Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-661

661. országos ülés 191& szeptember lí-én, csütöríÖkÖTí. 129 iránt az egész magyar nemzet bizalommal viseltetik ? (Helyeslés balfélöl.) E nélkül ez egy talmi parlament! (Igaz! Vgy van! halfélől.) Ha minderre azt felelik nekem az urak, hogy az indirekt ellenőrzés némileg megvan a ministerelnök úron keresztül, erre azt mondom, hogy ez nem elegendő, mert ha elegendő volna, akkoT nem alkottak volna delegácziókat; (Igaz! Vgy van ! baljelől.) akkor az egész intézménynek nem lenne létjogosultsága. Ez a legkisebb ellenőrzés olyan csekély, hogy erről azt állitani, hogy ez elegendő, hogy ez megfelel a parlamentáris eszmének : nem lehet. (Igaz! Vgy van! bal felől.) T. képviselőház ! Gyors léptekkel közeledik a leszámolás nagy ideje. A háborúnak harmadik esztendejét élj üli és bármily pesszimisták volnánk is a háború időtartalmát illetőleg, azt kell, hogy lássuk, hogy soká, nagyon soká nem tarthat. (Helyeslés.) Nem az a legfontosabb ma, hogy mi a külügyi kérdésben kritikát gyakoroljunk a múltra vonatkozólag, hanem ennél sokkal fontosabb az, hogy a jövőre nézve irányitó szerepünket biztosítsuk. (Helyeslés baljelől.) A parlament épen ezen lehetetlen viszonyok folytán, azáltal, hogy a delegáczió szünete], hogy a külügyminister szavát nem halljuk, a legnagyobb tájékozatlanságban, sötétségben van és egyáltalában nem tudja, hogy milyenek azok az uj politikai irányelvek, amelyek a jövőre vonatkozólag fontosak. A ministerelnökhöz ismételten intéztem kérdéseket a háború végezel ját illetőleg. Ezen kérdésekre a ministerelnök ur mindig kitérő választ adott. Akkor, mikor Berchtold gróf megbukott és utána Burián báró következett, a ministerelnök ur egy válaszában azt mondotta, hogy ez a személyi változás irányváltozást nem jelent. Azt elhiszem, hogy a Ballhaus-Platzon irányváltozás után nem sóvárognak; legjobban szeretik a régi nyomokat taposni, a ezopf-politikába szerelmesek és ezt nem szivesen hagyják el. (Igaz! Vgy van! balfelől.) De bármennyire szeretné is a külügyministerium továbbra is azokat a régi elveket követni, ez ma már lehetetlen, mert a tények olyan helyzetet kreáltak, hogy a külügyi kormány ugyanazt a politikát már nem folytathatja. Ezt az események lehetetlenné tették. A hármasszövetség, amely egyik fődogmája volt külügyi kormányunknak, megbukott. (Igaz! Vgy van ! balfelől.) Akkor pedig nem lehet azt mondani, hogy »én itt irányokat nem változtatok* ; a • külügyministernek lehetetlen kitérni az elől, hogy ebben a megváltozott világban teljesen uj irányelveket ne kövessen. Ezeket az irányelveket mi nem ismerjük ; halvány sejtelmünk sincs, hogy mi a külügyi kormány ezélja a jelenben és a jövőben. (Igaz! Vgy van ! balfelől.) De a hármasszövetség bukása folytán teljesen megváltozott a mi viszonyunk Németországgal szemben is a háború alatt. A monarchia és Németország közti viszony teljesen más most, mint a háború előtt. Nem akarom részletezni, hogy reánk nézve előnyös-e ez vagy sem, de ezt a tényt nem lehet tagadásba venni. EÉPVH, NAPLÓ. 1910—1915. XXXir. KÖTET. A tradiczionális Weiterwurstlizásnak is megvan a maga határa, örökké struczpolitikát nem lehet követni. Nekünk a lényeges dolgokat tudnunk kell a külügyre vonatkozólag. Ezért az a kívánság, hogy a delegáczió összehivassék, nem bakafántoskodás, nem paragrafusokon lovaglás, nem azt jelenti, hogy mi tisztán gáncsoskodásból akarunk itt kellemetlenséget okozni Ausztriának, a kormánynak vagy ministerelnökének ; hanem itt olyan lényeges, életbevágó kérdésekről, a nemzet egész sorsáról van szó, hogy teljes lehetetlen, hogy itt mi hallgassunk. Nem tujduk, pedig tudnunk kell, mert a jövő szempontjából igen fontos : milyen megállapodások történtek a háború alatt pl. Németországgal a háborút követő időre vonatkozólag. Nem tudjuk, mi van a lengyel kérdéssel, mily állapotban van az. Ábrahám Dezső: Még Burián sem tudja! Gr. Károlyi Mihály: Nem tudjuk, milyen megállapodás történt Bulgáriával. Csak azt tudjuk, hogy nagyon fontos megállapodásoknak kellett történni. E megállapodások a háború alatt talán meg is változtak, az eredeti megállapodások talán már nem is állanak fenn. Most, hogy Bulgáriának beavatkozására szükség volt, talán az az -öt napi huzavona, mely alatt Bulgária nem üzent háborút, talán épen azzal függ össze, hogy föltételekhez kivánta kötni a maga további közreműködését. Hát mik ezek a föltételek ? Hiszen mindig állítjuk és hangoztatjuk, mily nagy befolyással van a balkáni helyzetre és a monarchia jövő sorsára az, hogy ott a viszonyok miként rendeztetnek. És most, amidőn e kérdések mind aktuáüsak, ne érintkezzünk a külügyministerrel, ne nyilvánítsuk bizalmunkat, vagy bizalmatlanságunkat iránta ? Ez teljes lehetetlenség. (Vgy van! Vgy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen, tisztelt ház, nagyszámú hasonló esetet tudnék felhozni, amely ennek Magyarországra nézve nemcsak politikai szempontból való fontosságát, de azt, hogy egyenesen életföltételt képez, igazolhatja. Az egész balkáni kérdés, az egész délszláv kérdés, Szerbia kérdése, hogy mi fog Szerbiával történni: Magyarországhoz fog-e csatoltatni, vagy sem, milyen részeket fog kapni belőle Bulgária, milyen lesz a jövő Szerbiának összealkotása, — mind oly életbevágó kérdések, amelyekre kell, hogy felvilágosítást kapjunk, amelyeimé] kell, hogy irányító szerepünket teljesítsük. T. ház ! Most egy igen kényes kérdést akarok érinteni. De mielőtt ezt tenném, szükséges, hogy hadvezetőségünkről egypár szóval általánosságban megmondjam véleményemet. (Halljuk! Halljuk!) Gróf Apponyi Albert igen tisztelt barátom gyönyörűen, a legklasszikusabb módon adta elő hadvezetőségünknek a háború alatt elkövetett hibáit. Nekem ehhez hozzátenni valóm nincs. Teljesen osztozom az ő felfogásában, hogy itt nagy hibák történtek és ezeket itt újra felsorolni nem akarom. Abban is teljesen egyetértek vele, hogy a hadügyi vezetést, a stratégiát a külpolitikától teljesen elválasztani 17