Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-658

658. országos ülés 1916 szeptember 7-én, csütörtökön. 15 pit meg ezekre az üzemekre, abban az esetben, ha a közigazgatás czéljaira szolgálnak. A helyzet már most az. Az 1909. évi VIII. t.-czíkket életbeléptetjük, ellenben az általános kereseti adóról szóló törvény életbeléptetve nem lesz. Eszerint ez a kérdés, amennyiben a törvényhatósági és községi üzemeket illeti, megint csak levegőben lógó kérdés marad. Az a körülmény, hogy egy bizonyos összefüggés mégis csak van ezen üzemek adója és a jelenlegi javaslat között, bátorított fel arra, hogy ezt a kérdést most szóvá tegyem, (Helyeslés a baloldalon.) és a t. minister úrhoz ebben az irányban kérést intézzek, különösen Budapest székesfőváros közönsége javára, mert az általános kereseti adóról szóló törvénynek rendelkezései hiányosak, különösen abban a tekintetben, hogy nem foglalnak magukban különös intézkedéseket Budapest székesfőváros közönsége javára. Ezt pedig a székesfőváros feltétlenül megérdemelte volna. Nem kell bővebben indokolnom, mert mindnyájunk előtt tudva van, hogy az egyenes állami adóknak a földadótól eltekintve egyharmiid részét Budapest fizeti; tudva van, hogy Budapest székesfőváros a tanügy terén oly áldozatokat hoz, hogy száz milliót meghaladó budgetjének egynegyed részét, 20 millió koronát meghaladó összeget, forditja tanügyi kiadásokra és ezek között igen tekintélyes összeget olyan tanügyi kiadásokra, amelyek nem képezik Budapest székesfőváros községi feladatát, melyekkel magasabb nemzeti kulturális czélokat szolgál önszántából. Tudva van, hogy Budapest székesfőváros épen az állammal szemben minden alkalommal a legnagyobb lojalitással jár el, amikor állami intézmények létesítéséről van szó és a fővároshoz fordul, akár anyagi, akár telekbeli támogatásért. De ettől eltekintve, ennek az 1909. évi rendelkezésnek másik hátránya is van, hogy nem világos abban a tekintetben, mit értsünk az alatt, hogy az üzem a közigazgatás czélját szolgálja. A t. pénzügyminister ur próbálta ezt a kérdést egy 1912. évben kiadott rendeletében tisztázni és rámutatott arra, hogy a csatornázási, vízvezetéki, vásárcsarnoki üzemekből eredő jövedelem olyannak tekintendő, mely a közigazgatás czélját szolgálja, ellenben a világítás, kenyérgyár, mészárszék, ezek nem tekintendők olyanoknak. En azt hiszem, ez a disztinkczió nagyon téves és hiányos. Ha a főváros élelmezési üzemet tart fenn, ezzel ő azt a közérdeket szolgálja, mely közérdek eminenter kiabálja, hogy ezt a szolgálatot magára vállalja. Ezt adóval megróni nem lehet. De én azt hiszem, maga az a disztinkczió, hogy csak azok az üzemek adómentesek, amelyek a közigazgatás czélját szolgálják, egyáltalában nem helytálló. A községek és törvényhatóságok minden üzeme a közigazgatás czélját szolgálja, mert ha annak jövedelme be van állítva a költségvetésbe, az egyszerűen azt a czélt szolgálja, hogy az ugyanabban a költségvetésben közigazgatási és egyéb czélokra beállított kiadások fedezetet nyerjenek és a polgárság a pótadók emelésétől megkíméltessék. En azt a kérést intézem a t. pénzügyminister úrhoz, legyen szives módot találni arra, akár ezen törvényalkotásnak keretén belül, akár egy külön törvényhozási intézkedés formájában, hogy az 1909. évi IX. t.-czikkben lefektetett elvek oly értelemben léptettessenek életbe, hogy a székesfővárosnak mindazon jövedelmei, melyek a költségvetésbe bevételként felvétettek és a főváros üzemeiből származnak, az állami adók alól mentesittessenek. En nagyon kérem a t. pénzügyminister urat; az van róla elterjedve, hogy a főváros iránt nem viseltetik szeretettel és rokonérzéssel, bizonyítsa be ezzel az intézkedésével, hogy ezek a hirek a valóságnak meg nem felelnek. Egyébként ismétlem, hogy a javaslatot általánosságban elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Ki a következő szónok? Pál Alfréd jegyző: Gróf Esterházy Móricz! Gr. Esterházy Móricz: T. képviselőház! Az után a nagyon alapos, szakszerű és nagy tudásra valló beszéd után, amelyet előttem szólott t. barátom, Springer Ferencz tartott, azt hiszem, egészen röviden, csak pár megjegyzésre szoritkozhatom ezen javaslattal, illetőleg javaslatokkal szemben, midőn kijelentem, hogy a magam részéről a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Teljes tudatában vagyok annak, hogy rövid megjegyzéseimet nagyon is mozaikszerűen leszek kénytelen előadni. Hiszen alig volt még arra eset, hogy ennyi különböző és egymástól ennyire eltérő szöveget tárgyalt volna a ház törvényjavaslat tárgyalása czimén. Eddig t. i. a pénzügyi igazgatás terén bizonyos fokig hozzászoktunk ahhoz, hogy már létező törvényeket módosítottak akkor is, ha azok hatályba nem is léptek, de már törvények voltak ós ezeket módosítottuk novellárisan. A jelen esetben ugy vagyunk ezekkel a szövegekkel, hogy még nem is egy törvénynek, hanem egy törvényjavaslatnak immár második novellája van előttünk. Az eredetit, amelyet a t. pénzügyminister ur beterjesztett, már jóformán alig találjuk meg, következik a második, amelyet a t. pénzügyi bizottság terjesztett elő és a harmadik tulajdonképen abból alakul ki, ami itt számos, elég lényegbe vágó további módosítások utján fog kijegeczesedni. Ezért azt a kérelmet vagyok bátor az igen t. előadó úrhoz intézni, hogy ezeket a módosításokat, amennyiben ezeket be méltóztatik nyújtani a részletes vitánál, talán az egyes szakaszokra vonatkozó vita lezárása előtt méltóztassék benyújtani abból a czélból, hogy a ház egyes tagjai tájékozódhassanak és azokhoz hozzá is szólhassanak, mert enélkül az érdemleges tárgyalás tulajdonképen teljesen ki lesz zárva, Hiszen nem is állott módjában a ház valamennyi tagjának ezen utólagos harmadik módositásokról idejekorán tájékozódni és ezekkel szemben vagy ezek mellett állást foglalni.