Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-663

212 663. országos ülés 1916 szeptember 19-én, kedden. a. háború elején kiindult a gondolat, hogy bizonyos különbség statuáltassék az olyan kitüntetések között, amelyeket a fronton tanúsított bátor viselkedésért adományoznak és az egyéb kitüntetések között. Ugy tudom, hogy a hadsereg főparancsnoksága ezt a gondolatot nem fogadta el, annak elle-. nére, hogy a hadügyministerium melegen pártolta. Azt hiszem, hogy ez a vezérkar popularitását nem emeli. (Ugy van! bal jelöl.) Sokkal kevesebb kitüntetéssel is szívesen elégedne meg a csapattiszt, ha látná, hogy különbséget tesznek aközött, hogy tűzvonalban tanúsított bátor magatartásáért, vagy pedig irodai munkáért kapja valaki a kitüntetést, amely utóbbira nézve lojálisán elismerem, hogy szintén igen fontos. A fő baj az, hogy a dekorácziók a középső fórumokon akadnak meg. Jól tudjuk, hogy a századparancsnokok és a zászlóalj parancsnokságok fölterjesztik kitüntetésre harczoló derék fiainkat, nem is a főparancsnokságnál akad meg a kivitel, hanem rendszerint a középső fórumnál, a brigádnál vagy a divíziónál. Ez különben elég természetes, mert annyi akta, annyi papiros keiül oda, hogy ha akad egy rosszakaratú vezérkari tiszt, az egyszerűen papírkosárba dobja a sok felterjesztést és akkor nincs mód azok kihalászására. Tudok egy esetet, amely nagyon jellemző. Egyik kiváló hadseregparancsnokunk kiment a frontra egy nagyon híres zászlóaljat inspicziálni, — nem magyar zászlóalj volt, úgyhogy nem lehet rámfogni, hogy hazabeszélek — egy nagyon híres zászlóaljról volt szó, de nem akarom említeni, mert tudom, hogy nem tetszetős az osztrák szellemnek, ha egyes csapatokat nagyon kiemelnek, mondom, kiment ahhoz a zászlóaljhoz, amely 15 hónap óta veszélyes helyen, a legnagyobb ellenséges tűzben megállotta helyét és feltűnt neki, hogy a tisztek milyen gyéren vannak kitüntetve. A hadseregparancsnok felháborodott ezen és tudakozódott az okok iránt, mire a zászlóaljparancsnok jelentette, hogy ezt vagy amazt a tisztet harmadszor-negyedszer terjesztette fel kitüntetésre, de a felterjesztések a hadseregparancsnoksághoz soha el nem jutottak. Persze ezután a tiszteket kitüntették, de ez már nem tartozik a dologra, én csak jellemezni akartam a szisztémát. Túlságos sok a rendjel, ennekfolytán olyan sok a felterjesztéssel kapcsolatos irodai munka, hogy a legtehetségesebb és a legbátrabb tisztek legfeljebb akkor kapják meg a kitüntetéseket, amikor már régen el vannak hantolva. Egy másik kérdés, amelyet szintén a delegáczióban lehetne a legjobban megbeszélni, a tartalékos és népfelkelő tisztek előléptetésének kérdése. Nem akarok ebbe a kérdésbe bővebben belebocsátkozni, de mindenki, aki a háborúban csak valamit is résztvett, tudja, hogy milyen igazságtalanul léptetik elő a tartalékos és népfelkelő tiszteket, szemben az aktivokkal, ha pl, a gyakorlatban érvényesülne az az elv, hogy az akadémiából kikerült hadnagy rangja előbbrevaló, mint a két év óta harczoló tartalékos és népíeütelő tiszté. Szerencsére a gyakorlatban nem tartják be ezt az elvet, de ép igy megtörténhetnék, hogy betartják, ami a legnagyobb igazságtalanságokra és abszurdumokra vezet. Ugyanilyen abszurd dolognak találom azt, hogy a tartalékos és népfelkelő tisztek családjai nem részesülnek ugyanabban az elbánásban és azokban a kedvezményekben, amelyekben az aktiv tisztek családjai, ez sérelmes magának a tisztikarnak nagy többségére, mely ma, sajnos, rezervtisztekből áll. Azt hiszem, felesleges hangsúlyoznom, hogy engem abszolúte semmiféle animózítás nem vezet az aktiv tisztek iránt . . . Polónyi Géza : Van olyan is, ki a fronton is volt ! Őrgr. Pallavicini György: ... sőt ellenkezőleg, elismerem, hogy oly fényes, oly kiváló aktiv tisztikara, mint nekünk a háború elején volt, kevés hadseregnek van. Nem találom kellőleg rendezve azt a kérdést sem, miképen fogunk gondoskodni ugy az aktiv. mint a tartalékos tisztek hátrahagyott családjairól, mert a gondoskodás mai mértéke nem elegendő. Ezt a háború folyamán kell még megállapítani, (Helyeslés a baloldalon.) mert a háború harmadik évében csak lelkesitőleg és buzditólag hathat arra a tisztikarra, (Igaz I ügy van ! a baloldalon.) hogyha erre vonatkozólag törvényt alkotunk és ők tudják, hogy családjuk biztosítva lesz a háború után. (Igaz ! Ugy van I balfelől.) Felhozhatok még egy különös eseményt, melyet az utóbbi időben tapasztaltam s melyre vonatkozólag szintén a delegáczió előtt lehetne felvilágosítást kérni s ez a tábori postának uj szisztémája. Tudvalevő, hogy a tábori postát egyrészt a magyar királyi posta, másrészt az osztrák császári posta állította ki. Azok a hivatalok, melyeket a magyar királyi posta állított ki, magyar bélyegzővel voltak ellátva. Mit látunk most, a háború harmadik esztendejében? Hogy hirtelen megváltoztatták az összes tábori postaszámokat s azoknál a hivataloknál is, melyek magyarok voltak, a tábori postabélyegző osztrák. Ez megtörtént a háború harmadik évében ; szeretnék erre nézve czáfolatot kapni. Áttérek most beszédem tulajdonképeni témájára, melyet szintén egész röviden kívánok elmondani. Ez vonatkozik arra, hogy én a delegácziót főfontosságunak tartom arra, hogy kiderittessék, ki a felelős az Erdélyben történt eseményekért. (Elénk helyeslés balfelől.) Rakovszky István : Ezt még mai napig nem tudjuk ! Őrgr, Pallavicini György: A kérdés katonai oldalát Iá akarom kapcsolni. Azt senki közülünk meg nem állapithatja, mert erre vonatkozó adataink nincsenek, hogy katonailag lehetett volna-e elejét venni ezen szerencsétlen eseményeknek vagy nem, Erre a delegácziónak sem lenne elég szakértelme és tudása. Sztratégiáról tehát nem akarok szólani, s elfogadom a vita kedvéért, hogy katonai szempontból más nem történhetett. De lehetetlennek tartom, hogy olyan vétkes mulasztások, mint amilyenek augusztus 27-én és az azt követő napo-