Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-663

&63. országos ülés 1916 szeptember 19-én, kedden. 2Ö9 >>Dass unsere Artillerie mit sololien besonders wirksamen und wie die jüngsten Kriegerfahrungen zeigen, besonders wertvollen Geschützen so schlecht versehen ist, liegt in TJrsaclien, die lange vor dem Kriege, und niclit in militärischen Kreisen zu suchen sind. Unsere innerpolitisclien Verhältnisse babén den so oft und dringend geforderten Ausbau des Heeres immer wieder hinausgeschoben, und wenn heute die breiten Massen unseres Volkes in Waffen die unzulängiiohe Ausrüstung an moderner schwerer Artillerie mit erliöhten Biutopfern bezahlen müssen, so kőimen sie dafiir jenen Volksvertretern und politischen Kreisen danken, die der Ausstattung unseres Heeres mit zeitgemässen Kriegsmitteln immer wieder Hindernisse entgegensetzten. (Felkiáltások balfelől: Nem igaz!) Barcsay Andor: Az Örkényi próbán kisült, bogy nem jó az uj ágyú. Polónyi Géza: Ez idézet minden kétségen kivül igazolja, hogy a magyar parlamentarizmus ellen nemcsak politikai, hanem katonatiszti körökben is egyenesen lázítanak. Huszár Károly (sárvári): Kort esi: edés ! Polónyi Géza: Most jön a másik része (Olvassa.) : »Erst da mit Eintritt des Kriegszustandes die Heeresverwaltung freie Hand bekam das für nothwendig Erklärte auf eigene Verantwortung durehzuführen, konnte darán gesehritten werden, das im Érieden Vereäumte nachzuholen«. Itt tehát, t. ház, nemcsak pozitive követtetik el a lázitás a magyar alkotmányosság ellen, hanem a contrario meg van mondva az is, hogy az államot és a nemzetet csak az mentette meg, hogy a katonaság önkényszerüleg intézkedhetett és intézkedik. T. képviselő urak, amikor önök megtagadják gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársunk indítványának elfogadását, akkor önök tudva azt, hogy ezek a viszonyok léteznek, tudva azt, hogy senki még csak megközelítőleg sincsen tájékozva arról, hogy milyen mértékben rendelkeztek és rendelkeznek ezek az urak a nemzet vagyonával: szándékosan tagadják meg az 1867 : XII. t.-czikknek oly értelmű végrehajtását, amely mellett a nemzet megnyugodhatnék abban, hogy a királyi esküvel szentesitett alkotmány híven teljesiti feladatát és a nemzet nyugodtan tekinthetne egy jobb jövő elé. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Hiszen, fájdalom, az adatok légiójával szolgálhatnék erre vonatkozólag, de nem teszem; (Halljuk I Halljuk !) csak arra vonatkozólag, hogy ez a hadvezetőség szimbolikus dolgaiban milyen módon viselkedik Magyarországgal szemben, két adatot említek fel. (Halljuk!) íme, nézzék meg, t. képviselő urak, az aláírások itt vannak. Magyar fiuk menetszázadokkal menetelnek, vonulnak fel, a haza obárán vérüket feláldozni. Eljönnek a határszélre. Ofct képeslevelezőlapokat árulnak katonai fenhatóság alatt, a katonai parancsnokságok rendelkezésére, az állomáson. És akkor elérkeznek az uzsoki szoroshoz. íme, itt van egy példány ; nézzék meg : »Oh du mein österreich !« Ez Uzsok ! (Mozgás a szélsőbaloldalon.) KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXII. KÖTET. Ábrahám Dezső': Már bekebelezték ? Polónyi Géza: Ezeknek a magyar fiuknak ökölbe szorult a kezük, midőn olvasták ezt és panaszt tettek miatta. És jó, — hogy őket be nem csukták ! De itt van pl., t. képviselő urak, a hadügyministerium megbízásából kiadott úgynevezett altiszti újság egy példánya. Ezt a hadügyminister hivatalosan adja ki az altisztek számára. Leteszem a ház asztalára a példányt, hogy mindenki megszemlélhesse. Méltóztassanak benne böngészni ; nem fogom a sok felolvasással terhelni a t. házat. A dolog lényege a következő : Csinálnak német nyelven egy újságot és akkor a hadügyminister elrendeli, hogy azt az altisztek két koronáért megrendeljék. Hat nyelvre lefordítják, köztük a magyarra, vagyis a néptörzsök elmélete, a chlopy-i napiparancs a valóságban életbelép. Ebben az altiszti újságban Magyarország nem szerepel, hanem van itt egy österreich, amely ismerteti az ő egész rendszerét. Megismerteti az altisztekkel, hogy ők »österreicher«-ek. De az újság hátulsó részében, a tréfák közt valóban érdekes gyűjteményt méltóztatnak találni a »Fliegende B±ätter«, a »LustigeBlätter«, a »Simplicissimus«, a »Muskete«, a »Meggendorfer Blätter« és ezekhez hasonló német élczlapokból. Ez, t. ház, olyan csekélységnek látszó dolog, de ez becsempészi ezeknek az embereknek a lelkületébe a német, de csakis az osztrák birodalom iránti tiszteletet és érzéket, meg sem emiitvén azt, hogy magyar is van a világon. Ilyen viszonyok között kell nyilatkoznom gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam által benyújtott, általam nagyon is tisztelt — meg is szavazom — indítványáról. A t. képviselőtársam törvényjavaslatot terjesztett be, amely szerint a külügyminister — csak a külügyminister — vonassék itt felelősségre, illetőleg terjesztessék ki a törvény oly értelemben, hogy ő itt megjelenjék. Azt hiszem, hogy t. képviselőtársamnak semmi esetre sem lesz kifogása az ellen, ha azt mondom, hogy az elmondottak alapján a hadügy ministerre is ki kellene terjeszteni ezt a törvényt. De, t. ház, miért szavazom én meg és miért üdvözlöm én gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam indítványát 1 zért, mert én ezt nem az 1867. évi XII. t.-czikk módosításaként akarom megszavazni, hanem azért, mert én ugy látom, az események bebizonyították, hogy az 1867. évi XII. t.-czikk mivé vált : csődbe jutott és többé már ez mint alkotmányos organizmus nem fungálhat. Ha megtagadta a szolgálatot a legvégzetesebb perczekben, valóban nincs rá szükségünk békeidőben csak azért, hogy egy fórummal több legyen, amely bizalmat szavazhat a közös ministereknek. Érvelésem és okoskodásom ennélfogva az, hogy miután az 1867 : XII. törvényezikk megbukott, természetszerű dolog, hogy restituálódik az 1848 : III. törvényezikk és az abban lefektetett alkotmány. Ámde itt van még egy megoldandó kérdés. Az 1867 : XII. törvényezikk szerint ugyanis 27