Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-663

210 863. országos ülés 1916 szeptember 19-én. kedden. a delegáczió előtt köteles megjelenni a külügy­minist er és minden közös minist eT. A kérdés már most az, hogy miután a delegáczió csak egy bizott­sága a magyar képviselőháznak, ott pedig tartozik megjelenni a külgyminister, vájjon feltétlenül szükség van-e uj törvényre oly czélból, hogy a bizottságot kiküldő országgyűlés előtt is tartozzék megjelenni ? Meggyőződésem, hogy 1867-ben nem mondtunk le arról, hogy a magyar felelős minis­teriumra alkalmazandó 1 örvények ezekre az embe­rekre is fennálljanak. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Az indítványt első lépésnek tekintem annak meg­állapítására, hogy a nemzet az 1848. évi III. tör­vénycikk alapján áll. Ezért fogadom el. De mindettől eltekintve, én azt látom e vég­zetes időkben, hogy elérkezett az időpont arra, hogy az ellenzéken ülő képviselők tegyék megfonto­lásuk tárgyává az előttük álló kritikus eseménye­ket. Lehetetlen, hogy abban meg ne egyezzünk, hogy az 1867 : XII. t.-czikk különösen akkor, ha maga a képviselőház meg fogja tagadni a dele­gácziók összehívását, nem lehet az az alap, amelyen a nemzet az ő jövendőjét, boldogulását biztosítva látja. Azt kell hinnem, sikerülni fog megállapíta­nom, hogy egy magyar közjogi programm van, amelynek egy vezérfonala van : megmenteni és biztosítani a magyar nemzetnek önállóságát, állami függetlenségét a pragmatika szankczió alapján. Ha aggódó oly hazafiak, akik erre hivatvák, e kér­désekben megegyezésre tudnak jutni és ha azután meg tudnak állapodni egy gazdasági programm­ban, amely a nemzet vagyoni önállóságát, önren­delkezését biztosítja és hozzáfűzhetjük azt, amit Mezőssy Béla t. képviselőtársam ma szintén fel­hozott, hogy ugyanis e parlamentnek nem sza­bad széjjelmennie anélkül, hogy az általános választói jog elvi alapján legalább azoknak, akik a harcztéren vérüket ontották, jogukat gyakorol­hassák, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) szóval, hogy népjogok és emberi jogok elismerése mellett bizonyos szocziális tartalmat is adjunk programmunknak, akkor elérkezhetik az az idő, amikor egy egységesen szervezett magyar ellenzék oda fogja kiálthatni a renegát ministerelnöknek, távozzék onnan, hogy a magyar nemzet jövőjét megmenthessük. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbal­oldalon.) Anélkül neki lesz igaza és mosolygás lesz a felelet minden erőlködésünkre és minden tény­kedésünkre. Én azonban, aki már kenyerem javát régen megettem, egy kötelességet még lerovok; ezen fejtegetéseim után majd kimegyek a Kerepesi ­utra, felkeresek egy pár fej fát és odatüzök egy mirtuságat, talán magot is hintek rá, hogy a lan­gyos tavasz friss nefelejtsefc fakaszszon a sirhanton és elzarándokoljon a nemzet Kossuth Lajos sír­jához, Irányi Dánielhez és Ugron Gáborhoz, el­ismervén, e lánglelkü embereknek igazuk volt. am.kor a nemzet jövőjét féltették az 1867. évi XII. t.-cz. alkotmányától. Egyébként a két indítványt elfogadom. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Szojka Kálmán jegyző: Őrgróf Pallavicini György! Örgr. Pallavicini György: T. ház! Akkor, amikor ebben a t. házban jobban, mint valaha, a többségi elmélet uralkodik, igen nehéz nekünk kontroverz kérdésben, egyoldalú vitában felszólalni. Ismétlem, hogy csak ebben a házban uralkodik ez a többségi elv, mert hiszen felesleges kidomboríta­nom, hogy az a többség, amely ma itt a házban uralkodik, valósággal mennyire képviseli a nemzet többségét. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbal­oldalon.) Nem bocsátkozom eimek részleteibe, csak felajánlom bárkinek, aki kétségbe vonja tételemet, öltse fel Harun al Rasid ruháját és menjen bár­hová, ahol magyar ember van, akár békésen otthon dolgozó polgár, akár valahol harczos katona kint és kérdezze meg ott, hogy miként vélekedik az e házban lévő többségről. De nem erről akarok szólni, habár megemlít­hetem azt, hogy ha a munkapárt a hatalmát, amelyet a választások előtt bírt, felhasználta volna pl. arra, hogy 20 tengeralattjárót vagy 15.000 gép­puskát "szerez meg rajta, akkor azt hiszem, ebben a nagy harczban nagyobb hasznot hajtott volna az országnak, mint egyéb ténykedése által. Most inkább arra akarok reflektálni, hogy azért is nehéz nekünk e vitában felszólalnunk, mert érezzük azt, hogy e kérdésekben meggyőződésünk szerint velünk van a nemzet és tudjuk, hogy akármily üdvös inditványnyal és törvényes inditványnyal, mint a jelen pillanatban, lépünk a ház elé, a többségi sza­vazattal az el lesz vetve, azért is nehéz nekünk felszólalnunk, mert hisz ez a vita tisztán egyoldalú, a t. többség igazán csak nagy szavazó súlyát érvé­nyesiti itt a házban, de szellemi termékekkel nem akarja az országot boldogítani és megelégszik azzal, hogy a senki által sem nem kicsinyelt, sem két­ségbe nem vont debatteri tehetségét a minister­elnök urnak produkálja a t. ház előtt és természe­tesen örömmel látja azt is, hogy a ministerelnök ur csak azokra a kérdésekre válaszol, amelyek neki a vitás kérdések közül kényelmesek. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ennek következtében, mondom, ez az egy­oldalú vita reánk nézve igen nehéz és ha mégis felszólalok, ne méltóztóztassék szerért ytelenség­nek venni, de szeretnék néhány olyan szempontot felvetni, amelyek itt még nem voltak mérlegelve. (Halljuk I Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nagyon fontosnak tartanám, ha t. pártvezé­rem indítványa elfogadtatnék, mert azt hiszem, hogy egy bizottság hidegebben mérlegelő fóruma előtt sokkal könnyebben derül ki az igazság és az sokkal alkalmasabb, mint ez a ház, ahol a vakon követett pártvezér ékesszólása nyomán felhangzó taps sok igazságot törölt már el és sok keserű való­sán gak lett okozója. Megfelelő volna gróf Apponyi Albert indítványa is, mert mód adatnék azzal, hogy a külügyminister ur a vádakkal szemben, •

Next

/
Thumbnails
Contents