Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-658

12 658. országos ülés 1916 szeptember 7-én, csütörtökön. lesz, akkor feltétlenül ahhoz fogok hozzájárulni és csatlakozni. (Helyeslés balfelöl.) A szövetkezetek tekintetében még egy kérdést kell megemlítenem és pedig az 1909: VIII. t.-czikk 19. §-ában van a szövetkezetekre vonatkozólag egy rendelkezés, amelynek lényege az, hogy a szövetkezetek akkor, ha a tagoktól üzletrészeiket heti 2, illetőleg havi 8 koronás részletekben szedik és csak saját tagjaiknak adnak hitelt, stb., akkor azok az üzletrészek a 6°/o-át igazgatósági és egyéb fizetés czimén levonhatják, illetőleg a jövedelem ezen része adómentes. A minister urnak eddigi javaslata szerint, amely előttünk feküdt, ez a rendelkezés változatlanul fenmaradt volna, és ezt a rendelkezést kiegészítette volna ugyan egy nagyon súlyos egyéb rendelkezés, amely az adóügyi novellának 9. §-ában foglaltatik és amely azt tartalmazza, hogy ez a kedvezmény azonban csak azokat a szövetkezeteket illeti meg, amelyek a kormány által elismert valamely központnak a tagjai, ugy értesültem azonban, hogy ezzel szemben oly értelmű módosítást kívánnak tenni, amely legalább felfogásom és meggyőződésem szerint a szövetkezetek érdekét sérti. És ha már a szövetkezetekről beszélek, felhasználom az alkalmat, hogy ezt a kérdést itt mindjárt feltárjam és ezzel a kérdéssel végezzek. Azokról az önsegélyző szövetkezetekről, amelyekről a törvény 19. §-a intézkedik, amely 19. §. módosításáról van szó, ezekről a szövetkezetekről első izben az 1875: XXIV. t.-czikk, vagyis a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójáról szóló akkori törvényczikk 4. §-ának 10. pontja intézkedik, amely azt mondja, hogy »oly előlegezési és önsegélyző egyleteknél, amelyek üzleti tőkéjüket csak tagjaiktól havonkint 4, hetenkint pedig 1 forintot meg nem haladó részletekben szedett törzsbetétekből gyűjtik, és melyeknél egy törzsbetét 50 forintnál nem nagyobb, ha kölcsönöket csak tagjaiknak adnak és üzletüket az egylet tagjainak adott előlegezésen vagy kölcsönön túl más nyereményre vagy kereseti ágra nem terjesztik ki: az egyleti tagoknak kifizetett kamatösszegek a törzsbetétek 6%-ának erejéig vonatnak le«. Már most a 1875-ikí törvény e rendelkezése az 1880: LX. t.-c. 1. §-ában módosításon ment keresztül és pedig oly értelemben, hogy kimondja, hogy oly ápoló- vagy élelmezési, előlegezési és általában önsegélyző egyleteknél, melyek alapszabályaik értelmében üzleti tőkéjüket csak tagjaiktól havonkint 4, hetenkint pedig egy forintot meg nem haladó részletekben szedett törzsbetétekből gyűjtik és melyek üzletüket a tagjaiknak nyújtott ápoláson, segélyen, előlegezésen vagy kölcsönön túl más nyereményre vagy kereseti ágra nem terjesztik ki: az egyleti tagoknak kifizetett kamatösszegek, a törzsbetétek 6°/o-ának erejéig vonhatók le.« Már most, hogy az egybeállítás és a konzekvenczia e törvények rendelkezéseiben teljesen levonható legyen, méltóztassék megengedni, hogy egyúttal felolvassam az 1909: VIII. t.-cz. 19. §-át egész szövegében. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) »Azok az önsegélyző szövetkezetek, amelyek üzletrészeiket«,—tehát nem üzleti tőkéjüket — ... Hantos Elemér: Ez a fontos! Springer Ferencz: . . . »havonkint 8, hetenkint pedig két koronát meg nem haladó befizetésekből gyűjtik és melyek üzletüket a tagjaiknak nyújtott ápoláson, segélyen, élelmezésen, előlegezésen vagy kölcsönön túl más nyereségre vagy kereseti ágra ki nem terjesztik, a kezelési vagy bármily más költségek hozzászámitásával a féltől a jegybank azon évi legmagasabb váltőleszámitolási kamatlábát legfeljebb 3°/<rkal meghaladó, de 8°/o-ig bármikor emelhető kamatnál magasabb időszaki kamatot nem szednek, az üzletrészek 6°/o-a erejéig adómentességben részesülnek.« Ha már most nézzük a történelmi fejlődést, amely 1875 óta e kérdésben történt, akkor megállapíthatjuk, hogy az első két törvényes rendelkezésben, vagyis az 1875-iki és az 1880-iki törvényczikk rendelkezésében, mind a kettőben, üzleti tőkével találkozunk. Már most e rendelkezéseknek folyománya volt az, hogy a gyakorlatban a szövetkezetekkel szemben az adókivetés alkalmával vitássá vált, vájjon ők idegen tőkét egyáltalában alkalmazhatnak-e, igen, vagy nem ? és e kérdésben kontroverz határozatok is voltak, míg végre a közigazgatási bíróság a 21. számú döntvényében egy oly határozatot hozott, amely nemcsak abban a kérdésben határozott, hogy vájjon idegen tőkét használliatnak-e, hanem abban a kérdésben is, hogy vájjon az itt megállapított 8, illetve 2 koronán felüli nagyobb összeget szedhetik-e tagjaiktól betét czimén. A lényeges, ami ebben a kérdésben fontos, az idegen tőke felhasználására vonatkozó rész. E kérdésben a közigazgatási bíróság kimondotta azt,- hogy a szövetkezetek, ha az ebben a törvényben megállapított kedvezményt igénybe venni akarják, idegen tőkét nem használhatnak fel, kimondotta egyúttal azt is, hogy mit nem tekint idegen tökének. Ez a döntvény, hogy itt is a történelmi menetet leszögezzem, 1902-ben hozatott. Ezzel szemben 1909-ben, amikor a régi törvénynek ezt az intézkedését az 1909. évi VIII- t.-cz. 19. §-ában átvette, épen annál a kontroverziáuál fogva és épen a közigazgatási bíróság döntésének hatása alatt, egy oly rendelkezést vett fel, amely a közigazgatási bíróság gyakorlatának megszüntetését kell hogy maga után vonja, vagyis, amelyből kell hogy következzék, hogy a szövetkezetek idegen tőkét is . használhatnak. Hantos Elemér: Helyes! Springer Ferencz: Ez az én okoskodásom különösen megáll, ha szembe helyezzük az 1909 : VIII. t.-czikkről szóló javaslatot, amely nem volt egybehangzó azzal a szöveggel, amely