Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-658

658. országos ülés 1916 sz< 1909 : VIII. t.-czikket, méltóztassék megengedni, hogy ne ilyen kiméletesen bánjak a részvénytársaságokkal, illetőleg azoknfk igazgatóival. Azt mondja ugyanis az 1909 : VIII. t.-czikk 17. §-ának 8. pontja, hogy : »az igazgatóságnak vagy tagjainak jelenléti jegyekért, jutalék fejében, vagy egyéb czimen járó és évről-évre külön megállapított javadalma, továbbá a felügyelőbizottság tagjainak és a napi biztosoknak ebbeli járandóságai« szintén levonandók a nyereségből. Elismerem, hogy ezek az igen tisztelt igazgató urak jövedelemadóban a maguk adóját ezután is leróják és talán azt is konczedálom, hogy kettős adóztatás esete állhat elő, ha a t. pénzügyminister ur ezt adó alá vonná ; azonban, hogy mennyire nem igy van ám a gyakorlatban és hogy mennyire nem szükséges olyan nagyon lojálisán elbánni ezekkel a jövedelmekkel, e tekintetben méltóztassék megengedni, hogy utaljak a Haller István t. barátom által itt e házban már egyszer előadott tényekre. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Azt mondja egyik nagy pénzügyi kapaczitás, — nem akarom megnevezni név szerint, nomina sünt odiosa —hogy-»a nagyközönség körében általában ismert frázisok szerint valami furcsa fogalomzavarvan. Azt hiszi, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknak súlyosabb adóval való megrovása által a pénzintézetelmek és ipari vállalatoknak többé-kevésbbé a nagyközönség szemében antipatikus vezetőit károsítja. Pedig fel kell világosítani a közönséget, hogy a vezetők annyira irigyelt busás jövedelmüket továbbra is meg fogják tartani és a nagyobb teher a részvényeseket fogja sújtani, mert azok kevesebb osztalékot fognak kézhez kapni.« Hát, t. ház, én ennek a pénzügyi bölcsnek kijelentéseit teljes egészükben honorálom. Rakovszky István : Ki az a pénzügyi kapaczitás ? Ábrahám Dezső: Ganz Sándor ur, a Leszámítoló és Pénzváltó Bank igazgatója. Megállapíthatom azt is, hogy a terhek, különösen az adóterhek áthárítása a részvényesekre és a nagyközönségre egész művészetté fejlődött ki a nagybankoknál ugy, hogyha az igazgatóság tagjait akarják megadóztatni, ezt az adót nem ők fizetik, hanem a részvényesek, jórészben pedig a közönség. (Ugy van ! balfelöl.) Régen sürgette már az ellenzék, máig is sürgeti, — nem tudom, meddig kell még sürgetnie — a kereskedelmi törvény revízióját. (Halljuk ! Halljuk!) Méltóztassék ebbe a darázsfészekbe egyszer már belenyúlni, pouvoirt adni a finánczoknak, hatalmat a nagyközönségnek, a részvényeseknek is, hogy ezeket a machinácziókat kellően ellenőrizhessék. Fájdalom, nem vagyok bankigazgató, de nem az irigység, hanem egyenesen a közérdek beszél belőlem. Amikor ezek az urak, saját bevallásuk szerint, oly könnyen kicsúsznak az adózás alól, nem tartom méltányosnak, hogy az 1909. évi VIII. t.-cz.-nek rájuk vonatkozó ezen kedvezményét külön is fentartsuk. Tessék ezt csak megadóztatni még akkor is, ha esetleg dupla itember 7-én, csütörtökön. 7 adózás alá esnék ; (Ugy van ! balfelől) mert azon milliós és százezres jövedelmeknél a dupla adózás sem sok. Itt van előttem a Pénzintézetek Országos Szövetségének egy kérvénye, amely keservesen panaszkodik a törvényjavaslat egyes intézkedései ellen. Azt mondja ugyanis ; méltánytalan az, hogy a javaslat a pénzintézetek hátrányára különböztet az egyes vállalatok között s a bankokat erősebb adókulcsosai sújtja. Én ezt a feljajdulást nem ismerem el jogosultnak. A pénzintézetek legnagyobbrészt sohasem ismernek olyan rizikót, mint pl. egy ipari vállalat. És hiába kifogásolja Madarassy-Beck igen t. képviselőtársam, tény marad, hogy általában az ipari vállalatok rizikója sokkal nagyobb, mint a pénzintézeteké. Ezek mindig tudnak magukról gondoskodni, pláne a budapesti nagy bankok. Nem tartom tehát helyesnek a panaszt és megállapitom, hogy a minister ur törvényjavaslatának idevonatkozó intézkedése helyesen tesz e tekintetben különbséget. Panaszolja a kérvény azt is, hogy a javaslat megadóztatja az adómentes értékpapírokat. Azt mondja : hiszen az állam Ígéretébe vetett bizodalmat rontjuk meg, amidőn kijelentjük, hogy az adómentes értékpapírok most már meg lesznek adóztatva. Hát nézzünk szemébe ennek a panasznak. Ez nemcsak a mi — fájdalom — koldus Magyarországunkon, de külföldön, a tőkegazdag Francziaországban is igy van. Ott is adómentesnek Ígérték az ily módon kibocsátott emissziókat, később az állam jog szerint mégis megadóztatta. Ez a panasza a szövetségnek tehát egyáltalán meg nem áll. Hiszen hogy mennyi, nem akarom ezt a szót használni: visszaélés, de mennyi volt a kibújásra adott alkalom eddig azáltal, hogy ezen értékpapírok adómentesek voltak, legyen szabad megint Haller István barátom kijelentésére hivatkoznom, aki szintén a Leszámítoló és Pénzváltó Bank vezérigazgatójának egy kijelentését czitálja, amelyet nem lehet elég sokszor czitálni: (Olvassa.) »A jelenlegi törvényes állapot szerint ugyanis épen legnagyobb intézeteink adómentes értékpa pír-ka me tok czimén csaknem egészen kibújtak a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója alól.« (Mozgás balfelől.) Ez tényleg igy van, t. ház, azért nagyon helyeslem és nem kerülök ellenzéki álláspontommal szembe, amidőn kijelentem, hogy a minister ur helyesen vette be a javaslatba ezen adómentes értékpapírok megadóztatását. De csak fél munkát végzett, midőn szintén pénzügyi körök befolyására engedményeket tett a javaslat 2. §-ának 3. pontjában. Ezek az engedmények jórészben illuzóriussá teszik az értékpapírok megadóztatásának komolyságát. Még régebben, amikor az állam financziális viszonyai sokkal kedvezőbbek voltak, mint fájdalom most, sokszor sürgette az ellenzék azt, hogy az igen tisztelt pénzügyminister urak segit-