Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-660

Sőö, országos ülés 1916 szeptember iS-án, szerdáit. 115 2. Ha igen, hajlandó-e a minister ur ugy a saját hatáskörében, mint az egyéb illetékes tényezőknél a legsürgősebben intézkedni aziránt, hogy a házassági óvadék eltöröltessék, a tisztek és katonai tisztviselők házasságkötése minden tekintetben megkönnyittessék, s a lekötött óvadékok ezen rendeltetésük alól visszamenőleg is feloldassanak ? 3. Hajlandó-e a minister ur intézkedni a katonatisztek és tisztviselők háborús ellátásának s javadalmazásának megjavítása tárgyában ?« (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a kormánynak. Ki következik? Hoványi Géza jegyző: ITrmánczy Nándor! Urmánczy Nándor: T. ház! A világháború sok meggyőződést döntött meg. Megdőlt az a hit is, hogy a törvényhozó testületekben elhangzó viták, kritikák a háború sikerét befolyásolják. Ugy gondolták, hogy fél győzelem, ha a parlamentek kifelé az egység képét mutatják. Azt tartották, hogy nem helyes, ha a kormányok hibás, káros intézkedéseit a nyilvánosság előtt tárgyalják és hogy a sérelmeket, a panaszokat el kell hallgatni, elraktározni a háború utánra. Kezdetben valóban egységes volt a parlamentek megnyilatkozása, de azután lassanként megváltozott a kép. A dumától elkezdve valamennyi törvényhozó testületben, a török, a bolgár, az angol, a franczia, az olasz parlamentekben igen heves, éles viták folytak le, sőt izgalmas, szenvedélyes ülések, anélkül hogy azok a háború menetére befolyással birtak volna, még a német birodalmi gyűlésben is, ahol pedig a kormányzat és a hadviselés ellen igazán nehezen lehet kifogásokat találni. Kormányok buktak meg, ministerek buktak meg és a háború fergetege tovább dühöng. Anglia akkor kezdette meg a legnagyobb és legerősebb offenzíváját, amikor otthon az ir felkelés és a vezetők kivégzése izgatta leginkább a polgárokat és a parlamentet. Ez a világháború annyira elfajult már, annyira túlnőtt minden emberi akaraton, hogy azt parlamenti akeziókkal nem hogy megállítani nem lehet, hanem még befolyásolni is alig. A parlamentek ma már csak csónakok a rohanó áradat tetején és a tajtékzó hullámokat sem le nem csendesíti, sem haragosabbá nem teszi az, hogy a csónakban ülők imádkoznak-e, veszekednek-e, vagy ölelkeznek. Ennyit bevezetésképen. Ezzel jeleztem a magam álláspontját is. Nyugodt vagyok afelől, hogy felszólalásom miatt sem a nyugati fronton, sem a keleti fronton egyetlen puskagolyóval sem fognak többet vagy kevesebbet kilőni. (Helyeslés a baloldalon.) Az összes harczoló nemzetek között aránylag és ezt a szót aláhúzom, leginkább vérzik a franczia nemzet és a magyar nemzet. (Ugy van ! a baloldalon.) A franczia nemzetért nem fáj a fejem. Mindig izgatta a háború kérdése, mindig készült a némettel való leszámolásra. Ha belesodródott a háborúba, ha ma azért küzd utolsó erejének minden megfeszítésével, hogy a háború alatt elveszített területét visszaszerezze, ez az ő sorsa, az ő tragédiája: végezze el ezt az ő vezetőivel. De a magyar nemzet nem akart háborút, nem áhítozott egyik szomszédjának birtokára sem, mindenkivel jó viszonyban akart lenni. Egyedüli törekvése az volt, hogy Ausztriával szemben a maga gazdasági és politikai függetlenségét biztosítsa. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert Ausztria, jobban mondva az osztrák udvari és katonai politika volt boldogulásának, fejlődésének, önálló állami életének egyedüli akadálya. (Ugy van! Ugy van! a balés a szélsöbalolclalon.) Ha engedték volna, hogy Magyarország erős magyar politikát csináljon, ha a külügyek vitelében a magyar nemzet közhangulatának is befolyása lehetett volna, ha a világ nem látott volna egyebet a két államban, mint folytonos czivódást és gyűlölködést egymás iránt, akkor bizonyára szomszédaink étvágya nem fokozódott volna. Egy megelégedett, erős Magyarország erős, lelkes, önálló magyar hadsereggel egymagában tekintélyt és tiszteletet szerzett volna az egész monarchiának (Ugy van! balfélől.) és tartózkodóvá tette volna szomszédainkat. Még így is, az elégedetlen, a fejlődésben mesterségesen gátolt Magyarország a háború folyama alatt a monarchia egyedül számottevő erősségének, katonai és gazdasági erősségének bizonyult. (Ugy van! a baloldalon.) Es ezt az erősséget mindenüvé felhasználták, csak épen a magyar határok megvédésére nem. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Rakovszky István : Igen! A könnyelműség, ez volt! Emberéletbe került ez a könnyelműség és ez a kutmérgezés. Urmánczy Nándor: Szűk látókörű és egyoldalú politikus vagyok. Csak a Kárpátoktól az Adriáig terjed a látóképességem, . . . Lovászy Márton; Helyes, nagyon helyes! Urmánczy Nándor: . . . mert akkor, amikor itt bent az országban hibákat, betegséget, sok, a múlt időből származó és most megsokasodott sérelmet és pusztulást látok, akkor nem tudok felemelkedni magasabb nézőpontra, nem tudok felmelegedni, lelkesedni általánosabb czélokórt, érdeklődésemet nem tudja lekötni semmiféle világprobléma, európai konstellácziő vagy Középeurópa kérdése. Ha szervezetemet valami fertőző betegség bántja, ha karomat csuz vagy köszvény szaggatja, akkor elsősorban ennek a kínját érzem és attól akarok megszabadulni minél előbb. Ilyen fertőző betegsége volt a magyar nemzetnek már béke idejében a hadsereg közössége és a nemzettől idegen vezetése. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbalolclalon.) E fertőző betegség a háború alatt ezerszerte vesze15*