Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-661

epíember 14-én, csütörtökön. 158 661. országos ülés 1916 sz, biztosithatónak, ha gazdasági viszonyainkat egészen önállóan rendezhetjük, ha áttérhetünk gazdasági életünk indusztrializálására, nagyon sajnálom, de Szterényi József t. képviselőtársam mai felszólalása sem tudott eltéríteni azon felfogásomtól, hogy félek, nagyon félek Mitteleuropától, nemcsak politikailag, de gazdasági tekintetben is. (Helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház! Áttérve beszédem tulajdonképeni témáira, ismétlem, örömmel konstatálom, hogy a parlament a háború huszonhatodik hónapjában végre reátér arra a kötelességére, amelyet szerintem a háború első pillanatától fogva kellett volna teljesítenie, hogy erősen kritizálva ellenőrizze a kormány és a közös ministerek tevékenységét. Elérkezett az ideje, hogy most ezekről a kérdésekről beszéljünk és a közfelfogásban is bizonyos visszhangra talál ez a kötelezettségünk. Ennélfogva én igenis bele kívánok menni az itt felmerült témák egynéhányába. Ami elsősorban gr. Andrássy Gyula t. képviselőtársam indítványát illeti, utalhatok arra, hogy itt a házban már néhányszor felhoztam, hogy tulajdonképen az 1867: XII. t.-cz. rendelkezései meg vannak sértve. Ezért egész röviden csak konstatálhatom azt a tényt, hogy az 1867. évi XII. t.-cz. egyik legelső alapfeltétele az, hogy Ausztriában alkotmányos, jiarlamentáris kort mányzat uralkodjék. Elődeink, élükön Deák Ferenczczel, igen jól tudták, mit tesznek, igen bölcs előrelátással vették be az 1867: XII. t.-czikkbe azt, hogy Ausztriával csakis mint alkotmányos állammal szemben vagyunk a közös ügyeknek elintézésére nézve közösségben. Most látjuk, mennyire igazuk volt elődeinknek, mert amikor elérkezett a világháború, amikor a törvényhozásnak legerősebben helyt kellett volna állania a törvény szentsége mellett és a két állam érdekeiért, akkor azt látjuk, hogy az 1867: XII. t.-cz.-be lefektetett alapelv csődöt mondott. (ügy van! JJgy van! a baloldalon.) Csődöt mondott, mert olyan esernyőt, amelyet csak összegöngyölítve, szép időben lehet használni, ha pedig az eső esik, félre kell dobni, olyan esernyőt senki sem kívánhat. Mi pedig így vagyunk az 1867: XII. t.-cz.-kel. Amig simán ment minden, amíg a clelegácziók csak arra valók voltak, hogy egy pár szónoklat elhangzása után ekszpeditive elintézzék a közösügyi kiadások tételeit és azután alaposan megvendégelve udvari és ministeri ebédekkel a parlament előkelőségeit egy gunymosolylyal hazaküldik, addig az 1867: XII. t.-cz.-nek a delegácziókra vonatkozó rendelkezései fényesen beváltak. Akkor, amidőn a közösügyek, a hadügy, a külügy vezetésének olyan óriási fontossága van, amidőn a monarchiának, mondhatnám a dinasztiának és Magyarországnak egész jövőjéről ós ekzisztencziájáról van szó és ezen ekzisztencziának intézésében elsősorban nem a magyar kormány, hanem a közös ministerek vannak hivatva vezetőszerepre, akkor az egész parlamenti masina megszűnt működni, csődöt mond, felborul. Engedelmet kérek, nekünk ez ellen több szempontból állást kell foglalnunk. Nekünk vannak kötelességeink Ausztriával szemben. Nem az osztrák kormánynyal szemben, hanem az osztrák népekkel szemben. Konstatáltatott itt a házban is a napokban, hogy Ausztriában igen erős a hangulat Magyarország ellen. Miért? Azt mondja a ministereinök ur, hogy a közélelmezés kérdése miatt. Bizonyára annak is van valami kis oka, de ha van, talán azért van, mert a mélyen t. kormány kissé kevéssé előrelátóan intézte az egész közélelmezési ügyet. Dg van ennek az ellenszenvnek mélyebbre ható oka is és ez abban áll,. hogy Ausztriában Magyarországot gróf Tisza István ministerelnök ur személyében látják és az ő személyében látják azt a tényezőt, azt az erőt, amely megakadályozza, hogy Ausztriában a parlamenti apparátus működésbe jöjjön, mert igen jól tudják mindazok, hogyha a ministerelnök ur azzal az erővel, azzal a hatással, amelylyel az osztrák ministereinökre és a közös minister urakra bir, akarná a parlamentarizmus működését, akkor akaratát keresztül is vihetne. A ministerelnök ur azonban nem akarja ezt; hiszen láttuk, hogy az Andrássy-féle indítványt sem fogadja el és ezért ebben látja Ausztria, hogy Magyarország akadályozza meg odaát a parlamentarizmus működését. Ez igy van, t. képviselőház, mert mi ugyan jól tudjuk a statisztikai hivatal hivatalos adataiból is, hogy a választók összességének száma akik a t. többségre szavaztak, kisebbségben volt, szemben ama választók számával, akik a kisebbségi pártok összességére adták le szavazatukat. Ezt mi itt belül tudjuk és azt is tudjuk, hogy a néphangulat többsége bizonyára nincsen a kormány háta megett, Ausztria azonban Magyarországban egy többséget lát és látja a teljhatalmú ministerelnök urat, akinek az akarata dönt mindenben, abban is, hogy Ausztriában parlamentarizmus működjék-e, igen vagy nem? Ezért kötelességünk nekünk az 1867 : XII. t.-cz. illető szakaszának, a múltkor idéztem és fel is olvastam, végrehajtását követelni, ezért kötelességünk követelni, hogy Ausztriában a parlamentet hívják össze és az küldje ki a delegácziókat. Nekünk kötelességünk, mikor elnyomják az osztrák nép jogait, abban a keretben, amelyben az 1867 : XII. t.-cz. nekünk erre jogot ad, az osztrák nép joga érdekében fölszólalni és nagyon szeretném, ha a félhivatalos közlések, amelyek a parlament szónoklatait tovább adják, e tekintetben kevésbbé czenzuráznának, hadd tudja meg Ausztria népe nemzetiségi és valláskülönbség nélkül, hogy igenis itt, erről a helyről sürgetjük az osztrák alkotmányos állammal való érintkezést. Ami a delegácziók összejövetelét ületi, arra jobb argumentumot senki nem szolgáltatott,