Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.
Ülésnapok - 1910-662
\% 66É. országos ülés 19 IS szeptember lS-én, pénteken. következő rendelkezés csak ezen két alapfeltétel mellett érvényesül. Nincs t. i. az kimondva, hogy ha ezen alapfeltételek hiányoznak, azoknak akármelyiké nem funkczionálhat, mi legyen akkor a kezelési mód, mert ez a kezelési mód csak mindkét alapfeltétel együttes fenforgása mellett van szabályozva. Ennélfogva meg kell azt mondani, hogy mi legyen a kezelési mód, amikor és ameddig ezen két alapfeltétel egyike, Ausztria alkotmányossága, szünetel. A 2 ' hogy mi legyen, azt megmondja Apponyi Albert t. képviselőtársam indítványa. Én követem gróf Apponyi Albert t. kéviselőtársamat abban a felfogásában és intelmében, hogy nincs itt most az ideje annak, hogy mélyreható közjogi vitába bocsátkozzunk bele a 48-as és 67-es felfogás közötti különbségek tekintetében. De azt már csak meg kell állapítani, hogy vagy áll az 1867 : XII. t.-czikknek ez az imperativ rendelkezése, — és az, hogy az álljon és hogy annak érvényt lehessen szerezni, legelsősorban az önök kötelessége (Helyeslés a haloldalon.) tisztelt többség és tisztelt kormány — vagy pedig, ha volna is ilyen törekvés az önök részéről, ami az önök dolga, de megállapíthat]uk, hogy nincsen, akkor ha hiábavalónak bizonyulna egy ily értelmű törekvés, együttes kötelességünk gondoskodni arról, hogy mikép kezeltessenek ezek az ügyek. A t. ministerelnök ur azzal tér ki az erre vonatkozó s egyenesen a törvényből folyó kötelességének teljesítése elől, hogy erre az útra ő nem léphet, mert ez beavatkozás volna Ausztria belügyeibe. Eu ezt nem ismerem el, mert a magyar törvénynek a rendelkezése az, hogy micsoda feltételhez van kötve az 1867 : XII. t.-czikkbe felállított szerkezet működése s ezen feltétel érvényesülésének követelése, az nem beavatkozás Ausztria belügyeibe, hanem Magyarországot az alkotmányos ellenőrzés és felelősségrevonás tekintetében illető jogainak érvényesülése, ami az én véleményem szerint a kormánynak nemcsak politikai, de jogi kötelessége is. (Az elnöki széket Simontsits Elemér foglalja el.) Hogyha ez hiábavalónak bizonyul, akkor nem marad más hátra és a 67-es felfogás szerint sem maradhat más hátra, mint egy oly módról gondoskodni, amely módról beszélt a t. ministerelnök ur, mely lehetővé tegye az alkotmányos ellenőrzést és a felelősségre vonást. (Helyeslés balfelől.) Mert nekünk nem a kezelés egyik vagy másik módja a lényeg; a lényeg az, hogy nekünk mindenesetre alkotmányosan kell intézkednünk, mert máskép törvényes elintézésről, a törvényben gyökerező kezelési módról beszélni sem lehet. A t. ministerelnök ur odáig megy a maga felfogásának védelmében, hogy magát gróf Andrássy Gyulát, akit még elismer 67-esnek, talán Serényi Béla t. képviselőtársunktól már meg fogja tagadni, óva figyelmezteti arra a veszedelmes lejtőre. amelyre ő rálép, mikor az ő követelését ilyen beavatkozásnak minősiti, amely beavatkozásra vonatkozólag maga a t. ministerelnök ur is mondja, hogy nem tartja kizártnak annak lehetőségét, hogy igenis kötelessége a magyar kormánynak az osztrák viszonyokba is beleavatkozni. En azt hiszem, hogy Ausztria népei az ellenzéknek ezt a kezdeményezését nem fogják magukra nézve sérelmesnek tekinteni, (Igaz 1 ügy van ! balfelől.) mert ebben semmi egyebet nem ismerhetnek fel, mint a magyar nemzetnek azon tradiczionális magatartásához való ragaszkodását, hogy Magj'arország saját boldogulásának, saját alkotmányos szabadságának feltétele gyanánt óhajtja a velünk szövetségben álló osztrák népek alkotmányosságának a teljességét. Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy ő sajnálja, hogy az osztrák alkotmányosság nem érvényesül, de nem az ő dolga ennek útjából az akadályokat elhárítani, ő csak megállapítja, hogy az nem funkczionál. Ugylátszik, ezt nem is tartja valami nagy bajnak magyar szempontból,' s elibünk állítja azt a látszólag a magyar közjogi önállóságnak kedvező felfogást, hogy ha nincs delegáczió, akkor a magyar törvényhozás gyakorolja annak a jogait és ime itt van rá az alkalom; de ugy, ahogy a t. ministerelnök ur gondolja, Magyarországnak ez az alkotmányos joga nem gyakorolható. Először is a magam álláspontjának megfelelően azt kívánom hangsúlyozni, hogy a magyar országgyűlés szuverenitása semmféle feltételtől nem függ, (Ugy van ! balfelöl.) az nem lehet szurrogátummá, mert a magyar országgyűlés szuverenitásának ilyen szurrogátummá sülyesztése, azt hiszem, semmi esetre sem megfelelő mód a magyar alkotmányos jogok gyakorlására. De hiszen már utalás történt arra, hogy az a mód, amelyben a tisztelt ministerelnök ur a közös ügyekre vonatkozólag a magyar országgyűlés jogainak gyakorlását látja és kimerítve is látja, semmikép sem felelhet meg az alkotmányosság komoly követelményeinek, nem felelhet meg a felelősség lényegének, mert a felelősségnek, ha hatályos akar lenni, közvetlennek kell lennie. Miféle felelősség az, amely — mint előzményre voltam bátor erre rámutatni beszédem előbbi folyamán — izenetek formájában való érintkezésen alapul, hogy pl. a tisztelt külügyminister ur egy ekszpozéját ide izente nekünk a tisztelt ministerelnök ur által vagy pláne miféle felelősségre nyújt alkalmat a hírlapi közlések és hírlapi polémiák terére való lépés ? De aztán legyünk csak egy kicsit igazságosak. Tegye csak a t. ministerelnök ur szivére a kezét és mondja meg, vájjon az a mód, amelyre ezéloz, t. i. a közös költségvetés Magyarországra vonatkozó tételei összegének az indemnitybe, vagy akár a költségvetésekbe, vagy a magyar költségvetési felhatalmazási törvénybe való, mondjuk, — hirtelenében nem tudok más kifejezést találni — kvázi autonóm beállítása micsoda hatályos módot nyújt ezen parlament ellenőrzési, felelősségrevonási jogának gyokorlására most, midőn önök, t. többség,
