Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.
Ülésnapok - 1910-661
661. országos ülés 1916 sz< fenn. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Rakovszky István : Ma nem merik a darabontokat behozni! Gr. Serényi Béla: Az csak ugy tartható fenn, hogy az ország szenved tőle és mi mindnyájan szenvedünk, kik a békés nyugodt fejlődést, a parlamenti békét és az egyetértést akarjuk. (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék, t. ellenzék, engem meghallgatni. Méltóztatik azt hinni, hogy a háború után azok a szektorok, amik ma vannak a magyar parlamentben, fentarthatók lesznek ? Olyan naiv valaki, hogy azt hiszi, hogy itt fog a munkapárt végződni, ott az alkotmánypárt és a függetlenségi párt kezdődni ? (Halljuk ! Halljuk !) Azt méltóztatik gondolni, hogy azok a gyalázatos fizetésből élő, nyomorult hivatalnokok, altisztek és munkások, akik végigszenvedték benn az országban ennek a háborúnak összes mizériáit, akiknek gyermeke koplalt, akinek gyermeke mezitláb járt és fázott, akiknek felesége a háború alatt nyomorgott, azt méltóztatik hinni, hogy ezek valakire ebben a házban szavazni fognak ? Az balrább fog ülni, mint az urak ülnek a szélsőbaloldalon, (ügy van! Ugy van ! Nagy taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sümegi Vilmos : Akkor már nem használ a sópénz ! Elnök : Kérem Sümegi Vilmos képviselő urat, szíveskedjék csendben lenni. (Zaj és közbeszólások a baloldalon.) Gr. Serényi Béla: Azt méltóztatik gondolni, hogy azok, akik Erdélyben elvesztették vagyonukat, azok a meglévő pártok bármelyikére szavazni fognak % (Helyeslés a baloldalon.) Kérem, komolyan kell venni a kérdéseket, komolyan kell venni a parlament helyzetét. Az ellenzéknek sincsen igaza, mert ha azt hiszi, hogy a nép megelégszik azzal, hogy szavazati jogot adnak . . . Pető Sándor: Először az kell. (Felkiáltások balfelől: Szavazati jogot a népnek!) Gr. Serényi Béla : . . . a nép tömegei követelni fognak olyan társadalmi, szoeziális és gazdasági intézkedéseket, amelyek bajaikon segítenek. (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sümegi Vilmos: Jogot és kenyeret ! (Zaj balfelől.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Gr. Serényi Béla : Németországban két nagy konczepczió volt. Az első : mindent elkövetni a háború megnyerésére ; a második : otthon szoeziális és gazdasági fejlődésre törekedni. (Ugy van ! balfelől.) Tagadhatatlan, hogy nálunk nem egy pártnak bűne, hanem az egész parlamentnek bűne, hogy teljes stagnálás uralkodik a belügyi kérdések terén. (Ugy van! a báloldalon.) Héderváry Lehel: Közegészségügy szempontjából ! Nagyobb a gyermekhalandóság, mint valaha. (Zaj.) Elnök: Kérem Héderváry képviselő urat, ne társon parallel beszédet. Gr, Serényi Béla: Én nekem teljesen izolált űembev 14-én, csütörtökön. 135 állásom van, én jobbra is, balra is megmondhatom a véleményemet, mert ebből nekem semmiféle konzekvencziákat senkivel szemben sem kell levonnom. Én azért léptem ki a munkapártból, hogy végre-valahára teljesen szabadon, minden bilincstől menten elmondhassam véleményemet. (Helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Posgay Miklós : Hány lesz még ilyen bátor ember a munkapártban ? Gr. Serényi Béla: Senki sem fog követni. Mindenkit arra fogok kérni, hogy ne kövessen engem, hanem hagyjon engem magamra, mert én nem tartom az ország érdekében levőnek, hogy most kilépések történjenek, hogy húsz, esetleg harmincz . . . Andrics Tivadar: Senki sem fogja követni! Okolicsányi Lajos: Egy sincs! Rakovszky István: Azt tudjuk! (Zaj és közbeszólások a jobb- és a baloldalon.) Elnök : Kérem Kakovszky István képviselő urat, ne méltóztassék zavarni a szónokot. Ábrahám Dezső (közbeszól). Elnök : Kérem Ábrahám Dezső képviselő urat. szíveskedjék csendben maradni. Most gróf Serényi Béla képviselő urat illeti a szó. Gr. Serényi Béla : Az ország érdeke ma az, hogy fogjunk össze valamennyien és küzdjük le a nagy veszedelmeket. T. ministerelnök ur, nekem mélyen fájt, hogy a háborúnak kezdetén, vagy nem tudom hányadik hónapjában meghiúsultak a konczentrácziós kabinet létrehozására irányuló kísérletek. Mindazok, akik helyesen gondolkozunk erről a kérdésről, — és én nem képviselőkről beszélek most, hanem a széles publikumról, amelynek szintén van szava az ország ügyeinek vezetésére — élénken fájlalták, hogy a konczentráczió nem sikerült. Nem lehet sem az egyik oldalról, sem a másikról szemrehányást tenni, hogy nem tettek kísérleteket arra, hogy a dolog sikerüljön. Ha pedig ennek, a konczentrácziós kabinetnek akár személyi, akár tárgyi akadályai voltak, mindenesetre nagy kár, hogy nem történtek komoly lépések ezek elháritása érdekében. Én megmondom a ministerelnök urnak, hogy Magyarországon mik a nagy hibák a belügyi kormányzat szempontjából. A legnagyobb hiba az, hogy kevés a ministerium és túlnagy a czentralizáczió. Amikor minister voltam, a pénzügyminister urnak proponáltam, hogy legalább egy vagy két ministeriumot kellene alakítani. Nálunk ugyanis az a baj, hogy minden képviselő és a jjublikum minden tagja magával a ministerrel akar beszélni, a minister idejét privát dolgok foglalják le, ugy hogy az adminisztráczióra alig marad idő annyi, amennyi az ügymenet áttekintésére szükséges. A ministeriumok szaporítása jelentené a jobb és a gyorsabb adminisztrácziót és jelenti másodszor több embernek a hatalomban való részesítését. Kozma Andor: Ez a fontos ? Rakovszky István : Igaz szó! (Felkiáltások balfelől: Koboz krónikája!)
