Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-661

ptember 14-én, csütörtökön. 15% 661. országos ülés 1916 sze aranykészlete is egységes fedezetnek fog tekintetni az angol nemzeti bank vezetése alatt. Ez a körülmény tehát arra utal minket, hogy gazdasági kérdéseinket a szövetséges államokkal még a békekötés előtt teljes mértékben rendezzük, hogy a békekötés idején teljesen egy érdekközösségben álljunk gazdasági tekintetben is, tehát elsősorban Németországgal és másodsorban Bulgáriával és Törökországgal. És itt méltóztassék megengedni, hogy kitérjek a Németországgal való gazdasági viszonyunkra, arra a nagyfontosságú kérdésre, amelyet a t. házban már több izben szellőztettek és amelylyel kapcsolatban gróf Batthyány Tivadar t. képviselőtársam ismételve volt szives reám hivatkozni, illetőleg ebben az ügyben elfoglalt álláspontomat érinteni. Előrebocsátom, hogy a háború előtt is tisztán gazdaság-politikai szempontból a Németországgal való legszorosabb gazdasági viszonynak voltam hive. Nem mai keletű ez az állásfoglalásom, évek bosszú sorára nyúlik vissza. Következetesen foglalom el ezt az álláspontot, melyet politikailag, de különösen gazdaságilag is megokolok. Ettől a lehetőleg szoros kajjesolattól várom bizonyos átmeneti nehézségek leküzdése után a magyar gazdasági életnek megújhodását, gazdasági viszonyainak megerősödését. Ezt előrebocsátva, mint a magam egyéni álláspontját, legyen szabad a megoldási kérdések egy részének rövid taglalásához nyúlnom. Es tartozom ezzel épen magamnak azért, mert t. képviselőtársam gróf Batthyány Tivadar ugy állította be egyik beszédében, mintha én a teljes vámuniónak volnék a szószólója. Gr. Batthyány Tivadar: Nagybecsű brosúrájában mint első ideális alternatívát. Szterényi József: Ha lehetséges volna, hogy teljes vámunióban legyünk Németországgal, t. i. vámsorompók nélkül, ha lehetséges volna közjogilag, alkotmányjogilag, a szuverenitás szempontjából, államiságunk megóvása, állami függetlenségünk teljesen érintetlen hagyása mellett, akkor azt tartom, ez volna az ideális megoldás. Ez hozná azokat a gyümölcsöket a magyar gazdasági élet számára, amelyek előttem állottak akkor, amikor ezt az álláspontot ilyen értelemben és ezzel a fentartással képviseltem. De minthogy ez teljes lehetetlenség, mert fel kellene adni állami önállóságunkat az egész kereskedelmi politika terén, mert le kellene mondanunk szuverenitásunkról teljes mértékben, önként ^értetődik, hogy ez a megoldás lehetetlen. Hogy pedig ezt az álláspontot nemcsak itthon, hanem ott is képviseltem, hol ezt a kérdést illetékesen tárgyaltuk, t. i. 1915 nyarán Németországban a középeurópai közgazdasági egyesületeknek tanácskozásán, erre nézve legyen szabad egy rövid német idézetet felolvasnom, (Halljuk! Halljuk!) melylyel ottani álláspontomat igazoltam. (Olvassa): »Wir habén die Befürchtung, dass in politischer Beziehung einer Zollunion — sei es mit, sei es ohne Zwischenzollinie — sehr grosse Schwierigkeiten im Wege stehen würden, denn erstens müsste dabei unsere staatliche Selbständigkeit in handelspolitischer Beziehung ganz aufgegeben werden, und zweitens würde eine solche Lösung grossen Verf assungsschwierigkeiten begegnen, was die staatliche Selbständigkeit anbelangt, sei es mir gestattet darauf hinzuweisen, dass eine Zollunion die Abdikation des selbständigen Verfügungsrechtes der einzelnen zollvereinten Staaten bezüglich der ausswärtigen Handelspolitik verlangt; dass die Eeststellung des Zolltarifs, der Abschluss von Handelsverträgen, ja selbst die diplomatische Vertretung von Handelsinteressen nicht mehr im Bereiche des einzelnen Staates bleibt, dieser muss einfach seine Souverainität in diesen Beziehungen aufgeben. Ist es nun wahrscheinlicb, dass eine G-rossmacht von ihrer handelspoHtischen Staatshoheit, von der diplomatischen Vertretung ihrer Handelsinteressen abdizire.« »Eben deshalb müssen wir ehrlich und offen die Frage aufwerfen, ob es im Interessé unseres politischen Bündnisses gelegen wäre diese Eorm einer wirtschaftlichen Annaherung mit ihren zahlreichen, teilweise fást unüberbrückbaren Schwierigkeiten zu wählen, welohe so viele Grefahren für dieses Bündniss in sich bergen kann, oder ob nicht der Vorschlag der preferentiellen Zölle den wirklicben Verhältnissen entsprechender wäre, und den Interessen der drei Wirtschaftsgebiete besser entsprechen würde?« Ezen álláspontom alapján, melyet mint az akkori közös tanácskozás előadója elfoglaltam, a középeurópai közgazdasági egyesületek elejtették az unió eszméjét és tervét, és egyhangúlag a preferencziális viszony mellett foglaltak állást. Ezzel végeztem a vámsorompó nélküli unió kérdésével, ós az e tekintetben elfoglalt állásponttal. Marad a második megoldási mód: a vámunió közbenső vámvonallal. Ezt az eszmét Ausztriából lanszirozták, ezt a javaslatot onnan támogatták, és ezzel a javaslattal szemben mi magyarok, kik ebben a kérdésben tárgyaltunk és tárgyalunk társadalmi szervezetekben, kik propagáljuk a legmesszebbmenő gazdasági kapcsolatot Németországgal, azt az állásjjontot foglaltuk el, hogyha az államjogi, ha az alkotmányjogi nehézségek leküzdhetők lennének, amint hogy nem küzdhetők le, akkor gazdasági szempontból az uniónak nem volna akadálya, de egy feltétel mellett, ha ugyanoly vámsorompó, mint amilyen Ausztria és Németország közt áll fenn, felállíttatik Ausztria és Magyarország közt is. Ez a logikus, de mert nem lehetséges, tehát a közbenső vámvonallal biró unió sem lehetséges. Gr. Batthyány Tivadar: Hála Istennek! Szterényi József: Azt méltóztatik mondani,