Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-663

zeplember 79-én, kedden. ÍÖ6 G63, országos ülés 1916 ,< a deklaráczió egyik része a nemzet részéről, másik része a király részéről. Ez a két deklaráczió igy szól (olvassa): »A másik alapfeltétel az, hogy a teljes alkotmányosság Ő felsége többi országaiban és tartományaiban élet belépjen, mert Magyarország •— ez a nemzet nevében való deklaráczió — azon országoknak csak alkotmányos képviseletével léphet bármi közös viszonyokra nézve érintkezésbe.« Majd mindjárt meg fogja látni a t. ministerelnök ur, hogy ezt a törvényt jobban kell megtanulnia annak, aki ebből vádakat vagy maga mellett védelmi fegyvert akar kovácsolni. (Olvassa): »S Ő felsége maga is azért kivánta — most jön a másik rész — ez ügyek tárgyalásának eddigi módját megváltoztatni, mert alkotmányos jogokkal ruházta fel többi országait is, s a közös ügyek kezelésénél ezek alkotmányszerü befolyását nem tartja mellőzhetőnek.« Hát, t. képviselőház, a nemzet megteszi az egyik deklarácziót, amely szerint Magyarország közösügyekre né'sve Ausztriával egyáltalában csak akkor hajlandó szóba állani, ha ott alkotmány van. A másik azt mondja, hogj

T ugyanezt az álláspontot foglalja el a király is. Most 49 esztendő múlva a magyar ministerelnök ezt közjogi hóbortnak nevezi, ami valóban szép epitáfium Deák Ferencz fejfájára. (Zaj.) Az 1867. évi XII. törvényczikk 25. §-ára nézve a ministerelnök urnak tárgyi szempontból azért sincs igaza, mert az 1867. évi XII. törvényczikk szelleméből kifolyólag az alkotmányos élet fentartása szempontjából nemcsak a delegáczió összehívása, de a Eeichsrat együttléte is egyenesen mellőzhetetlen. A törvény nemcsak a takszative felsorolt közös ügyek kezelésének módját tartalmazza, de nóvumot tartalmaz pl. a kvótára vonatkozólag is, amikor az addig létezett állapotokkal szemben Magyarország és Ausztria között a közösügyekhez szükséges költség fedezete aránya tekintetében uj eljárási módot ir elő. A törvény 18—21. §-aiban foglalkozik ezzel a kérdéssel és itt jön, hogy kvótamegállapitás esetén, itt nem a delegáczióról van szó, hanem a két regnikoláris deputáczióról és a két nemzet parlamentjéről, ugy hogy az osztrák Reichsratnak az összehivása és együttléte nélkül a kvótáról még csak tárgyalni sem lehet. Már most a törvény 21. §-a azt mondja: »Ha a két küldöttség a javaslatra nézve nem tudna egymással megegyezni, mindenik félnek véleménye mind a két országgyűlésnek elébe terjesztetik.« Tessék jól figyelni. »Ha pedig a két országgyűlés nem tudna egymással kiegyezni«, — már egyszer félreértette a t. ministerelnök ur ezt az idézetet, jó lesz, ha még egyszer meg tetszik hallgatni — »akkor a kérdést az előterjesztett adatok alapján Ö felsége fogja eldönteni.* Allitom, hogy az 1867 : XII. t.-czikknek ez a jaontja eddig soha végrehajtva nem lett. A kvóta t. i. ismételten meg lett ugyan Ö felsége által állapítva, de egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy ezt a döntést a két parlament megegyezése előzte volna meg, vagy konstatáltatott volna, hogy a két parlament között a megállapodás nem jött létre. A kvótamegállapodás 1917. évi deczember 31-én lejár. Addig tehát a Reichsratot feltétlenül össze kell hivni. , De itt van a közös egyetértéssel intézendő vám- és kereskedelmi szerződés kérdése. Azt sem lehet csak a kormányok között maguk között elintézni ; ahhoz is szükséges a két parlament szankcziója, még pedig nem a 14. §-szal, hanem világosan alkotmányos képviselettel. Ha tehát ezek a dolgok mind igy vannak, mi akkor ennek az egésznek háttere ? Az, hogy nem mi avatkozunk be az osztrák belügyekbe, hanem az az intézkedés, melyet a ministerelnök csinál, az nem egyéb, mint a legdurvább beavatkozás Ausztria belügyeibe. Ausztriában van egy ministerelnök, aki önhatalmúlag kormányoz, akinek kényelmetlen a parlament összehivása és akkor ahelyett hogy elbocsátanak ezt a ministerelnököt, segítségére szalad neki a magyar kormány és azt mondja, ne félj, ha nem is jön össze a Reichsrat, a delegáczió, majd én beillesztem a költségeket az én költségvetésembe, egy meghatalmazási formulába a tételek ismerete nélkül, te ped'g csinálj Ausztriában a 14. §-szal azt, ami neked tetszik. Ez tehát a két kormányelnöknek az osztrák alkotmányosság ellen való egyenes összejátszása és megtagadása a magyar alkotmány végrehajtásának. (Igaz ! Ugy van ! halfelöl.) Ezt nevezem én a népekkel való játéknak, mert ez olyan időben történik, amikor a felelősségrevonásnak legfontosabb kérdése áll elő, amikor pedig sem Ausztriában, sem Magyarországon nem lóghat a levegőben a törvény és az alkotmány, nem lehetséges az, hogy csak egy törvény legyen : sic volo, sic jubeo, csak az történik, amit gróf Tisza István Stürgkh-kel az alkotmány és a törvény ellen kipaktál. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Mert ha a magyar kormány teljesítené kötelességét és elfogadná gróf Andrássy Gyula indítványát, ha intézkednék a delegáczió összehiváas iránt, rögtön szanálva volnának az állapotok és akkor össze kellene hivni a Reichsrathot is. Es itt, nem azért, mintha osztrák jogásznak kívánnék fellépni, egy pontban igazat kell adnom a ministerelnök urnak. Mikor gróf Andrássy Gyulának az a véleménye, hogy ez kontroverz kérdés és hogy odaát van felfogás, amely a delegácziónak egy éven túl való együtttartását is lehetségesnek tartja, akkor én azt hiszem, hogy t. barátom e tekintetben tévedésben van. Ez először veszedelmes preczedens volna, mert annyit jelentene, hogy az egy évre megválasztott delegátusok odaát Ausztriában még feloszlatás esetén is fungálhatnának. Gr. Andrássy Gyula (közbeszól). Polónyi Géza: Ehhez analóg intézkedés van a horvát képviselőkre nézve, azzal a különbséggel, hogy a horvát országgyűlési képviselők mandátuma a magyar országgyűlés egész tartamára szól, Ausztriában pedig a delegátusok kifejezetten csak egy esztendőre választatnak. Ennek foly-