Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-658

& 658. országos ülés 1916 szeptember 7-én, csälörlökön. senek a vidéki pénzintézetek bajain s tessék az állami pénzkészleteket jórészt a vidéki pénzintéteknél elhelyezni. Ez ellen mindig az volt a kifogás, hogy ezek a vidéki intézetek nem eléggé likvidek, nem eléggé biztosak; holott voltak és vannak olyan vidéki jónevü pénzintézeteink, amelyek legalább is ugyanolyan szekuritással és likvi„utassal kezelhették volna ezeket a készleteket, mint azon nagy binkok, melyeknek nnchiná ezióit sohasem tudta a pénzügyi politika ellenőrizni. A vidéki intézetek mérlegei nem oly labirintusok, nem oly kaotikusak, mint a budapesti nagybankoké, amelyeket alig tud ellenőrizni oly ember, aki nem benfentes az illető banknál. Fájdalom, az ily pénzkészletek kezelésére egyideig nem igen fog sor kerülni. De ez csak art mutatja, hogy régebben is megvolt és ameddig ez a kormányzati politika fenmarad, a jövőben is meglesz az, hogy csak a nagybankok élvezhetnek ily konczessziókat és kedvezményeket. T. ház ! A magyar közélet ujabban egy műszóval gazdagodott : a. bankokráczia műszavával. Ismertünk különböző államformákat: plutokrácziát. arisztokrácziát, teokrácziát stb. Most egy U] államforma keletkezett, különösen mióta a munkapárt vette át a kormányzat vezetését : a bankokráozia, mely voltakép a munkapártnak bölcsőjét is ringatta a Wertheim-szekrényekben. S ezek a Wertheim-szekrények mindig csak akkor fognak kinyílni, hogy ha a bölcsőben lévő gyermek jól viselkedik. (Derültség balfelől.) Ez a javaslat, t. ház, egy lépés arra, hogy a pénzügyi politika és a kormányzati irány a javulás felé haladjon. Azt mondta s ezt múltkor is felhozta a munkapárt egyik igen tiszteit irányadó tagja : fájdalom, a bankoknak nincs meg az a közgazdasági befolyása a magyar közéletre, amint mi gondoljuk. Én azt hiszem, nemcsak a közgazdasági politikára, hanem egyenesen a nagy politikára is megvan az irányadó befolyásuk. (Ügy van! ügy van ! balfelől.) Ezt a befolyást kell megtörni, kell azon korlátok közé szoritani, amelyek között kell hogy maradjon. Ott, ahol épen a munkapárt egy másik tagja jelentette ki nyilt sajtóban, hogy a 67-es alap csak korrupczió alapján tartható fenn .. . (Zaj és mozgás a baloldalon. Ellenmondás a jobboldalon.) Rakovszky István : Szép ! Akkor nem kérünk belőle ! Szmrecsányi György: Ki mondta ? Ábrahám Dezső.' Nevet nem említek, nem akarom a szent egyetértést a munkapártban megzavarni. (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Rakovszky István : Ki az az erényes ember 1 Szeretnénk ismerni ! Ábrahám Dezső." . . . nem szabad, hogy az események ezeket a kijelentéseket igaz bázisra helyezzék. Vigyázzunk, hegy a mammon, a kapitalizmus diadala Magyarországon be ne következzék. Amerikában nem csinálhatott olyan nagy pusztítást, a tőkegazdag Francziaországban sem, de azért ott is látják inmorálís hatását és erejét. Nálunk azonban, ahol a magyar nemzet a politikai önállóságának teljes attribútumaival még mindig nem rendelkezik, ahol a lelkek egyensúlya könnyebben megvásárolható bázison nyugszik, ott vigyáznunk kell, hagy a kapitalizmus a maga hatalmas erejével ne hálózza be a lelkek ezen tiszta, szent ártatlanságát. (Helyeslés a, baloldalon.) Miután azt látom, hogy faute de mieu ez a javaslat is már halad azon irányzat felé, hogy a nagybankokat, mert hiszen nem beszélek a kisés középbankokról, megfelelő adótételekkel sújtsa, abban a helyzetben vagyok, hogy azt a magam, és pártom nevében is a részletes tárgyalás alapjául elfogadjam. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Ötvennél több képviselő ur zárt ülés elrendelését kérte. A zárt ülést elrendelem. Felszólítom azokat, akik a nyilvánosság jogánál fogva vannak jelen, tehát a karzati közönséget, a sajtó képviselőit és a gyorsiró hivatal tagjait, hogy a termet hagyják el. Ennek megtörténtéig az ülést felfüggesztem. (Zárt ülés után.) Elnök: A nyilt ülést újból megnyitom és tekintettel arra, hogy két óra elmúlt, az ülést délután négy óráig felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Elnök : T. ház! Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat általános vitáját. Ki a következő szónok ? Almásy László jegyző: Springer Ferencz! Springer Ferencz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Csermák barátom tegnapi, nagy tudással s a tőle megszokott alapossággal fölépített beszéde elején kérdést intézett a pénzügyministerhez : helyén valónak találja-e, hogy ezekben az igazán nehéz, súlyos időkben mi ilyen törvényjavaslatokat tárgyaljunk. Én teljesen értem Csermák t. barátomnak ezen álláspontját. De azt a súlyos helyzetet, amelyben mi most itt vagyunk, én nem ebben a bizarr helyzetben látom, hanem inkább abban, hogy mi eddig elfoglalt álláspontunkhoz hiven, — amely az volt, hogy ezt a háborút a győzelmes békéig minden eszköz és minden áldozat felhasználásával végig akarjuk küzdeni s ennek következtében az államnak az erre szükséges eszközöket rendelkezésére kívánjuk bocsátani, — ezen álláspontunknál fogva ma abban a szerencsétlen helyzetben vagyunk, hogy ezeket az ujabbi erőforrásokat egy oly kormányzatnak kell hogy rendelkezésére bocsássuk, amely a maga erre érdemetlen és képtelen voltát épen a legutóbbi eseményekkel is bebizonyította és igazolta. Csermák t. barátom arra a konklúzióra jutott, hogy ő a javaslatot még általánosságban