Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-663

663. országos ülés 1916 szeptember 19-én, kedden. 20? tán, mint a t. ministerelnök ur mondotta, Ausztriában helyesen fejlődött ki az a gyakorlat, hogy csak azok a delegátusok fungálhatnak, akiknek egy évnél nem hosszabb tartamú a megbízólevelük. De ha itt vita merülne fel, engedjen meg t. képviselőtársam, döntő argumentum gyanánt épen a magyar törvényre kell hivatkozni, mert a delegáczió intézménye nem osztrák találmány, az a kedves atyjának lovaglás közben született eszméje ; legalább igy van az emlékiratokban. Már most a, törvénybe az került bele, hogy a delegáczió csak egyévi tartamra kap megbízást. És ha van e tekintetben magyarázatra szükség, akkor a magyar törvény magyarázata az, mert Ausztriában nem lehet hosszabb tartamú a delegáczió, mint a magyar delegáczió. Ez a paritással is ellenkeznék. De, t. ház, a Reichsrat összehívása és az, hogy az alkotmányosság odaát fungáljon, oly föltétel, amely nézetem szerint okvetlen folyik az 1867. évi XII. törvényczikk végrehajtásából. Különben is én kijelentem, — bármennyire tévednék — én mint magyar ember sohasem fogom azt a példát nyújtani az osztrákoknak, hogy bármily tekintetben segédkezzem abban, hogy az ő alkotmányos életük kijátszassék, vagy csorbittassék és sohasem fogadnék el oly teóriát, hogy ott lehet a 14. §. alapján és a Reichsrat nélkül éveken át kormányzani a két kormány összejátszásával s az alkotmány kijátszásával. Már most rátérek tulajdonképeni legfontosabb témámra és ez a felelősség kérdése. Szabad öt perez szüntetet kérnem, elnök ur ? Elnök: AZ ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Polónyi képviselő urat illeti a szó. Polónyi Géza: T. ház ! Miután szándékom ellenére hosszasabban időztem az eddig előadott kérdéseknél, most rátérek érvelésem legfőbb részére : a felelősség elvének vitatására és megállapítására. Alkotmány, t. ház, ministeriummal, de ministeri felelősség nélkül : ez jelentené a népek szemébe való porhintést, jelentené azt, hogy roszszabb, mint a czezarisztikus kormányforma, mert ott legalább az egyéni felelősség elve a fejedelem személyében jobban érvényesül. Tegyük mérlegre a közös ügyekre vonatkozó 1867 : XII. t.-ezikket a felelősség szempontjából. Állapítsuk meg, nem-e rejtőzik ezen indítványok megtagadásában az a politikai tendenczia, hogy a közös ministerek még a formai felelősségrevonás alól is szabaduljanak. A közös ministerek alatt én nemesak a külügyministert értem, hanem a hadügy ministert is, akinek feleletre vonása talán sohasem volt olyan aktuális, mint most. (Ugy van ! balfelől.) Az 1867 : XII. t.-c.z 27. §-a megállapítja a felelősség elvét. Megállapítja, hogy (olvassa) : »felelős lesz e ministerium minden tagja mindazokra nézve, amelyek köréhez tartoznak ; felelős lesz az egész ministerium is együtt oly hivatalos intézkedéseire nézve, melyeket együtt állapított meg«. Elvileg tehát az 1867 : XII. t.-cz. minden kétségen kivül megállapítja a ministeriális felelősséget. A végrehajtás módját az 50. §. állapítja meg, amelyet most nem fogok részleteiben felolvasni. Ez a § megmondja, hogy a felelősségrevonás átruházott hatáskörben a két delegácziót egyenkint illeti meg. Azok e jogot ugy gyakorolják, hogy az egyik indítványozza a vád alá helyezést és ha ehhez a másik hozzájárul, akkor következik a bíróság megalakítása. De miként áll ez az életben ? Amikor olvastam gróf Andrássy Gyulának indítványát, hogy a kormány utasittatik, hogy a delegácziók összehívására vonatkozó intézkedéseket tegye meg, abban én nagy örömömre és megelégedésemre a vérbeli 67-es ember azon aggodalmát találom, hogy különben az a jogos szemrehányás illethetne mindnyájunkat, hogy elvonják azt a szervet, amely előtt a közös ministerek feleletre volnának vonhatók. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Ha helyes volna gróf Tisza István álláspontja, hogy sub titulo, mert Ausztria belügyeibe nem akarunk beleavatkozni, ennélfogva a delegácziókat nem hivhatjuk össze : ez,kizárná a közös ministerek bármi mődon való jogi felelősségrevonását. (Ugy van/ balfelől.) Hangsúlyozom, hogy »jogi« felelősségre vonását, mert Beöthy Ákos tisztelt barátomnak, aki, mint méltóztatik tudni, 67-es volt — nem akarok 48-as forrást idézni — az volt az álláspontja, hogy a delegáczió nem bir politikai felelősségre vonási joggal. A mi álláspontunk az, hogy a delegáczió csak egy bizottsága a magyar parlamentnek, az nem buktathat kormányt. Kétségen kivül áll azonban az, hogy a jogi felelősségrevonás törvény alapján megilleti a delegácziót. Ha tehát a ministerelnök megtagadja a delegácziók összehívását, akkor elvonja a lehetőségét annak, hogy a közös ministerek közül bármelyiket jogi felelősségre lehessen vonni. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Ezzel azonban ez a kérdés még nincs kimeritve. Kegyeskedjenek megengedni, 67-es alapon álló mélyen t. képviselőtársaim, hogy egy nyílt felhívást intézzek hozzájuk. Az 1867: XII. t.-cz., épen a végrehajtás kérdésében, mai napig is les imperfecta s ennek a törvénynek alapján közös ministert felelősségre vonni egyáltalán nem lehet még akkor sem, ha a delegácziókat összehívnák. Félreértés ne legyen: jogi felelősséget értek. Hogy azután meg lehet-e buktatni a közös külügyministert, vagy sem a delegáczióban, ezt hagyjuk nyílt kérdésnek. Leszavazhatja őt a delegáczió; leszavazhatja a magyar képviselőház akkor, ha a mennyiségszerüleg nem kifogásolható tételek beállítását megtagadja. De ez más kérdés. A jogi felelősségrevonás azonban lehetetlen. Megmagyarázom, miért. Az 1867. évi XII. törvényezikknek 50. és 51. §-a lex imperfecta. Abban a törvényben nincs benne, ki az elnöke