Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-658

16 658. országos ülés 1916 sz> Ismétlem, számolva ezzel a körülménynyel és épen ebből a körülményből kifolyólag mozaikszerű lesz az az egy-két észrevételem is, amelyet bátor leszek ezen javaslathoz, illetőleg javaslatokhoz fűzni. Elnök: Csak épen felvilágosításul meg akarom jegyezni a t. képviselő urnak előbbi kérésére, hogy a házszabályok értelmében a vita bezárása után esetleg beadott indítványt ugy se bocsáthatnám szavazásra. Gr. Esterházy Móricz: Köszönettel tudomásul veszem. Visszatérve a tárgyra, pár szóval reflektálni kívánok arra, amit a t. előadó ur mondott akkor, midőn felhívta a ház és az egész ország figyelmét arra, hogy ez a javaslat tulajdonképen sokkal súlyosabb adót kontemplál a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokra, mint az 1909. évi törvény. Azt hiszem, ez oly magától értetődő tény, hogy ezt külön kiemelni, szerény nézetem szerint, talán nem is lett volna egészen • szükséges, talán nem is egészen helyes, már abból a szempontból sem, mert hiszen ugy a jövedelemadónál, mint a vagyonadónál és egyéb alkalmakkor is minduntalan azt hallottuk, hogy ez a javaslat az, amelynél a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok mintegy bűnhődnek a múltért és a jövendőért, ahol lefizetik azt, amit esetleg a jövedelemadónál vagy a vagyonadónál a természetes személyekkel szemben nem fizetnek. Érdemben különben teljesen egyetértek a t. előadó urnak ezzel a kijelentésével. A magam részéről is készségesen elismerem, — és ezt talán felesleges is hangsúlyozni — hogy bizony sokkal súlyosabban rovatnak meg adóval a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok, amint az az eddigi, különösen az 1909. évi törvény alapján kontempláltatott. Beck Gyula t. képviselőtársam az ő nagyjában igen objektív beszédében bizonyos számítást is tett a tehertöbblet tekintetében az eddigi állapotokkal és a természetes személyek adóztatásával szemben. Ennek a számitásnak részletes bonczolásába most nem akarok belebocsátkozni már az idő előrehaladott voltára tekintettel sem, de egyet bátor leszek ennek daczára megjegyezni. Ha a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adóját összehasonlítjuk a természetes személyek adóztatásával a már elfogadott vagyonadó alapján, nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a vagyonadót a természetes személyek akkor is fizetik, ha nagyon csekély vagy semmiféle jövedelmük sincs, habár elismerem, hogy a hozadék tőkésítése következtében ez az anomália bizonyos fokig enyhül. Ez azonban a magyarországi nyilvános számadásra kötelezett vállalatokkal szemben nem áll fenn és talán kissé téves az ő okfejtése, midőn az osztrák vállalatokkal hasonlítja össze a magyar vállalatok adóztatását is, mert az osztrák vállalatok, eltekintve az abszolút kulcstól, — itt csak az elvi rendelkezésre vagyok. eptember 7-én, csütörtökön. I bátor a t. ház figyelmét felhívni — az osztrák törvény 100. §-ának 2. bekezdése értelmében bizonyos minimális adót kénytelenek fizetni minden körülmények között. Azt mondja t. i. a 100. §. 2. bekezdése (olvassa): »Die Steuer darf jedoch nicht weniger betragen als Eins vom Tausend des gesamten in den steuerpflichtigen Unternehmungen oder Betrieben investierten Anlage-Kapitals des Steuerpflichtigen. Bei Sicherungsgesellschaften« stb. külön kivételek vannak. Itt tehát az osztrák törvénynek ebben -a rendelkezésében kvázi a vagyonadónak is bizonyos ismérvét látom, amely tekintet nélkül a rentabilitásra adóztatja meg a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokat, saját tőkéjüknek — az Anlagekapital körülbelül ennek felel meg — egy ezredrészével. B. Madarassy-Beck Gyula: Mint minimum! Gr. Esterházy Móricz: Mint minimum, de ezt a minimumot nálunk megtalálni nem lehet. Ez az elvi különbség a magyar és az osztrák adóztatás között. Azonban ettől eltekint az a jmrhuzam, amelyet felállítani méltóztatott az adóztatás tekintetében a magyar és az osztrák vállalatok adóterhei között. Tekintetbe kell még venni azt a Kriegszuschlagot, amelyet most a legutóbbi császári rendelet alapján fizetnek a vállalatok, amelyet bővebben ismertetni nem akarok, hogy vissza ne éljek a t. ház türelmével, de amelyet egészen röviden ismertetve, Utalok az 1. §. 3. pontjára, amely azt mondja, hogy a kereseti adónál, kivéve az állami vállalatokat és az Osztrák-Magyar Bank adóját, a rendes adók, ideértve a pótadót, a Zusatzsteuer a rendes adónak — ideértve a pótadót — 20°/o. Van ezenkívül még egy Bentabilitätszuschlag is. Ez a pótlék azután 30—40% és egész 80%-ig megy fel a rentabilitás szerint, pótadót nem veszi tekintetbe. Ebben a tekintetben is különbséget látok az osztrák és a magyar nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adóztatása között, amit figyelmen kivül hagyni nem szabad, különösen nem Magyarországon, ahol általánosságban elismert és önmagában véve talán örvendetes tény, hogy az iparfejlesztés nagyrészt a nagy pénzintézeteknek köszönhető. Erről különben bőven volt szó a főrendiházi vita alkalmával, ahol különböző adatokkal szolgáltak ugy a t. pénzügyminister ur, mint Ullmann főrendiházi tag ur. Erre bővebben nem akarok visszatérni, csak azt mondom, hogy akkor, amikor a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójáról beszélünk és ezt összehasonlítjuk az osztrák adóval, nem szabad figyelmen kivül hagynunk azt a tényt, hogy Magyarországon a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknak az ipari üzemben való részesedése felülmúlja Európa bármely államában fennálló részesedést És ha ezzel kapcsolatban nem hagyjuk figyelmen kivül azt a