajt politikai okokból. Most amikor ez a zsidóság velünk tart és velünk szimpatiroz, de másrészt velünk szimpatiroz a lengyel is, szembe állítja ezt a két fajt újra egymással az osztrák közigazgatás, szembeállítja azzal a ténynyel, hogy németnyelvű közigazgatást tervez, lengyelül a tisztviselők nem tudnak. Ki az, aki németül tud? Az Orosz-Lengyelországban lakó zsidóság. 0 az, aki a hatóságoknál képviseli az egész lengyel nemzetet, ő az, aki tárgyal, ő az, aki tolmácsol, ő az, aki közvetít, ő az, aki el tudja érni a közigazgatásnál, amit el akar érni és ezzel szembeállítja a lengyel paraszt azt, hogy ő nem tud boldogulni, mert nem ismeri a közigazgatás nyelvét. Ez erős kontroverz kérdés és mondom, nem szeretném, ha ezt a beállítást félremagyaráznák: olyan tény, amelyet el kellett mondanom, bizonyítékául annak, hogy mily kevés belátással kezelik ebben a meghódított tartományban a közigazgatást. A németek azokban a kerületekben, melyeket ők kormányoznak, egészen másképen csinálják. Varsó közigazgatásában választó csak olyan állampolgár lehet, aki a lengyel királyság alattvalója, tehát a litván nem, passzív választójoga csak annak lehet, aki a lengyel nyelvet Írásban és olvasásban tudja. A lengyel paraszt tehát összehasonlítást tesz aközött a közigazgatás között, amelyet az orosz csinál és aközött, amelyet az osztrák csinál, még pedig, sajnos, a jelen pillanatig mindig az orosz javára. A lengyel nyelv nemtudása nemcsak a közigazgatás fejeinél, de annak minden csápjánál megnyilvánul. Szomorú dolog az, hogy azokban a panaszokban, amelyeket hallunk, a mi. katonáinkról is szólanak. Magyar huszárokra bízták a csendőrségi szolgálat egy részét. Nem csoda, ha jjanaszkodik a szegény lengyel paraszt, mikor olyan magyar huszár közigazgatja őt, aki se lengyelül, se németül, sem semmit nem tud, egyszerűen elintézi annak a baját a maga czifra káromkodásával. De a panaszok legnagyobb része megint csak a cseh csendőrökről szól. A közigazgatás legnagyobb részét cseh csendőrökkel tartják fenn és már egészen közmondásszerü az a botrányos viselkedés, amelyet a cseh csendőrség a lengyel néppel szemben tanúsít. Diller főkoiunányzó ur kinevezésekor azt remélték Oroszlengyelország hatóságai, hogy a kerületenként másképen és másképen kezelt közigazgatás végre egységesítve lesz. Nem lennék igazságos, ha ki nem jelenteném, hogy az ottani vezető körök véleménye szerint Diller báró működése az alatt az idő alatt, amíg ott volt — mert sajnos, már eltávozott — minden elképzelhető dicséretet megérdemel. Sajnos, egy vagy két megfelelő ember, kik rövid ideig voltak pozicziójukban, ezeket a súlyos hibákat helyrehozni nem tudták. Mert nagyon súlyosok a hibák pénzügyi téren is. Az okkuj>álás után jónak látták