Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-658

658. országos ülés 1916 sz< 1909 : VIII. t.-czikket, méltóztassék megengedni, hogy ne ilyen kiméletesen bánjak a részvénytár­saságokkal, illetőleg azoknfk igazgatóival. Azt mondja ugyanis az 1909 : VIII. t.-czikk 17. §-ának 8. pontja, hogy : »az igazgatóságnak vagy tagjai­nak jelenléti jegyekért, jutalék fejében, vagy egyéb czimen járó és évről-évre külön megállapított java­dalma, továbbá a felügyelőbizottság tagjainak és a napi biztosoknak ebbeli járandóságai« szintén levonandók a nyereségből. Elismerem, hogy ezek az igen tisztelt igazgató urak jövedelemadóban a maguk adóját ezután is leróják és talán azt is konczedálom, hogy kettős adóztatás esete állhat elő, ha a t. pénzügyminister ur ezt adó alá vonná ; azonban, hogy mennyire nem igy van ám a gya­korlatban és hogy mennyire nem szükséges olyan nagyon lojálisán elbánni ezekkel a jövedelmekkel, e tekintetben méltóztassék megengedni, hogy utal­jak a Haller István t. barátom által itt e házban már egyszer előadott tényekre. (Halljuk ! Halljuk ! bal­felől.) Azt mondja egyik nagy pénzügyi kapaczitás, — nem akarom megnevezni név szerint, nomina sünt odiosa —hogy-»a nagyközönség körében álta­lában ismert frázisok szerint valami furcsa fogalom­zavarvan. Azt hiszi, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknak súlyosabb adóval való meg­rovása által a pénzintézetelmek és ipari vállalatok­nak többé-kevésbbé a nagyközönség szemében an­tipatikus vezetőit károsítja. Pedig fel kell világosí­tani a közönséget, hogy a vezetők annyira irigyelt busás jövedelmüket továbbra is meg fogják tar­tani és a nagyobb teher a részvényeseket fogja súj­tani, mert azok kevesebb osztalékot fognak kézhez kapni.« Hát, t. ház, én ennek a pénzügyi bölcsnek kijelentéseit teljes egészükben honorálom. Rakovszky István : Ki az a pénzügyi kapa­czitás ? Ábrahám Dezső: Ganz Sándor ur, a Leszá­mítoló és Pénzváltó Bank igazgatója. Megálla­píthatom azt is, hogy a terhek, különösen az adó­terhek áthárítása a részvényesekre és a nagy­közönségre egész művészetté fejlődött ki a nagy­bankoknál ugy, hogyha az igazgatóság tagjait akarják megadóztatni, ezt az adót nem ők fizetik, hanem a részvényesek, jórészben pedig a közön­ség. (Ugy van ! balfelöl.) Régen sürgette már az ellenzék, máig is sürgeti, — nem tudom, meddig kell még sürgetnie — a kereskedelmi törvény revízióját. (Halljuk ! Halljuk!) Méltóztassék ebbe a darázsfészekbe egyszer már belenyúlni, pouvoirt adni a finánczok­nak, hatalmat a nagyközönségnek, a részvényesek­nek is, hogy ezeket a machinácziókat kellően ellenőrizhessék. Fájdalom, nem vagyok bank­igazgató, de nem az irigység, hanem egyenesen a közérdek beszél belőlem. Amikor ezek az urak, saját bevallásuk szerint, oly könnyen kicsúsznak az adózás alól, nem tartom méltányosnak, hogy az 1909. évi VIII. t.-cz.-nek rájuk vonatkozó ezen kedvezményét külön is fentartsuk. Tessék ezt csak megadóztatni még akkor is, ha esetleg dupla itember 7-én, csütörtökön. 7 adózás alá esnék ; (Ugy van ! balfelől) mert azon milliós és százezres jövedelmeknél a dupla adózás sem sok. Itt van előttem a Pénzintézetek Országos Szövetségének egy kérvénye, amely keservesen panaszkodik a törvényjavaslat egyes intézkedései ellen. Azt mondja ugyanis ; méltánytalan az, hogy a javaslat a pénzintézetek hátrányára különböztet az egyes vállalatok között s a bankokat erősebb adókulcsosai sújtja. Én ezt a feljajdulást nem ismerem el jogo­sultnak. A pénzintézetek legnagyobbrészt soha­sem ismernek olyan rizikót, mint pl. egy ipari vállalat. És hiába kifogásolja Madarassy-Beck igen t. képviselőtársam, tény marad, hogy álta­lában az ipari vállalatok rizikója sokkal nagyobb, mint a pénzintézeteké. Ezek mindig tudnak ma­gukról gondoskodni, pláne a budapesti nagy bankok. Nem tartom tehát helyesnek a panaszt és megállapitom, hogy a minister ur törvény­javaslatának idevonatkozó intézkedése helyesen tesz e tekintetben különbséget. Panaszolja a kérvény azt is, hogy a javaslat megadóztatja az adómentes értékpapírokat. Azt mondja : hiszen az állam Ígéretébe vetett bizo­dalmat rontjuk meg, amidőn kijelentjük, hogy az adómentes értékpapírok most már meg lesznek adóztatva. Hát nézzünk szemébe ennek a pa­nasznak. Ez nemcsak a mi — fájdalom — koldus Ma­gyarországunkon, de külföldön, a tőkegazdag Francziaországban is igy van. Ott is adómentesnek Ígérték az ily módon kibocsátott emissziókat, ké­sőbb az állam jog szerint mégis megadóztatta. Ez a panasza a szövetségnek tehát egyáltalán meg nem áll. Hiszen hogy mennyi, nem akarom ezt a szót használni: visszaélés, de mennyi volt a kibújásra adott alkalom eddig azáltal, hogy ezen értékpapí­rok adómentesek voltak, legyen szabad megint Haller István barátom kijelentésére hivatkoznom, aki szintén a Leszámítoló és Pénzváltó Bank vezér­igazgatójának egy kijelentését czitálja, amelyet nem lehet elég sokszor czitálni: (Olvassa.) »A jelen­legi törvényes állapot szerint ugyanis épen legna­gyobb intézeteink adómentes értékpa pír-ka me tok czimén csaknem egészen kibújtak a nyilvános szám­adásra kötelezett vállalatok adója alól.« (Mozgás balfelől.) Ez tényleg igy van, t. ház, azért nagyon he­lyeslem és nem kerülök ellenzéki álláspontommal szembe, amidőn kijelentem, hogy a minister ur helyesen vette be a javaslatba ezen adómentes érték­papírok megadóztatását. De csak fél munkát vég­zett, midőn szintén pénzügyi körök befolyására en­gedményeket tett a javaslat 2. §-ának 3. pontjában. Ezek az engedmények jórészben illuzóriussá teszik az értékpapírok megadóztatásának komolyságát. Még régebben, amikor az állam financziális viszonyai sokkal kedvezőbbek voltak, mint fáj­dalom most, sokszor sürgette az ellenzék azt, hogy az igen tisztelt pénzügyminister urak segit-

Next

/
Thumbnails
Contents