Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-661

130 661. országos ülés 1916 szeptember li-én, csütörtökön. nem lehet. Más szavakkal: leket politikát csinálni stratégiával is. Nem irreleváns az poütikailag, hogy melyik ellenségünket verjük meg legjobban, melyik ellen irányítjuk főleg támadásunkat; Ezek előrebocsátásával kijelentem, hogy igenis nagyon aggályosnak kell tartanom politikai szempontból azt, hogy a hadvezetést egészen kiadtuk saját kezünkből. Ne tessék engem félreérteni, azért hangsúlyozom ezt a szót: politikailag, mert azt, hogy Hindenburg, a bevált, kiváló hadvezér vette át a hadvezetést, hogy a legfőbb stratégia az ő kezeiben fut össze, harczászati szempontból igen előnyösnek tartom. Mert természetesen sokkal előnyösebb, hogyha egy rátermett ember kezében van az egész ügy, mint oly hadvezetőség kezében, amely iránt a bizalom megrendült. De a dolognak politikai jelentőségét nem lehet lekicsinyelni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Hogy a külügyministerium és a hadügyministerium közt nincs meg az a harmónia, amely szükséges volna, ezt egy múltkori interpellácziómban igyekeztem megvilágítani. Igaz ugyan, hogy ténybeli adatokkal nem rendelkeztem nagyobb számmal, nem tudtam itten frappáns dolgokat felhozni, de azt hiszem, már akkor is sikerült részben meggyőznöm a házat, hogy ez tényleg fennáll, mert a ministerelnök ur sok kérdésemre nem is adott választ. Tegnap pedig gróf Andrássy Gyula és Rakovszky István t. barátaim itt a házban nyíltan elmondták azt, hogy a külügyminist er ur legnagyobb sajnálatára kénytelen volt őszintén bevallani a bizalmi tanács tagjai előtt azt, hogy nem képes a katonai körök bizalmát magának megnyerni oly irányban, hogy tájékozva legyen a katonai kérdések felől. Rakovszky István : A hadi helyzetről! Gr. Károlyi Mihály: De hogyan lehetséges valakinek külügyeket vezetni, ha nem ismeri annak az abc-jét, az alapját : a hadvezetőség egyes lépéseit és főirányelveit. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Visszatérek előbbi tételemre. Ha áll az, hogy a külügyminister nem tud összeműködni a mi hadügyi vezetőségünkkel, akkor hogyan remélhető, hogy összeműködni tudjon egy idegen hadvezetőséggel ? (Igaz I ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hogy a mi hadvezetőségünk olyan stratégiát folytatott, amely esetleg nem felelt meg a külüg3n kormány politikájának, ez az eshetőség fenforgott. De mennyivel inkább fenforog ez az eshetőség akkor, ha egy idegen hatalommal állunk szemben. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Az érdekközösségnek is megvannak a maga határai, még a legszorosabb szövetséges viszonyban levőkkel is. Tudjuk azt, hogy Németországnak sokkal messzebb terjedő érdekei vannak, mint nekünk. Ismerjük berkn-bagdadi érdekeit. Ilyen körülmények között természetes ez az aggály, hogy vájjon azokat az ellenségeket fogjuk-e elsősorban legyőzni, vájjon azok ellen fogunk-e leginkább hadat viselni, akik a mi ellenségeink. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Abba'aténybe, hogy a hadvezetés legnagyobb részét Hindenburg vette át és hogy Teschen ki lett kapcsolva, abba csak akkor lehetne belenyugodni, ha elsősorban olyan külügyministerünk volna, aki tud imponálni és irányítani és ha olyan külügyi és hadügyi kormányunk volna, amelyet felelősségre lehet vonni akár a delegáczió utján, akár a parlamentben. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Nem akarok itt olyan dolgokat imputálni, mintha Németország egyenesen a mi érdekeink ellenére akarná stratégiáját vezetni ; de az természetes, hogy elsősorban inkább a saját érdekeit fogja tekintetbe venni, mint a mienket. Ezt nem lehet letagadni. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) De nemcsak a térben, hanem az időben is lehetnek különbségek. Ugy értem ezt, hogy nemcsak annak a lehetősége van meg, hogy a mi szemünkben valamelyik frontnak nagyobb jelentősége van, mint a németek szemében, hanem az időben is lehet különbség. Németországra nézve más lehet az az időpont, amikor őrá nézve a béketárgyalások megkezdése legalkalmasabb, mint miránk nézve. Már pedig, hogy melyik időpont legalkalmasabb a mi érdekeink szempontjából a béketárgyalások megkezdésére : annak megítélésére elsősorban mi vagyunk kompetensek. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Megengedem, hogy erre nézve köthetünk kompromisszumokat a szövetséges állammal, de lehetetlenség a direktívát teljesen átadnunk egy másik állam kezébe. Már pedig ilyen külügyministertől, aki még azt sem tudja elérni, hogy a saját hadvezetőségünk tájékoztassa őt a stratégiai helyzetről, hogyan várhassuk el azt, hogy majd Hindenburgot irányítsa, Hindenburgnak irja elő, hogy hol és mit csináljon ? (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Am nemcsak a háború alatt, de a háború után is fontos dolog, hogy akcziószabadságunkat és szabad kezünket fentartsuk. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én a háború előtt is kifogásoltam, hogy külügyi kormányunk túlságosan egyoldalú politikát folytat és nem eléggé biztosítja a mi szabad kezünket. Én a szövetségi hűséget nem abban látom, hogy minden irányban és mindenképen megkössük a magunk kezét. Bárkivel is legyünk szövetségben: a szövetségi hűséget meg kell tartani, de azért politikai akcziószabadságunkat fenn kell tartanunk. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mondom, sokszor tapasztaltam és kifogásoltam ezt a hibát már a múltban is. A jelenben mélységes aggály fog el akkor, amikor azt látom, hogy most a szövetséges viszonyt más alapokra akarják helyezni, olyan alapokra, hogy ez a viszony még sokkal szorosabb legyen, mint aminő a múltban volt. Eddig is az volt az állapot, hogy mi mindig azt tettük, amit Berlin parancsolt nekünk. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Ha most ilyen szerződést kötünk, ilyen viszonyba lépünk Németországgal, ha eleve lehetetlenné teszszük azt, hogy szabad kezünket lentartsuk, hogy szabad politikát