Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.
Ülésnapok - 1910-661
661. országos ülés 1916 szeptember 14-én, csütörtökön. 153 hála Istennek. Én tisztelem az egyéni véleményt, de a magam véleménye mellett, maradok. Gr. Batthyány Tivadar: En is az enyém mellett! Szterényi József: Hogy végezzek ezzel a kérdéssel, ismételten utaltatott Naumannak Mitteleuropa czimii könyvére és ismét oly beállítással, mintha Naumann felfogásával bárki is közülünk azonosítaná magát, t. i. azzal, ami az Oberstaatra és hasonlókra vonatkozik. Tartozom az igazságnak azzal, hogy a bajtársi szövetség megalakulása alkalmával maga Naumann, ez a kiváló német politikus és igazán ideális férfiú, helyesbítette az Oberstaat fogalmát, kijelentette, hogy nem abban a vonatkozásban érti, hogy legyen alárendelt állam. Németországgal szemben és tiltakozott az ellen, hogy neki ez imputálható legyen. Ezzel a felfogással szemben legutóbb is a német közvélemény előtt foglaltam állást, amire nézve leg) r en szabad ismét egy idézetet felolvasnom és ezzel végzek az idézetekkel, bocsánatot kérve, hogy a t. házat ezzel terhelem. Szembeszállottam azzal azon az alapon, hogy a lehető szoros gazdasági közeledést szükségesnek tartom, de az érdekelt államok állami önállóságának teljes megóvása mellett. Egy füzetem jelent meg: »Problem der Schaffung Mitteleuropas« vom Gesichtspunkt der ungarischen Interessen«. amelyben röviden a következőkben foglalom össze felfogásomat. (Olvassa): »Kein neues Staatengebilde soll Mittoleuropa werden, sondern ein Gebilde aus Staaten soll es sein, aus Staaten mit unbeschränkter Souverainität, derén nationale, politische und wirtschaftliche Interessen sich an einander knüpft. Aus Staaten mit vollkommener Selbständigkeit soll es bestében, welche allé ihre Eigenart an sich bewahren, nur gemeinsain ihre identischen Interessen verfolgen. Aus Staaten muss es bestehen, derén Lebensinteresse es erfordert, sich einander anzuschliessen, derén Zusammenschluss nicht nur Selbstzweck ist,' sondern eine "Weltnotwendigkeit darstellt, die möglichste Sicherung eines dauernden Friedens.« Ez az én nézetem és álláspontom a középeurópai egyesülés kérdésében. Meggyőződésem, ismétlein, hogy a mi összes politikai és gazdasági érdekeink Németországhoz kapcsolnak minket, a mi magyar nemzeti politikánk követhetése a Németországhoz való csatlakozást követeli. A németség Németországban ugyanannak a veszedelemnek van kitéve Oroszország részéről, mint itt mi, a magyarság és ugyanazzal a veszedelemmel fenyegeti Ausztria németségét Oroszország tiilhatalma, ha annak nem vetnek gátat. Ez az a szempont, amelynek a mi politikánk gerinczét kell meggyőződésem szerint képeznie, képezi is. Ebben vajmi kevés véleménykülönbség van közöttünk, tudtommal igen kevesen vannak eltérő véleményen. Meggyőződésem az, hogy amint a hatalmas Németország támogatását bírjuk a mi politikai irányzatunkban, magyarKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXII. KÖTET. ságunk, nemzeti fejlődésünk megerősítését szolgáljuk, ha arra a nagy államra támaszkodhatunk, kívánva más oldalon azt, hogy a velünk egy uralkodó alatt álló szövetséges államban viszont a német irányzat kerüljön túlsúlyra, a német irányzat, amely alapját képezte a 67-es kiegyezésnek, lehessen ott az alap, itt pedig a magyar nemzeti szupremáczia. Ezzel körülbelül el is hagyhatom teret, amelyet beszédem első része képez, t. i. a béke számára előkészíteni a külügyi helyzetet. Itt csak röviden vissza szeretnék térni gróf Serényi Béla t. barátomnak ma délelőtt hangoztatott nagyon helyes állítására, amikor ugyanabban az eszmemenetben, hogy Németországgal kell nekünk szorosabb gazdasági viszonyban lennünk, hangsúlyozta azt, hogy annyit fogunk érni a szövetségben Németország számára, amennyit neki gazdaságilag nyújthatunk, vagyis más szavakkal: Németországnak érdeke a mi megerősödésünk, a mi érdekünk a német piaezon Oroszország helyettesítése. Amily mértékben ezt a két szempontot ki fogjuk elégíthetni, abban a mértékben fog természetszerűleg erősödni ez a mi viszonyunk és abban a mórtékben fog természetszerűleg növekedni a mi értékünk Németország számára. Azért teljesen téves, illetőleg egyoldalú az a magyarázat, amelyet sok oldalról adtak ennek a közeledési kérdésnek, mintha Németország azáltal, hogy minket mezőgazdaságunk fejlesztésére serkent, talán azt akarná kifejezni, ami a régi osztrák álláspont volt, de ma már szintén nem az. hogy mi csak éléskamra legyünk, de iparilag ne fejlődjünk. Nem, sokkal erősebb a német gazdasági szervezettség, sokkal tisztábban lát Németország irányadó közvéleménye ezekben a kérdésekben, semhogy minket egyoldalú mezőgazdasági fejlődésre akarna utalni. 0 a maga szempontjából természetszerűleg hangsúlyozza, hogy mi helyettesítsük az ellenséges Oroszországot odavaló bevitelünkben, de ipari fejlődésünket nem kívánta, nem kívánhatja érinteni, mert minél erősebb lesz itt az indusztria, annál nagyobb lesz a német és osztrák behozatal iparczikkekben ide. Hiszen évtizedes tapasztalat, hogy minél nagyobb valamely államnak inclusztriája, annál nagyobb oda az indusztriális bevitel is a munkamegosztás természetes elvénél fogva. Ezzel áttérek felszólalásom második részére, amely ugyancsak gazdasági természetű, de semmi kapcsolatban a külpolitikával nincs, kapcsolatban egyes-egyedül hadügyi érdekekkel, illetőleg katonai szempontokkal van. Mint ilyen tehát ismét a delegáczióban való megvitatást igényel, ismét egy ok arra, hogy gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársam indítványát elfogadjuk, a delegácziót összehívjuk. Ez a tér a sokat vitatott, a sokat emlegetett hadseregszállitás. Nem fogok itt arról a kapkodásról, arról a rendszertelenségről, arról a száz- és százmilliód
