Képviselőházi napló, 1910. XXXII. kötet • 1916. szeptember 7–szeptember 29.

Ülésnapok - 1910-660

660, országos ülés 1916 s, tétlen, hogy ilyen időkben sikeresen lehessen a külügyi politikát irányítani. Erre a válasz az Yolt, hogy ő, báró Burián nincs abban a helyzetben, hogy nekünk e tekintetben felvilágosítást adhasson, mert őt magát sem avatja be a főhad vezetőség a katonai helyzetbe. (Nagy zaj és felkiáltások balfelöl: Szép külügyminister!) Ha a t. külügyminister ur azt mondja, hogy az urak oly katonai dolgokat tudakoltak tőlem, amelyeket nem árulhattam el, mivel azokat a hadvezetőség a titok legszorosabb pecsétje alatt közölte velem, erre azt válaszolom, hogy mi nem kérdeztünk semmi egyebet, csak azt, vájjon ő tájékozva van-e abból a szempontból, hogy a külügyi kérdéseket sikeresen vezethesse. Gróf Andrássy Gyula ezt egy hihetetlen állapotnak tartotta és azt mondotta, hogyan ítélje meg a külügyminister, a háború melyik stádiumában milyen diplomatikai lépést tegyen, mikor érkezett el a pillanat, hogy a béke érdekében közbelépjen; ismételte, hogy a katonai helyzet áttekintése nélkül lehetetlennek tartja a külpolitika sikeres vezetését és enélkül egy perczig sem viselné a felelősséget. (Helyeslés bal felől.) Követelné, hogy naponta — ez mind majdnem szószerinti szöveg — értesíttessék a katonai helyzetről. Erre báró Burián kijelentette, hogy mi is ismerjük azokat a nehézségeket, amelyeket a katonaság még a lényegtelen dolgok megtudakolásánál is támaszt, de ez nemcsak minálunk van igy, mert még Bismarck is panaszkodik, mily nehézségekkel kellett neki megküzdeni annak idején; különben ő igyekszik a bajon annyiban segíteni, hogy mellékutakon, (Derültség balfelöl.) bizalmasan igyekszik, annyira, amennyire lehet, magát tájékozni. (Mozgás és zaj balfelöl. Elnök csenget.) Erre én azt válaszoltam, hogy kétlem, hogy Bismarck egy hasonló helyzetet tűrt volna, de ha tűrt, könynyebben tehette, mint Burián, mert neki oly főhadvezetőséggel volt dolga, amely a hadsereget diadalról diadalra vezette. Ezek a való tények. Ezeket annak alapján mondottam el, amit nyomban akkor feljegyeztem és nem felel meg a tényeknek az, hogy mi katonai tekintetben felvilágosításokat kértünk. Gróf Andrássy Gyula intézte a kérdést és ez a kérdés semmi egyébre nem vonatkozott, mint arra, vájjon a külügyminister tájékozva van-e a sa,ját érdeke szempontjából. Ez tehát ellentétben van azzal, amit itten a t. minister ur mondott T. képviselőház! Egy másik kérdés. A t. külügyminister ur egy- a monarchiára igen súlyos és nagyfontossággal biró kérdésben gróf Andrássy Gyula által figyelmeztetve lett a múlt év őszén. A t. külügyminister ur akkor azt a jó tanácsot, amelyet gróf Andrássy Gyula neki adott, egy bizonyos Bismarcki fölénynyel lekezelte, nem vette figyelembe. A tél elmúlt ós mikor mi eljártunk, ezen kérdést felvetettem én és egy nagyon megváltozott helyzettel álltánk szemben, zeptember 13-án, szerdán. 107 amely nem volt a monarchiának előnyére és erre vonatkozik a mai lapnak ez a kijelentése: (Olvassa) »— De a bizalmi tanács tagjai nemcsak informálódni akartak, hanem érvényesíteni óhajtották tanácsaikat is — jegyeztem meg.« »—• Igen, — válaszolt a külügyminister i\v — s itt ismét kitűnt a helyzet fonáksága. Én szívesen és örömest meghallgattam az urak felfogását, véleményét és tanácsait, de természetesen nem vállalkozhattam arra, hogy ezeket a tanácsokat kövessem is.« Most illusztrálni fogom, anélkül hogy elárulnék valamit, hogy hova vezetett ez a tanácsunk meg nem fogadása. Ezen ügyben ő előadta az ő intenczióit. Ugy gróf Andrássy Gyula, mint csekélységem igen meg voltunk lepve, hogy a kérdést ily szerencsétlen kézzel akarta kezelni és mindketten kértük és tanácsoltuk, hogy hagyja abba, mivel ebből csak igen nagy baj fog származni a monarchiára. Daczára ennek a minister ur nem mondta ezt nekünk meg, sőt a tárgyalások fonalán, mikor felvetettük a kérdést, történt-e abban egy lépés, daczára annak, hogy tudtuk, hogy megtörtént a végzetes lépés, ő velünk szemben csak azt felelte, hogy tárgyalások folynak, de igent vagy nemet nem felelt; daczára ennek saját intencziója szerint eljárt; ez nem sikerült; gróf Andrássy Gyula és szerénységem tanácsát nem fogadta el és bekövetkezett az, amit előre láttunk, hogy nagy baj volt keletkezőben és akkor a ministerelnöknek kellett közbelépni, gróf Andrássy Gyula tanácsát lényegben elfogadni és ezt a dolgot, amelyet gróf Andrássy Gyula jól megfogalmazott és amely talán odavezetett volna, hogy a veszett fejsze nyelét meg lehetett volna tartani, roszszul megcsinálta. Tehát 24 óra alatt megváltoztatta a külügyminister ur az álláspontját. Akkor, mikor őt figyelmeztettük, hogy ne tegye, megtette és akkor a viszonyok, a körülmények kényszerűsége következtében kényszerült arra, hogy arra az álláspontra helyezkedjék, — ismétlem, lényegben — amely gróf Andrássy Gyulának az álláspontja volt, miután már egy kellemetlen kudarcz érte ebben a kérdésben. T. képviselőház! Ily dolgok lehetetlen állapotok. Ilyen külügyi vezetés mellett, hogyha mi győzelmeket is aratnánk, mindent elrontanánk, amit diadalok révén szereztünk. Ilyen külügyi vezetés mellett haszontalanul vérzik a nemzet színe-java. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ilyen külügyi politika mellett az esetleg elért katonai sikereket kompromittáljuk. Hogy miért fedezi ezt a t. ministerelnök ur, hogy miért támogatja ezt a többség, ez előttem valóban rejtély, amelyben nem látok egyebet, csak csökönyösségét, amelyre nézve semmi tárgyi alapot nem találok. Itten nagyon érdekes a hibák lánczolatában az a szerep, amelyet a román kérdésben játszott. T. képviselőház! Mi. itten látjuk, hogy a t. kül14*