Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-663

663. országos ülés 1916 szeptember 19-én, kedden. 219 sok voltak állandóan napirenden azokkal az emberekkel szemben, akik hosszú időn keresztül átszenvedték az orosz invázió minden szenvedését. Ahelyett, hogy egy czivil egyént, ezekkel a kérdésekkel foglalkozó és hozzáértő tartományi főnököt neveztek volna ki, lehetőleg a lengyel képviselők köréből, kineveztek oda egy nem lengyel nemzetiségi tábornokot, és katonákat neveztek ki a többi czivil hivatalok élére is. m Megindítottak egy erős akcziót a légiók ellen, aminek már az az eredménye, hogy ezek ma már tulajdonképen csak a papiroson léteznek; ma már nem tudják felszítani azt a lelkesedést, amely bennük volt; nincsenek önálló kommandóik, osztrák népfölkelő tisztek vezénylik őket és hogy csak egy nevet említsek, ma már egy olyan férfiú nevét, mint Pilsudski József, aki ma atyja az egész Orosz-Lengyelországban levő lengyeleknek; akinek neve ma egy szimbólum ezeknek az embereknek a körében, ma már egyáltalán alig ismerjük és az a hatalom és befolyás, amely kezében van az egész lengyel nemzetre nézve, a mai napig a legteljesebb mértékben kiaknázatlan maradt. Nem akarok apróbb sérelmekre rámutatni: a lengyel himnusz éneklésének eltiltására, arra, hogy állandóan dicséretben részesítették a ruténeket az ő rovásukra, az élelmezési nehézségekre, amelyek a front mögött állandóan fenforogtak; bizonyos, hogy mindez csak arra volt alkalmas, hogy elkeserítse ezt a népességet. 1895 júniusában az osztrák vasúti minister ur elrendelte, hogy vasúti alkalmazottakul csak azok vehetők fel, akik birják a német nyelvet és ugyanakkor megtiltották a szolgálati idő alatti más idegen nyelven való beszélgetést. Ismerjük mi már ezeket az intézkedéseket, de én csak azt szeretném látni, hogy egyszer egy német állampolgárnak tiltaná meg valaki a világon, hogy ő ne beszélhessen németül egy német polgártársával. Nagyon téved, aki azt hiszi, hogy ezt az eljárást a katonai érdek követelte. Ezt nem a katonaság rendelte el és nem a katonai érdek kívánta ezt. A katonaságnál 1914 októberében nagyon helyesen az 1896-iki nyelvrendeletet hajtották végre a maga teljes egészében. Ez a rendelkezés azonban sérti az 1869-iki törvényben foglalt lengyel jogokat; sérti 0 felségének az akaratát, aki az első katonai lengyel tartományi főnök kinevezése alkalmából biztosította Lengyelország lakosságát, hogy a lengyel nyelv jogai a legteljesebb mértékben meg fognak óvatni. Ezen a módon katonai diktatúra alá helyeztetett Galiczia és katonák helyeztettek a legfőbb hivatalokba; Lengyelországban a lengyel hivatalnokok teljes mértékben kizárattak Lengyelország kormányzatából, mert hiszen Lengyelország régebbi hivatalnokainak egész tömegei a német nyelvet szóban és Írásban nem bírták. Ez volt ennek a sokat szenvedett népnek a győzelem következtében a sorsa. Eokozta ezt a háborús kár megtérítésének kérdése. Hosszú időn keresztül folytak a kártalanításra vonatkozó tárgyalások, sok keserűségen, csalódáson, reménytelenségen ment keresztül a lakosság és végül bizonyos technikai, gazdasági reorganizáczión, államsegélyen és államkölcsönön kivül többet elérni nem tudott. Természetes az, hogy ennél a kártalanítási kérdésnél fontosabb, hogy még mai napig is milliókkal és milliókkal tartozik az államkincstár a lakosságnak elrekvirált dolgokért, terményekért, állatállományért és azzal vigasztalják őket, hogy majd a békekötés után fog ennek ideje elkövetkezni. Ezt csak azért hoztam fel, mert hiszen, sajnos, e kérdések itt e házban is rövid időn belül aktuálisak lesznek. Bár, t. ház, mindaz, amit felsoroltam, alkalmas lett volna arra, hogy Galicziában a hangulatot teljesen megrontsa, velünk szembe fordítsa, mégis mai napig a nép kitartott nemzete és császárja mellett, azt azonban le kell szegezni, hogy ezzel a kitartással szemben, mindent, amit lehetett, elkövettek az ottani hatóságok. Ez végtére, ismétlem, Ausztria belügye. Ezek a szerencsétlen emberek osztrák állampolgárok, de ne gondoljuk azt, — ez már minket is közelről érint. — hogy e bánásmód Gralicziával szemben nem tette volna meg a maga súlyos hatását Orosz-Lengyelországban. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Száz éven át küzdöttek az oroszlengyelországi lengyelek az orosz katonai uralom ellen és most ezt a katonai kormányzatot felváltotta az osztrák katonai kormányzat. Germanizálnak azokkal szemben, akik küzdöttek az eloroszositás ellen. Internált táborba összegyűjtöttek asszonyokat, gyermekeket, akiknek csak az volt a bűnük, hogy ők orosz-lengyel származásúak és akiknek az volt az erényük, hogy a mi uralkodónk jogara alatt szerettek volna élni. A feladatnak tehát elsősorban annak kellett volna lennie, hogy Orosz-Lengyelországban jobb közigazgatás állitassék fel, mint a régi volt, ehhez azonban ismernie kellett volna azon hatóságoknak magát az országot, az ország karakterét, szokását, erkölcsét, jogait. Ily ismereteket katonatisztektől elvárni egyáltalán nem lehet. Katonatiszteknek más a műveltségük, képzettségük, ezekkel a kérdésekkel addig, amíg nem bízták rájuk egy kerület kormányzatát, soha ebben az életben nem foglalkoztak. Hiába kérték a kinevezett német és osztrák katonai kormányzók mellé, a főbb parancsnokok mellé lengyel adlátus kinevezését, mint ahogy a mi részünkről megtörtént Szerbiában, ezt elérni nem lehetett. Pedig hiszen csak ez a czivil-adlátus lett volna alkalmas arra, hogy a kormányzásra alkalmas emberek kiválasztásánál megfelelően segédkezni tudjon és mint szakember minden esetben tanácsot adjon. Igen súlyos hiba, hogy ez nem történt. De 28*